A fejlődésnek nincs határa

Magyarországon megközelítőleg százezer, a Földön pedig több tízmillió ember dadog. A dadogás elfogadásának októberi világnapja kapcsán Somosi Ambrus logopédus, beszédtechnika tanár – aki évek óta foglalkozik a beszédzavarban érintettekkel – mesélt a tapasztalatairól.

Családi körBalogh Boglárka2023. 10. 25. szerda2023. 10. 25.
A fejlődésnek nincs határa

A 29 éves szakembernek már a középiskolás éveiben széles volt az érdeklődési köre: sokáig tanult zenélni, énekelni, miközben az irodalom, a biológia és pszichológia is foglalkoztatta. Az emberi hanggal való kapcsolata meghatározó lett a pályaválasztásában: ez az oka annak is, hogy szívesen támogatja a professzionális megszólalókat és azokat, akik a hangjukkal vagy a beszédükkel való viszonyukat szeretnék harmonikusabbá tenni.
– Kollégámmal, Kelemen Mártával létrehoztunk egy képzést, melyben a hang egészségének megőrzésével foglalkozunk. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint egy kurzus részeként az Eötvös Loránd Tudományegyetemen óraadó beszédtanár vagyok, de színházi előadást is támogattam már a Madách Színházban. Jelenleg mentálhigiénés szakembernek tanulok a Szegedi Tudományegyetemen – sorolja Somosi Ambrus.

Somosi Ambrus logopédus, beszédtechnika-tanár, meseterapeuta 


A dadogás kialakulásával kapcsolatban számos elmélet létezik. A kutatások arra utalnak, hogy bizonyos gének öröklődése eredményezheti a hajlamot, amiből az egyes környezeti elemek – mint például a társas kapcsolatok és a kívülről érkező más hatások – együttesen válthatják ki a dadogást. Egyesek a kialakulásának okát egy-egy meghatározó tényezőben – például a szülőkkel való kapcsolatban, vagy hormonális hatásokban – látják, míg mások összetettebben gondolkodnak erről a kommunikációs zavarról. A sokféle elmélet arra enged következtetni, hogy a kialakulásának is különféle útjai lehetnek, hiszen nem dadogásról, hanem dadogásokról beszélünk: annyiféle dadogás van, ahány dadogó, és minden egyes személynél más-más okok állhatnak a háttérben.
Nagyon jelentős a dadogás és a pszichés állapot közötti kapcsolat: az anamnézis szülőkkel történő felvétele során sok esetben húzódik meg olyan negatív múltbéli történés, amikor a gyermekek megijedtek, egyedül maradtak, konfliktusba kerültek valakivel, s ezt követően kezdtek el dadogni. A genetikai meghatározottságra utal, hogy a legtöbb gyermek, aki megtapasztalja az említett érzelmi állapotokat, ijedtségélményeket, nem válik dadogóvá, valamint az is, hogy az érintettek között körülbelül háromszor több a fiú, mint a lány.
– A dadogás a beszéd zavara, ezen belül pedig a beszédfolyamatossági zavarokhoz sorolható – mondja a szakember. – Tünetei, azok előfordulása és gyakorisága igen eltérő. A dadogásban jellemzően megfigyelhető a szabálytalan légzés, hangképzés és artikuláció. A legszembetűnőbb tünetek az elnyújtott beszédelemek, elkezdésük nehezítettsége, ismétlése és a gyakori szünetek. Ekkor fokozott, különböző fajtájú és minőségű izomgörcs jelentkezhet a beszédszervekben vagy akár az egész testben.
A hallgatók számára érzékelhető szimptómák a dadogók mozgásában is mutatkozhatnak (szembecsukás, különféle kézmozdulatok, ajakmozgások). Egyéb élettani (izzadás, elpirulás), pszichés tünetek és az elkerülő magatartás is jelentkezhet, például amikor a gyermek a dadogástól félve, bár tudja a választ, nem jelentkezik a tanórán. Fontos megemlíteni, hogy a dadogó személyek intellektuális képességei egyáltalán nem érintettek. A diagnózis felállítása gyermekkorban logopédiai és pszichológiai vizsgálatokkal történik a pedagógiai szakszolgálatokban.
Kezelésére számos terápia létezik. Somosi Ambrus az egyetem mellett elvégezte Balás Eszter Komplex Művészeti Terápia képzését is, melynek során együttesen alkalmazzák a mozgásos, képzőművészeti és zenei elemeket. Fontos, hogy a gyermek vagy a felnőtt személyiségének, érdeklődési körének és szükségleteinek legmegfelelőbb módszert találja meg a szakember.
– Mindig figyelembe veszem a klienseim aktuális érzelmi állapotát. Sarkalatos, hogy megtapasztalják: fontos, amit mondani szeretnének, és bármennyi idejük van ennek kifejezésére. Önmagában az elfogadás és az értő figyelem is sokat segít. A légző- és hanggyakorlatok mellett alkalmazok lazító technikákat, meseterapeutaként pedig nép- vagy műmesei elemeket is segítségül hívok.
Fiatalabb életkorban sokszor eredményesebb a csoportos terápia, míg a felnőtteknél gyakoribb az egyéni foglalkozás. Indokolt esetben pszichológiai támogatást is szükséges igénybe venni. Lényeges, hogy hozzáértő, kompetens szakembert keressünk. A teljes „gyógyulást” ígérő hirdetések a legkevésbé sem etikusak és tudományosan megalapozottak.
Nem várhatjuk el, hogy az érintett személy egyedül „szelídítse meg” a dadogását. A környezetének is nagy szerepe van abban, hogy ne a dadogás tükrében határozza meg magát. Mindig adjunk megfelelő időt a nem folyamatosan beszélő gyermekünknek, osztálytársunknak, munkatársunknak, hogy kifejthesse a véleményét, elmondhassa a saját ötleteit. Ne fejezzük be helyette a mondatokat, ne kérjük meg, hogy ismételje el a mondandóját lassabban, átgondoltabban, mélyebb levegőt véve. Ne minősítsük a beszédét, hiszen ezek mind csak súlyosbíthatják a dadogást. Tehát ne arra fókuszáljunk, hogyan beszél a partnerünk, hanem hogy mi a közlésének tartalma, szándéka, célja.
Bár a kora gyermekkorban jelentkező dadogás a legtöbb esetben a serdülőkor előtt spontán megszűnik, sajnos felnőttkorban sokszor velünk marad. Ám remekül példázható hírességek – mint Bruce Willis – szerepvállalásával, hogy a beszédzavar ellenére is a pályánk csúcsára juthatunk. De közelebb kerülhetünk a dadogás világához olyan filmeket nézve, mint a Király beszéde, vagy a magyar Csodabogarak és a Larry.

