Díjnyertes kutyafotós

Közel 40 éves történeteket őriznek a családi legendáriumban arról, ahogy a babakocsiból benyúlkál a kerítéseken át az ugató kutyákhoz, hogy megsimogassa őket. Bár az állatszeretet egész életét végigkísérte, először nem a hozzájuk kapcsolódó pályák valamelyikén indult el, a szegedi bölcsészkaron végzett kommunikáció–magyar szakon. Ezután Bu­­dapestre költözött és IT helpdesken dolgozott, angol és német nyelven nyújtott informatikai segítséget a fel­­használóknak. – Országot nagyon egyszerű ok miatt váltottunk lassan 11 éve – meséli a ma már Winchesterben élő fotós. 

– A párom kíváncsiságból megnézte, hogy mennyit keresne a szakmájában az angolok között. A kezdő fizetés a hazainak a háromszorosára rúgott. Nem volt kérdés, hogy szeretné magát kipróbálni a szigetországban. Bennem is régóta motoszkált, hogy jó volna külföldre költözni, így nem volt ellenemre a pakolás. Mivel a párom munkája miatt költöztünk, el kellett fogadnom, hogy míg ő azzal foglalkozik majd, amit szeret, én azt csinálom, amiért megfizetnek. Kezdetben takarítónő, majd pincér voltam, később részmunkaidőben báros és kutyasétáltató. 
A fotózást akkor kezdte el Diána, amikor a párja, aki régóta motorozik, tudomást szerzett a Kanyarfotóról, a magyar motorosokat fényképező vállalkozásról. Meglátták benne a lehetőséget, és 2018-ban indították el a BikerPics Ltd. vállalkozást, ami mára piacvezető ebben a kategóriában. 
– Mivel volt egy skót terrierünk, Dugó, elkezdtem őt is fényképezni. Ekkor jöttem rá: ez az, amivel valójában foglalkozni szeretnék! 
Persze ennek a munkának is megvannak a for­télyai, de Diánának sosem okoz gondot megtalálni a közös hangot a négylábúakkal, vagy tiszteletben tartani a határaikat, ha erre van szükség. Ahogy mondja, pont azt szereti a kutyafotózásban, hogy, ellentétben a tréneri munkával, itt ténylegesen a kutyával foglalkozik az ember, nincs olyan probléma, hogy a gazdi nem azt csinálja, amiben megegyeztek. Vagy ha ez mégis megtörténik, annak semmi konkrét következménye nem lesz a kutyára néz­­ve, legfeljebb a fotós dolga nehezebb. 
– Meggyőződésem, hogy minden kutyatulajdonos megérdemli, hogy művészi fotó lógjon a falán a kedvencéről. Nekem az a feladatom, hogy azt az oldalát mutassam meg az állatnak, amely sokszor rejtve marad a hétköznapi szemlélő előtt, ám a világot jelenti a gazdinak. Egy-egy fényképezés nagyjából másfél órát tart. Egy energikus kutyával az akciófotókkal kezdünk, és csak később térünk rá a portrékra. A lustábbaknál ez épp fordítva lesz. A fotózás után pár héttel ismét találkozunk a gazdikkal, amikor kiválaszthatják a nekik leginkább tetsző képeket. 
A munkából kifolyólag megannyi története van a fotósnak, az egyik éppen Dugóhoz kapcsolódik. Épp őt fotózta elmerülten, közben a mögötte lévő fotóstáskájával nem is törődött. Mikor legközelebb odapillantott, nagy megrökönyödésére látta, hogy egy simaszőrű retriever a táskához baktat, és nemes egyszerűséggel megjelöli. Diána épp jelezte volna nemtetszését, de mi­előtt bármit is szólhatott volna, Du­­gó is odafutott, és követte a szemtelen eb példáját. 

– Ezt a történetet a fotózásokon rendszeresen elmesélem, amikor a gazdik amiatt aggódnak, hogy a kutyájuk szinte fejest ugrik a táskámba. Elég jó hangulatoldó. 
A másik sztori Hazelhez kapcsolódik. Öt hónapos volt, amikor fényképeztem, és épp szünetet tartott a ku­tyasuliban, mert túl izgatottan vi­­selkedett, nem bírtak vele. Egy idő után elege lett a fotózkodásból, kirántotta a pórázt a gazdi kezéből, és elkezdett vele fel-alá rohangálni. Amikor megunta a viháncolást, leült. Ek­­kor készült a fent látható szép, nyugodt kép róla, ami „Above Average"-et, vagyis átlagon felüli értékelést kapott az Animal Image Makers éves versenyén 2023-ban. Diána képeit számos versenyen díjazták már. Fotói dinamikusak, erőteljesek, gyönyörűen mutatják természet és kutya kapcsolatát.