Keressünk szarvasgombát!

Az Eger mellett felnőtt Gréczi Vivien nyolc évvel ezelőtt végzett szarvasgombászként, közben gombaszakellenőr is lett, hogy könnyebben tudjon értékesíteni a hazai piacon. Eredetileg környezetgazdálkodási és agrármérnöki diplomát szerzett Gyöngyösön, utána pedig elkezdte a vidékfejlesztés-mesterképzést. Szakdolgozatát a szarvasgombáról írta, de az államvizsgát már nem tette le. Rájött, hogy a környezetgazdálkodás gyakorlati oldala érdekli, nem pedig egy iroda ablakából szeretné bámulni az erdőket. 

– Kutyáink mindig is voltak, hiszen vadászcsaládból származom. Nagyapám kertészmérnök, tehát a kertészet is az életünk része volt – emlékszik vissza Vivien a kezdetekre. – El kellett döntenem, mit szeretnék csinálni a jövőben, akkor jött a szarvasgombászat ötlete. Szerelem azután lett belőle, hogy vettem egy üveg szarvasgombás vajat, amit egy nap alatt megettem – teszi hozzá nevetve. – Felkerestem egy szarvasgombászt, és kértem tőle egy kiképző gombát, illetve rendeltem is belőle, majd buzgón nekiláttam, hogy a westie kutyámat kiképezzem. Akkoriban még kevés információ volt elérhető az interneten, szakkönyv annál kevesebb, úgyhogy nehéz dolgom volt, nem is jutottam túl messzire vele. Évekkel később beiratkoztam egy szarvasgombász-tanfolyamra, ami sokat lendített a tudásomon. Nemrég költöztünk Baranyába egy tanyára, 15-16 hektáron gazdálkodunk. Három lovunk van, négy alpakánk, ez utóbbiaknak a gyapjújából kötök, horgolok. Tartunk csirkéket is persze, illetve kertet, gyümölcsöst is művelünk. Miközben gazdálkodunk, próbáljuk felmérni a környékbeli erdőket is, hogy megtaláljuk azokat a foltokat, ahol szarvasgombászni is lehet. 
Amikor az Erdőkerülő vállalkozásuk elindult, Vivien és Miki éttermeknek próbálta eladni az első osztályú szarvasgombákat. Ezek az eddig talált gombák nagyjából egyharmadát teszik ki, 15-20 gramm fölöttiek és sértetlenül kerülnek elő a földből. A másodosztályúak már kicsit töröttek vagy méreten aluliak, ebből készítik az olyan termékeket, mint a szarvasgombával töltött camembert, szarvasgombás olívaolaj, de vargányát, sötét trombitagombát, szegfűgombát is kínálnak frissen és szárítva, valamint gombaport is készítenek eladásra. Ma már a piacon is találkozhatunk a párral, hiszen ha az emberek beszélgethetnek velük, kóstolhatnak, akkor nem csak a tudásuk bővül, de szívesebben megveszik majd a szarvasgombát is. Egy idő után annyian mondták, elmennének gombakeresésre is, hogy Vivienék úgy döntöttek, belevágnak a túraszervezésbe. 
– Ma már Baranyában, Szigetvár környékén, illetve a Balaton-felvidéken is szarvas­gombászunk – magyarázza a fiatal gombász. – A keresőtúrákat a kutyáinkkal végezzük, Magyarországon egyébként is tilos a disznóval való gombászat. Jelenleg hét kutya lakik nálunk, a többségük örökbefogadott. Tartunk olasz lagottót, aki kimondottan szarvas­gombász kutya, de van mudink, magyar vizslánk, illetve egy orosz agarunk is. Bár ez utóbbi maximum a konyhaasztalon találja meg a gombát. A jó szaglás elengedhetetlen, de a siker kulcsa az, hogy van-e a kutyának kedve együttműködni, mennyire tud koncentrálni, figyelni. 

Ahogy Vivien meséli, minden túra tartogat számukra meglepetést, mindig van egy legkisebb gomba, egy legillatosabb. Előfordult, hogy egy 350 grammos gyönyörű szarvasgombára bukkantak, de azt sem felejti el soha, amikor élete első isztriai gombájába botlott. Nem akart hinni a szemének, a kilónként 1 millió forintot érő gomba 9 grammot nyomott. 
– Utánozhatatlan az az érzés, amikor az erdőben sétálsz, a kutya épp rábukkant va­lamire, kapar, és hirtelen megérzed ezt a gombás-földes-fokhagymás illatot, közben madarak csicseregnek a fák közt, vagy épp egy őz kel fel mellőled óvatosan. Persze volt már veszélyes kalandunk is, amikor a kutyával kettesben, csendben jártuk az erdőt, aztán hirtelen egy vaddisznóval találtuk szembe magunkat. Hárman háromfelé szaladtunk ijedtünkben. Később aztán kinevettem magamból a feszültséget, de megtanultam, hogy ennyire nesztelenül nem szabad mászkálni az erdőben. 
A család ma már a kisgyerekeikkel is gombászik, ami megint az új felfedezések korszaka, a szépségekre való rácsodálkozás ideje. Persze közben Vivien és Miki is szüntelenül tanulnak. Ha látnak egy furcsa termést vagy új gombát, hazaérve rákeresnek az interneten, hogy legközelebb már egy picit okosabban menjenek ki az erdőbe, és az új tapasztalatai­kat a szarvasgombásztúrákon is átadják a vendégeiknek.