SUTYORGÓ

Kedves Gabi! 
Április elseje óta vagyok Németországban építészhallgató cserediák az Erasmus-program keretében. Öt hónapra jöttem, és mindent nagyon élvezek! A barátom már április második hetében meglátogatott, és május elsején szintén jön pár napra, én pedig pünkösdre utazom haza. És persze mindennap videó­hívásozunk. 
Két és fél éve vagyunk együtt Balázzsal, eddig jól megvoltunk, de láthatóan ez a „távkapcsolat” már az elején, ennyi találkozási lehetőség mellett is kikészíti. Folyton a nyarat emlegeti, hogy ő majd augusztus végéig itt lesz velem Németországban, keres valami munkát. Őszintén szólva én ezt nem akarom. Eszemben sincs megcsalni vagy elhagyni őt, de én most szeretném teljes mértékben kihasználni az Erasmust: szeretnék új barátokat szerezni Európa minden szegletéből, velük eljárni az itteni egyetemi nyári programokra. Ha Balázs itt lenne, értelemszerűen vele töltenék sok időt, és félek attól, hogy lemaradnék a mostani, vissza nem térő lehetőségekről. 
Nekem most jólesik ez a távolság és ez a „szabadság”, miközben természetesen Balázshoz tartozom, ehhez tartom magam. Ő mindebből semmit sem ért, hiába magyarázom. Megsértődött, és ettől nyomorultul érzem magam. Mit tegyek? 
Üdvözlettel: Zoé 
* 
Kedves Zoé! 
Lehetséges, hogy ön most „csak” az Erasmus-pörgés lázában ég, a szárnyait bontogatná ezzel a kis szabadsággal/távolsággal, és ezért érzi úgy, hogy Balázs egész nyári jelenléte ebben némiképp gátolná. De az is lehet, hogy ez a helyzet most mérlegre tette az érzelmeiket, és – úgy tűnik – a párja ragaszkodása erősebb, mint az öné. 
Jó lenne, ha egy tiszta pillanatban Balázs helyébe képzelné magát, és onnan szemlélné a saját kérését. Vajon ön mit válaszolna? Tudna-e nagyvonalúan hátralépni annak érdekében, hogy a párja új ismerősökkel gyűjtsön németországi élményeket? Mennyire dominálna válaszában a féltés, féltékenység, és/vagy az élmények irigylése? 
Azzal tisztában kell lennie, hogy egy szerelmes férfi nem játék baba, akit egy kis időre csak úgy be lehet tenni a sarokba. Akárhogy is telik a nyár, egészen biztosan nem megy majd minden tovább úgy, mint az erasmusos idők előtt. A változás nem jelent feltétlenül rosszat, nem kell megijednie, csak legyen tisztában azzal, hogy ez a kérés/döntés mindenképpen változást generál önökben. Döntsön a szíve szerint, de hallgasson az eszére is! 
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]