Először szól a csengő

Bizonyára minden nagycsoportos gyermek elmorfondírozott már azon, milyen lesz majd iskolába menni. Az utolsó óvodai év is javarészt az erre való készülődésről szól: a kicsik feladatlapokat oldanak meg, az óvónő mesél nekik az iskolai életről, igyekszik mindent megtanítani nekik, amire az oktatási intézménybe lépéshez szükség lehet. Végeznek iskolaérettségi vizsgálatot, amivel felmérik a kognitív, lelki és társas képességeket, melyeket a leendő elsősnek birtokolnia kell. A pedagógus mellett a szülő is sokat tehet azért, hogy az iskolakezdésre a gyermeke megfelelően felkészüljön.

– Óvodából az iskolába kerülni minden gyermek életében nagy változás, jelentős életszakasz-váltás, ami krízissel járhat együtt. A megszokott keret- és szabályrendszeréből átkerül egy ismeretlen környezetbe, közegbe, ahol mások a feltételek, elvárások, feladatok. Okozhat frusztrációt benne, ha a legjobb barátja még egy évet az óvodában marad, vagy máshol kezdi meg a tanulmányait – sorolja Kovács Gábor tanácsadó szakpszichológus, iskolapszichológus. – Manapság mindenhonnan azt halljuk, hogy fel kell készülni az iskolára, ami szorongást kelthet a szülőben és a gyerekben. Ha az elvárás nagyon erős, és a felnőtt ennek meg akar felelni, akkor a szorongása, izgatottsága átragadhat a gyermekére. Érdemes hátrahagyni a saját rossz emlékeket is, mert azokkal nem tudjuk őt jól segíteni. Helyette azzal tehetjük érte a legtöbbet az átállási időszakban – ami akár egy évig is eltarthat –, hogy megbízunk benne és mellette állunk. Ha magabiztosságot mutatunk, az őt is megnyugvással tölti majd el.

Beszélgessünk a gyermekünkkel az otthon biztonságos közegében arról, hogy az előtte álló szép reményeken túl lesznek nehézségek (például figyelni kell, egyhelyben ülni) is. Meg kell tanulni írni, olvasni, számolni. Előzetesen felkészíthetjük a betűírásra motorikus mozgásgyakorlatokkal, vagy játékos feladatsorokkal támogathatjuk verbális készségei fejlődését.

Általában nincs szükség a gyermek óvodán kívüli fejlesztésére, ha az alapok rendben vannak – hangsúlyozza az iskolapszichológus. A kellően ingergazdag környezet, a kortársak közötti közös játék élménye, a rendszeres mozgás, a szülővel, pedagógussal történő nyílt és őszinte beszélgetések, a társas szituációs helyzetekben (például egy körjátékban) részvétel együtt megadják az iskolához szükséges felkészültséget.

Bár az első iskolai hetek, hónapok a játékról, az ismerkedésről, a beilleszkedésről szólnak a tanórák keretében, a gyermeknek figyelnie, koncentrálnia kell, mindemellett rengeteg új inger éri őt minden nap. Ezért nem ritka, hogy amelyik gyerek korábban az óvodában nem aludt, mégis igényli a délutáni pihenést. Ez esetben javasolt délutáni időtöltésként nyugodtabb programokat kitalálni.

– Illesszük be az otthoni gyakorlási időt a család napirendjébe, szem előtt tartva, hogy a gyermek mikor fogékony a feladat játékos elvégzésére. Minden esetben hagyjunk neki időt a gondolkodásra, az önálló feladatmegoldásra, esetleg kérdésekkel segítsünk. Nem szabad kényszeríteni, hogy teljesen egyedül csinálja, kivéve, ha ezt igényli. De akkor is támogató jelenlétünkkel teremtsük meg számára a biztonságot. Eredményesség esetén adjunk pozitív visszajelzést, erősítve ezzel az önbizalmát – tanácsolja Kovács Gábor.

Javasolja, hogy az iskola utáni sport- és különféle szakkörök szintén a kicsik igényeihez igazodjanak. A gyermek személyiségjegyeinek, mentalitásának függvénye, hogy szüksége van-e a pluszmozgásra, vagy hogy az energiáit levezesse, a figyelmét más módon lekösse. A korábban is végzett sporttevékenység minden gond nélkül folytatható, de nem szerencsés újabb iskola utáni elfoglaltságba kezdeni.

Megkönnyíthetjük az első heteket, hónapokat a megfelelő napirend kialakításával. Kérdezzük ki az aznapi történésekről, örömteli, esetleg rossz élményeiről. Készüljünk közösen a következő napra: nézzük át az órarendet és pakoljunk be a táskába. Ahogyan a gyermek megszokja az új működést, az biztonságot jelent számára, és segíti őt, hogy minél zökkenőmentesebb legyen az iskolakezdés.