Párban vagy egyedül?

A szingli elnevezés az 1970-es években jelent meg először Európában, és a nagyvárosban élő, diplomás, anyagilag független, karrierorientált, harmincas-negyvenes éveikben járó nőkre használták. Gondoljunk csak Carry Bradshow-ra a Szex és New Yorkból vagy Bridget Jonesra, akiknek a karaktere megmutatja, hogy a szingliség lehet önként választott vagy elviselt életforma. Sőt az is kiderül, hogy nem tart örökké, hiszen mindketten férjhez mennek, később megözvegyülve pedig ismét egyedülállók lesznek. 

A való világban kevesebb a humoros kaland és a Jimmy Choo cipő, mint ezekben a filmekben, és több a kellemetlen kérdés: „na, mikor akarsz férjhez menni?” vagy „nekem sose lesz unokám?”. Ezt már Bridget Jones írónője is unta, nem véletlenül írta Helen Fielding: „Sohasem fogok arra célozgatni, hogy a szingliség hiba, vagy hogyha valaki szingli, annak okvetlenül van valami baja. Mert mint valamennyien tisztában vagyunk vele, a szingliség normális állapot a modern világban. Az élet egy bizonyos pontján akárkiből lehet szingli, és ez az állapot ugyanolyan érdemes tiszteletre, mint a házasság szent köteléke.” 
Hazánkban érdekes módon nem a nők, hanem a férfiak vannak többségben, ami a szingliséget illeti – derül ki Rövid Irén szociológus kutatási statisztikájából. Az is elgondolkodtató, hogy az egyszemélyes háztartások aránya 2011 és 2022 között harminc százalékról harminchat százalékra emelkedett, Magyarországon 2,4 millióan élnek egyedül, és ebből megközelítőleg kétszázezren sorolhatók a szingli kategóriába. 
A szinglit és az egyedülállót sokszor egymás szinonimájaként használják, holott statisztikai értelemben az egyedülálló alatt az egyedül élő személyeket értjük, függetlenül például a családi állapotuktól, illetve attól, hogy van-e gyerekük. A legtöbb egyedülálló hatvan év feletti, és nő. Vannak közöttük özvegyek, elváltak, illetve a házastársuktól különélők is. 2011 és 2016 között a 20 és 39 év közötti szinglik száma némileg csökkent: 2011-ben még 201 ezren, 2016-ban pedig 188 ezren tartoztak közéjük. Míg ugyanebben az időszakban a 40-es éveikben járó szinglik száma nőtt. 

Rövid Irén szerint egészen más napjainkban szinglinek lenni, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Nem lett könnyebb dolguk azoknak, akik szeretnének párra lelni, akárcsak egykoron a vénkisasszonyoknak vagy agglegényeknek. Az online ismerkedésnek köszönhetőn ugyan kinyílt a világ, ám hogy a virtuális térben zajló ismeretségből komoly kötődés alakul-e ki, az már a való életben dől el. 
S hogy hisznek-e a szinglik a „nagy Ő” létezésében”? A szociológusnak a Randivonal társkeresővel közösen végzett kutatásából az látható, tízből két válaszadó teljes mértékig hisz abban, hogy létezik az „Igazi”, és meg fogja találni, de nagyjából ugyanennyien gondolják azt, hogy nincs egyetlen „nagy Ő”, hanem közösen kell tenni azért, hogy azzá váljanak egymás számára. 
Nincs különbség: a férfiak és a nők is a megbízhatóságot, a nyitottságot és az intelligenciát tartják a másik nemben a legfontosabbnak. Erre vágynak leginkább. A férfiaknál a legkevésbé fontos szempont az, hogy többet keressen náluk a párjuk, míg a nők a titokzatosságot szeretnék a legkevésbé felfedezni kiszemeltjükben. 
Az is kiderült a felmérésből, hogy a fiatalabb szingliknél gyakran az alacsony önértékelés a társtalanság oka. Kevés az önbizalmuk, nem érzik magukat elég jónak egy párkapcsolathoz. Ez pedig talán arra motiválja őket, hogy tanuljanak, minél sikeresebb karriert fussanak be, hogy ezáltal is vonzóbbá váljanak. 
A magyarázatok arra, hogy miért nem találtak még párt: a harmincas férfiaknál első helyre a másikkal szembeni túl magas elvárások kerültek, második a saját célok előtérbe helyezése lett, míg a harmadik helyen a karrierépítés végzett. A harmincas nők az önismeret hiányát jelölték meg az első helyen, ami arra utal, hogy nem találják a helyüket, a szerepüket a világban, nem tudják megnevezni pontosan, milyen kapcsolatra lenne szükségük. De dobogós helyen végzett a túl kevés potenciális jelölt és a túl magas elvárások a nők esetében is. Az idősebb korosztály tagjainál elsősorban a szabadság iránti vágy a szinglilét oka. 
A párkapcsolat nem egyenes út a boldogsághoz, az egyedüllét pedig nem jelent boldogtalanságot – emelte ki a felmérés összegzésében Rövid Irén. 
Nem meglepő, hogy nincs drámai különbség a házasok (párkapcsolatban élők) és az egyedülállók élettel való elégedettsége, boldogságérzete között, hiszen rengeteg a problémás kapcsolat. 
A szinglik – és a párkapcsolatban élők – boldogságérzetét rengeteg tényező befolyásolja: az életkor, az iskolázottság, a jövedelemszint, a foglalkoztatottság, hogy hol élnek, nem beszélve a lélektani szempontokról. Bonyolult történet ez! Az élet azonban mindenki számára tartogat szépet és jót – akkor is, ha szingli, és akkor is, ha párkapcsolatban él.