Kedves Gabi!

Óriási kupiban él, és semmit nem segít otthon – írta a múlt héten Dóri a 16 éves lányáról. Teljesen ráismertem a 15 éves fiamra, sőt, szerintem nálunk már sokkal rosszabb a helyzet. Bármi apróságot kérünk Balázstól, flegmán válaszol és lesöpör minket az apjával együtt. Én nem hagynám annyiban, de az apja csitítgat: szerinte én mérgesítem el a helyzeteket azzal, hogy folyton mindenért szólok, számon kérek és büntetek. Pontosabban csak büntetni próbáltam például telefonkorlátozással, de Balázs simán a képembe röhögött: „nincs az az isten, hogy odaadjam”, ezt válaszolta, én meg jobbnak láttam visszakozni. 
A férjem „briliáns” ötlete volt a pénzzel jutalmazás: heti 5000 forint pluszpénzt kap (a havi fix zsebpénzén felül!), ha a nyuszija zugát heti háromszor, a saját szobáját hetente egyszer kitakarítja. Néhány hétig működött, aztán Balázs egyre lazábban vette az alku rá vonatkozó részét. Utána pedig már pénzt kért minden egyes apró házimunkáért, és az apjával alkudozni kezdtek, mi mennyit ér. Most már ott tartunk, hogy pénz nélkül egyszerűen egy poharat sem tesz odébb, de egyre többször már pénzért sem hajlandó semmire. 
Mélységesen felháborít ez a helyzet, és elsősorban a férjemet hibáztatom, aki a „házimunkáért pénz” elvet bevezette. Hogyan tovább?! Segítsen! 
Üdvözlettel: Krisztina 
 
Kedves Krisztina! 
Nem értek egyet azzal, amikor a szülő a házimunkáért vagy a jó jegyekért, bizonyítványért fizet a gyermekének. Ha egy család tagjai vagyunk, akkor az – életkornak megfelelően – kisebb-nagyobb feladatokkal és felelősséggel is jár. Az olyan alapvető dolgokért, mint a beágyazás, a szennyes/tiszta ruhák elpakolása vagy a porszívózás, nem jár fizetség. A gyerekszoba rendben tartásáért már csak azért is „öngól” lenne fizetni, mert az okos lakója a végén azért fog rendetlenséget csinálni, hogy pénzt kapjon a rumli felszámolásáért. 
Szerintem a pénzbeli jutalmazást csakis olyan feladatokért, nem elvárható többletmunkáért vezessük be, ami valamiféle pluszteljesítményt jelent. Például, ha a gyerek segít lemosni az autót vagy a szomszédnak levágni a füvet. 
Ami a levelében szemet szúrt, és súlyos problémának tartom: a szülők között nincs egyetértés számos kérdésben. Muszáj közös alapelveket meghatározniuk és azokhoz következetesen ragaszkodniuk, hogy egyértelmű kereteket, jogokat és kötelezettségeket adjanak gyermeküknek. A kamaszkor nem sétagalopp senkinek – de szülői egység híján kész ingovány mindenkinek! 
[email protected]