Fiatal korában komoly problémái voltak a beszéddel a neves színésznek, Bruce Willisnek  (Fotó: Collection ChristopheL via AFP)


Somosi Ambrus az évek során sok terápiában vett részt, melyekre nagyon szívesen emlékszik vissza. Számos esetben tudták úgy lezárni az együttműködést, hogy a tanítvány kommunikációja annyira magabiztossá és kiegyensúlyozottá vált, hogy már nem volt szüksége több támogatásra. A fejlesztő szakember távlati célja, hogy feleslegessé tegye magát.
– Egyszer a tanítványom szülei elmondták, hogy a fiuk szeretne komolyabban sportolni, focikapussá válni. Az edzőben kétség merült fel, alkalmas lesz-e a sport közbeni beszédre, hiszen egy kapusnak fontos feladata a játékosok szóbeli irányítása is. Megbeszéltük, hogy a dadogás nem lehet gátja annak, hogy remek kapus váljon belőle, így belevágtak az edzésekbe. A fiú szorgosan és alázatosan készült az órákra, sokat gyakorolt. Időközben bekerült korosztályának egyik legnevesebb focicsapatába, azóta még sikeresebben focizik, nem okoz számára problémát a csapattársak koordinálása, sőt a dadogás már kevésbé hátráltatja a magánéletben és a tanulásban. Azt vallom, hogy bármilyen nehézséggel találjuk szemben magunkat, megfelelő támogatással, személyiségünk megerősítésével sokat tehetünk magunkért, és biztosan megtérül a befektetett energiánk. Ha nem adjuk fel, a fejlődésnek nincs határa!

 

Ezek is érdekelhetnek