Önismereti tréning tánclépésekben

Ha argentin tangóról esik szó, sokunknak a szájban tartott rózsa, repülő lábak és hasonló látványos táncelemek jutnak eszünkbe. Katalin is ekképpen gondolt rá, amikor egyik kolléganője javaslatára ellátogatott egy argentintangó-táncestre. Méghozzá későbbi táncpartnere, Béla órájára. Tekintettel a versenytáncos- és a színpadi múltjára, fellengzős nyugalommal érkezett, mondván: ugyan, mi újat mutathatnának neki? De ez az alkalom fordulópontot hozott az életébe. 

Tanára úgy beszélt a táncról, ahogyan előtte még senkitől nem hallotta. Arról mesélt, hogy milyen belső erőket kell felébreszteni magunkban, amelyek előhívják a test ösztönös mozgását. Másfél óra alatt egyetlen lépést sem tanultak. Cserébe elkezdtek dolgozni a testükkel a táncparketten. Az akkor átélt élmények hatására villámcsapásként hasított Katalin lelkébe az érzés, hogy „megérkezett”. 
Kisgyermekkora óta foglalkozik a különféle táncstílusok elsajátításával. Több mint 14 éven át koptatta a ritmikus gimnasztika szőnyegét, tíz évig versenyszerűen űzte a szenvedélyét, továbbá fellépett színpadi háttértáncosként is. Közben filozófus-mesterdiplomát szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Huszonnyolc éves koráig az üzleti szektorban dolgozott, hosszú ideig külföldön élt. Később egy nemzetközi környezetű hazai vállalatnál helyezkedett el. De mélyrepülésnek érezte a mindennapjait, mint később kiderült, a művészi mozgás hiánya miatt. Mígnem 2014-ben megcsapta az argentin tangó szele. 
Tapasztalt táncosként gyorsan tanult. Az önátadása, alkalmazkodóképessége, elhivatottsága adott volt. Gondolatiságában a filozofikus analitikus szemléletére és pontosságára jól tudott építkezni. Pár hónap telt csupán el, amikor Béla felkérte, hogy asszisztáljon a táncóráin. A férfi rengeteg tanulással és az önkifejezés felé vezető rögös utat megjárva 2009-ben nyitotta meg argentintangó-iskoláját Budapesten. 2015 óta megújult szellemiségben, Katalinnal közösen ­vezetik a KITangó Budapestet (jelentése: Kapcsolat – Improvizáció – Tangó). 
– A külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy ebben a táncban mindenkor a férfi vezet. De csak akkor tud bármit is tenni, ha megjelenik a „Nő". Nélküle fél lábbal botorkálunk a táncban, ahogy az életben is. Az argentin tangónál a legfontosabb a kapcsolat, a figyelő és értő kommunikáció vezető és követő között. A zene szeretetére, átérzésére, a partnerek egyenrangúságának felismerésére sarkalljuk a tanítványainkat – avat be minket a munkájukba Béla. 
Az argentin tangó az érzés és az érzékelés által az önkifejezés szabadságát nyújtja. Nem ad utasítást, hogy „mozgasd a tested a ritmusra”. Csak annyit mond, hogy haladj át a terem másik végébe, hogy miként, az az egyén döntése. Mindez a táncparketten kezd izgalmassá válni, amikor a rendelkezésre álló hely, vele a lehetőségek, folyamatosan változnak – egészíti ki oktatótársát Katalin. 
Úgy vélik, hogy a férfi az erőt és biztonságot jelentő fizikumával teremti meg az élet feltételeit, a nő pedig törődő odaadásával tölti meg azt. A harmóniáért mindkét félnek tenni kell, ami szintén az önismerettel kezdődik. Először magunkban kell megtalálnunk az egyensúlyt, hogy egymás között is együtt meglelhessük azt – vallják. 
A tanítványaik szájról szájra adják egymásnak a jó hírüket, 16–84 éves korig járnak hozzájuk. Javarészt azok, akik szeretnek túllátni a fizikai világon. Több mint ötven főt tanítanak hétről hétre táncolni jelenleg az egyéni és a csoportos óráikon. Akad, aki az életében fennálló elakadást szeretné terápiás mozgással kezelni, míg mások csupán táncolni akarnak. 
A tánc a testre, a lélekre és a tudatra egyszerre hat. Az első működése egyértelmű. S mi­­vel nem adunk szabályokat, hogy hová tegye az illető a lábát, felébred benne a bizonytalanság érzése: vajon merre induljon? Az, hogy milyen kérdések fogalmazódnak meg bennünk, és mely érzések milyen gondolatokat formálnak, mind az önmagunk megismerése felé vezető út első lépései – fogalmazza meg Katalin, aki egyébként tánc- és moz­­gásterápiás, meditációs foglalkozások szer­­vezője és vezetője, életviteli tanácsadó és coach is. 
Jó példa a már sokat emlegetett változásra Béla, aki korábban a gazdasági ágazatban dolgozott. Sosem készült táncosnak, csak a nagyobb volumenű családi események (például esküvők) miatt vett néhány táncórát. Nem működött. Aztán egyszer elhívták egy nemzetközi szervezésű argentin tangó színházi előadásra, amely magával ragadta. Attól fogva kizárólag ezt akarta tanulni. A táncban szerzett tapasztalatokat átültette a mindennapjaiba is. Például úgy, hogy a több százezres projektek tárgyalásánál már nem elsősorban a haszon foglalkoztatta, hanem, hogy miként tud jól, harmonikusan együttműködni az üzlettársaival. Már több mint 14 éve táncol és tanít argentin tangót, a műfaj fortélyait jelentős hazai és külföldi mesterektől sajátította el. A nemzetközileg elismert okleveles táncinstruktor társával együtt az Argentin Tangó Táncszínház vendégszólistái, a Nemzeti Táncszínház fellépő művészei. Szakmabeliek elmondása szerint a tanítványaik felismerhetők, „másképp kapcsolódnak a társukhoz”. S ez a harmónia bennük és köztük is érződik, amikor a táncparketten együtt mozdulnak a tangó érzéki, vérpezsdítő ritmusára.