Joguk van a védelemhez

– Hogyan, milyen indokok alapján kerülnek be a gyerekek a gyermekvédelmi rendszerbe? 
– Azokat a helyzeteket, amelyek ezt indokolttá teszik, az 1997. évi gyermekvédelmi törvény szabályozza, ami kimondja: „A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez." Hogy mi mindentől kell megvédeni őket? Előfordulhatnak magatartásbeli problémák a szülők részéről, alkoholizmus, pszichés betegség, átmeneti munkanélküliség, átmeneti lakhatási probléma. Olykor sajnos két-három, vagy az összes ilyen tényező egyidejűleg fennáll. A BÁRKA Gyermekek Átmeneti Otthonban átmeneti gondozást, teljes körű ellátást biztosítunk azoknak a gyermekeknek, akik az említett családi problémák miatt átmenetileg szülői gondoskodás, illetve megfelelő szülői felügyelet nélkül maradnak. 
Az otthonban 12 férőhelyen, 3–18 éves korú gyermeket tudunk egyidejűleg fogadni. Teljes körű ellátást, biztonságot, az intézmény munkatársainak személyes, segítő munkája révén kiegyensúlyozott körülményeket, életkoruknak és állapotuknak megfelelő életfeltételeket biztosítunk számukra. Reggelente az intézményi buszunkkal, gondozói kísérettel visszük őket óvodába, iskolába. Délután a családgondozók, a nevelők tanulnak velük, visszük őket sétálni, kirándulni, múzeumba, igyekszünk pótolni a családot, amennyire lehet. Az átmeneti gondozás a szülő ké­résére, beleegyezésével történik, a problémák megoldásának időtartamára. Fontos megjegyezni, hogy a szülői felügyeleti jog ilyenkor is megmarad, sőt el is várjuk az együttműködést a részükről. A Gyer­­mekek Átmeneti Otthona szorosan együttműködik azon intézményekkel, ahol a gyermekek napközben tartózkodnak (óvoda, iskola), a Család- és Gyermekjóléti Központtal, Család- és Gyermekjóléti Szolgálattal, gyámhivatallal annak érdekében, hogy a család nehézségei megoldódjanak, és a bentlakó gyermekek mihamarabb hazakerülhessenek. 
– Említette, hogy ha a gyermeket érintő veszélyeztetettség olyan mértékű – például, mert tettleges bántalmazás vagy szexuális abúzus éri –, akkor mindenképpen szükséges őt kiemelni a családból. Kinek a tiszte vagy lehetősége, felelőssége először észrevenni, ha ilyesmi előfordul? 
– Röviden? Bárkinek. Azt szoktam mondani, hogy a feladat és a felelősség is többszereplős, de nézzük, hogy szól a pontos megfogalmazás: a gyermekvédelmi ­törvényben foglaltak alapján a gyermekvédelmi rendszerhez kap­­cso­­lódó feladatot látnak el – a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a gyermek veszélyeztetettségének meg­­elő­zése és megszüntetése érdekében – az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, a köznevelési intézmények, rendőrség, ügyészség, bíróság, pártfogó felügyelői szolgálat, áldozatsegítés, menekülteket befogadó állomás, egyesületek, alapítványok, egyházi jogi személyek, javítóintézetek, a gyermekjogi képviselő, gyermekvédelmi és gyámügyi feladatkörében eljáró fővárosi és vármegyei kormányhivatal, a települési önkormányzat jegyzője, a büntetés-végrehajtási intézet. Valamennyien kötelesek jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó szolgáltatónak, és hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy más, komoly veszélyeztető ok, vagy éppen a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén. 
Fontos megjegyezni, hogy magánemberként is tehetünk bejelentést, ilyenkor külön kérelem hiányában is bizalmasan, zártan kezelik az adatainkat. Valójában tehát mind­an­nyi­unk­nak a jelzőrendszer részévé kell válnunk, ehhez azonban szemléletváltásra van szükség mind a társadalom, mind a szociális szféra és a pedagógusok részéről, de fontos lenne, hogy magukat a gyermekeket is edukáljuk. 
Tavaly 1070 jelzés érkezett az intézmények részéről, és majdnem mind indokolt is volt. A jelzőrendszer tagjai megértették, hogy melyek azok a jelek, mi az a szint, aminél már fel kell emelni a hangjukat. Mindig a konkrét esettől függ tehát, hogy állami gondozás lesz-e a gyermek ügyében a megoldás, esetleg van a családban olyan személy, például nagymama, idősebb testvér, aki gyámságot is vállal felette. 
– Nem titok, hogy az intézményekben nagyon kevés a gyerekfel­ügyelő, a hírek szerint az állások több mint tíz százaléka betöltetlen. Mivel lehetne vonzóbbá tenni a pályát? Egy jelentősebb fizetésemeléssel? 
– Nem csak azon múlik. A kerületek igyekeznek különféle pótlékokkal kiegészíteni a dolgozók bérét, jutalmak is rendszeresen vannak. Büszkén mondhatom – és nem csak azért, mert a vezetőjük vagyok –, hogy itt, Kőbányán a kollégáim nagyon lelkiismeretesen végzik a sokszor embert próbáló munkájukat. Bizony, gyakran előfordul, hogy a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat családsegítői pénteken leteszik a munkájukat, majd hétvégén a rend­­őrséggel karöltve megint csak egy gyermek ügyének a végére kell járniuk. Nyilván az a lenne a jó, ha a kollégáink megengedhetnék maguknak, hogy a szabadságuk idején elmehessenek valahova kikapcsolódni, pihenni. A mentális jóllétükben a szupervizorok segítenek, akik olyan helyzetekben nyújtanak támogatást, amikor az ember a munkahelyén valamilyen oknál fogva elakad, nagyon nagy teherként nehezedik rá egy probléma, vagy már a kiégés jelei figyelhetők meg nála. 
– A kormány által nemrég benyújtott gyermekvédelmi törvénycsomag szerint a gyermekvédelmi intézmények vezetőinél is vizsgálni kell a vezetési és személyiségi kompetenciákat, a pszichés állapotot. 
– Véleményem szerint az alkalmasságot már korábban vizsgálni kellene, akár a pedagógusképzésre való jelentkezésnél, illetve mindenkinél, aki gyermekekkel hivatásszerűen kíván foglalkozni. Ne akkor derüljön ki az egyén esetleges alkalmatlansága, amikor a kezében a diplomája, esetleg már eltöltött néhány évet a pályán. 
– Hogyan élik meg, hogy mostanában különösen a figyelem fókuszába kerültek a gyermekvédelemben dolgozók? 
– A kollégák egy részre már korábban elment olyan munkahelyekre, ahol többet lehet keresni, mint a szociális területen. A többség azonban azt mondja: teszem a dolgom a legjobb tudásom szerint, ahogy eddig is. Aggasztó, hogy évek óta egyre kevesebb a főiskolai szociális képzésre és a konkrét szociális, gyermekvédelmi munkára jelentkezők száma is. Véleményem szerint a gyermekvédelem terén az alapellátást lenne fontos megerősíteni. Ismerve a statisztikákat, látom, milyen sokat jelent, ha átmenetileg nem állami gondozásba kerülnek a családból kiemelt gyerekek. Ezért is gondolom, hogy a prevencióra lenne érdemes több figyelmet és pénzt fordítani.