Öltözéken viselt üzenetek

Éjkék rakott szoknya virágdíszítéssel, rózsafüzérmintával hímzett tűzpiros blúz, a Gypsy Madonna-motívumot központi díszítőelemként használó, arannyal szegélyezett, hófehér ma­­xi­ruha – csak néhány az elmúlt évek kollekcióinak ikonikus darabjaiból. Az értékekben gazdag roma kultúra képviselői a kortárs divat nyelvén sokakhoz szólnak, a roma közösség társadalmi megítélésének pozitív változását sürgetik. A tervezők ruháikon is tükröződő szemléletmódja, alkotói metódusa, inspirációja a családjuktól, azon belül az erős és karizmatikus női felmenőik­től látott példákban gyökerezik. Kislányként az oláhcigány-közösségek hagyományai mindennapjaik részét jelentették. 

– Gyermekkori meghatározó emlékeink közül kiemelkedő az apai nagyanyánkkal, Kender mámival töltött idő. Csodálatosan énekelt és táncolt – mutat Erika egy régi képet a stúdiólakásuk falán. Majd folytatja: – Helena, aki önálló koncertjei mellett a saját, élőzenével kísért divatbemutatóinknak is rendszeres előadója, tőle örökölte a tradicionális roma balladák, dalok iránti szeretetét és különleges énekhangját. A szigorú, de mégis értéket nyújtó családi közeg formálta hitünket, személyiségünket, alakította a kulturális identitásunkat, szemléletünket. 
Mindig szép miliő vett körül bennünket. Húgom gyerekként is rajongott a ruhákért, az ékszerekért. Korán érő lányként engem akkoriban az önelfogadás foglalkoztatott – osztja meg emlékeit­ velünk a tervező, aki középiskolás évei alatt kezdett érdeklődni az iparművészeti ruhák iránt. 
A tehetséges kezekkel megáldott családtól a kézművesség, illetve az újrahasznosítás szemlélete – amelyek értékes tudásként szolgáltak a Romani Design indításához is – sosem állt távol. Gyermekként megtanulták meglátni a régi holmikban az új élet lehetőségét: bútorokat átfestve, lakásdekorációkat átalakítva újabb funkciókkal ruházták fel a tárgyakat. Erika a közgazdasági középiskola elvégzése után roma mentorációs ösztöndíjprogramot vezetett pár évig, majd kitanulva az aranyműves mesterséget, saját műhelyt nyitott. Tizenöt évig tervezett és készített arany ékszereket. Virágzóan működő vállalkozását végül felfüggesztette egy, a közösségét szolgáló, nemesebb célért. Amikor a tanulmányai miatt Budapestre költözött, szembesült a fővárosi roma közösségeket érintő identitásbéli nehézségekkel. Tenni akart valamit azért, hogy a cigánysághoz ne csak a rossz életkörülményeket, társadalmi kirekesztést, megbélyegzést lehessen társítani, hanem a kulturális értékeket, a család és a hit fontosságát, a sokszínűséget, több generáció együttélését, az egymásról való élethosszig tartó gondoskodást. 
Kreatív műhelymunkák, tehetséggondozó és pályaorientációs foglalkozások, csoportos és egyéni mentoráció által évtizedek óta, napjainkban is segíti a roma gyerekek és fiatalok kulturális identitásának, önbizalmának erősítését. Tíz évig szerkesztette a Glinda-Tükör nevet viselő, hiánypótló roma népismereti magazint hasonló küldetéstudattal. A társadalmi elkötelezettségét többek között Európai Polgár, Év Hősnője, Nemzetiségekért Díjjal, valamint Kult50 kitüntetéssel is elismerték. A saját divatmárka létrehozásában testvérében szövetségesre, alkotótársra talált. 
Azért a divat felületét választottuk eszközül a kulturális missziónk megvalósításához, mert a testen hordozható üzenetek gyorsan és fogyasztható módon kapcsolnak össze generációkat és közösségeket – osztják meg velünk a testvérek, akiknek a tervezési tapasztalatából, újrahasznosítási tudásából szépérzékkel, ízléssel társulva egészen rendkívüli született. 
Első nagyszabású, saját divatbemutatójuk az alapítás évében, 2010-ben nyolcszáz ember előtt debütált az Iparművészeti Múzeumban. A Divattal az elfogadásért kollekciót követően évente születtek új, hasonlóan sikeres kollekciók: Szíveddel Láss! (2012), My Identity My Freedom (2015) (jelentése: az identitásom a szabadságom), amelyek a Romani Design kultúr­misszió­já­nak egy-egy állomását jelentik. Hazai és külföldi kifutókon büszkén, eredményesen képviselik mind a roma, mind a magyar kultúrát. 
Kollekcióik alappillérei Helena saját tervezésű mintái, amelyhez az inspirációt a roma viseleti kultúrában különösen jellemző markáns színhasználat és mintakincs adja. Egyedi és megismételhetetlen módon készülő patchwork mintákból születnek táskáik, ékszereik, kiegészítőik, amelyeket kézműves technológiával terveznek meg, saját kezűleg készítenek. Bennük, illetve a ruháikban „aranyfonálként” a családjukkal való örök, megbonthatatlan kapcsolatuk is benne rejlik. 
A divatstúdió tizennégy éves fennállása, nívós sikerei bizonyítják, hogy munkájuk, törekvéseik nem hiábavalóak. A roma (viseleti) kultúra mára benne él a köztudatban, múzeumi és akadémiai szinteken is képviselteti magát. A társadalmi párbeszéd kortárs eszköztárának darabjai részét képezik múzeumok állandó gyűjteményeinek, szerepelnek tárlatokon, tudományos publikációkban. 

A valódi változáshoz rendszerszintű összefogásra van szükség. Javarészt a művészek, az értelmiség szerepvállalásától, közvetített értékrendjétől függ, hogyan változik egy kirekesztett népcsoport társadalmi helyzete – vélekednek az alkotók. – A társadalmi elitre hatva lehetséges nagyobb volumenű változást elérni. Amíg az ő gondolkodásmódjuk a cigány közösségről nem fordul pozitív irányba, addig a romák megbecsülése, emberhez méltó élete csupán ábránd marad.