Piros pünkösd napján
A keresztény világ a Szentlélek eljövetelére és az egyház születésére emlékezik pünkösdkor. Az ünnephez kapcsolódóan számos népszokás és hiedelem alakult ki az évszázadok során. Vajon meddig uralkodik a pünkösdi király, mire jó a pünkösdi harmat, és milyen ételek kerülhettek az asztalra ilyenkor?
Fotó: Feol.hu
Fotó: Feol.hu A nagyszombat utáni ötvenedik napra esik a pünkösd, amely a húsvéthoz kötődő mozgó ünnep. A hozzá kapcsolódó szertartásokban és népszokásokban az idők során keveredtek a keresztény, illetve az ősi pogány, ókori római elemek. A Római Birodalomban május hónap folyamán tartották az úgynevezett Florália ünnepeket, Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője.
A Szentlelket hagyományosan galamb képében ábrázolja a keresztény ikonográfia, ezért a galamb a pünkösd legfontosabb jelképe. Ugyancsak a pünkösdi szimbólumok közé tartozik a lángnyelv, a tűz, és a szélzúgás is.
A pünkösdi hagyományokban ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban természetesen a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza. Számos érdekes népszokásról maradt fenn emlék, ezek közül a mai napig sokat őrzünk. Ilyen például a pünkösdi királyválasztás. A megtisztelő címért a legények versengenek, különböző ügyességi próbákon, küzdelmekben kell helytállniuk. Magyarországon a XVI. századtól kezdve vannak írásos nyomai a hagyománynak. Legérdekesebb elbeszélése Jókai Egy magyar nábob című regényében olvasható. Az író Jókai Mártonnal, egy régi pünkösdi királlyal mondatja el a választás módját és a király egy évig tartó kiváltságát:
A néphit szerint a pünkösdi harmatnak gyógyító-, varázsereje van, szembaj és szeplő ellen használták orvosságként. Ha pünkösdkor szép az idő, akkor gazdag bortermés várható. Ugyanakkor az eső rossz előjelnek számított, egy mondás szerint a „pünkösdi eső ritkán hoz jót”.
„Minden pünkösd harmadik ünnepén összegyűlnek a lovas legények a környékről, s versenyt futtatnak egymással, (…) aki ez alkalommal győztes marad, annak (…) szabad ivása van a város minden kocsmájában, annak lovait minden gazda tartozik őrizni, de akárhová kárba mennek, nem szabad megzálogolni, hanem fizeti a kárt, aki rosszul vigyázott rájok. Továbbá szabad bejárása van mindenféle vendégségbe és lakodalomba, és ha egyszer-másszor jókedvéből ki találna rúgni, ezért őt testi büntetéssel illetni nem szabad, sem megcsapatván, sem pedig börtönbe záratván.”
Sok helyen pünkösdi királynét is választottak a falubéli lányok közül. Feje fölé kendőből sátrat formáltak a többiek, így járták sorba a falu házait, virágszirmokat hintve az udvarokra. Köszöntőt mondtak, énekeltek, táncoltak, adományként pedig almát, diót, tojást, esetleg néhány fillért kaptak.
Az ünnep liturgikus színe a piros, ami a Szentlélek színe: pünkösdkor a pap piros miseruhát és stólát ölt. A piros szín megjelenik a néphagyományban is: innen kapta a nevét az ekkortájt virágzó pünkösdi rózsa, és innen ered a „piros pünkösd” elnevezés is.
A pünkösdhöz kapcsolódó ünnepek bár keresztény színezetet kaptak, sok esetben inkább pogány hiedelmek, szokások továbbélésének tűnnek. A XVI. század végén a csetneki zsinat kifejezetten tiltotta a pünkösdi királyválasztást, a mulatságot, a táncot és a játékokat, a XVII. század végi csíkkozmási zsinat pedig ki is mondta, hogy ezek „pogányoktól maradott szokások”, amelyek tilalmasak.
Az ünnephez kötődő hagyományok, népszokások azonban minden tiltás dacára fennmaradtak az utókor számára, a mai napig igyekszünk életben tartani őket. Az idei pünkösdön is az ország számos pontján tartalmas és látványos hagyományőrző programokkal várják az érdeklődőket.
