Utolsó csepp a pohárban

Csendes, visszahúzódó, mosolygós – ekképpen jellemzi az elkövető lányt a családja, az ismerősei. Éppen ezért feltételezhető, hogy olyan erős indulatok munkálkodhattak benne, amelyek a józan gondolkodást nélkülözve, a társadalmi normákat áthágva, kontrollvesztett cselekvéshez vezettek. A látható előkészületekből (például, hogy a kislány listát vezetett azokról, akiknek ártani akart) az derül ki, hogy nem hirtelen felindulásból követte el a tettét, hanem tudatosan készült rá. Felvetődik a kérdés, hogy honnan ered ez a düh, mi oldotta fel a fiatal gátlásait, és vezette őt ilyen mértékű fizikai agresszióhoz? – közelít a történtekhez szakmai szempontból dr. Jármi Éva pedagógiai szakpszichológus, bullyingszakértő. 
Az ilyen és hozzá hasonló szélsőséges cselekedeteket általában több tényező együttes jelenléte váltja ki. Gyakran az erőszakos tett iskolai zaklatás (szakkifejezéssel: bullying) következménye. Amennyiben az áldozat ismétlődő, elhúzódó jelleggel, az érzéseit magába fojtva él meg elutasításokat, lealacsonyító viselkedést, bántást, az okozhat benne olyan frusztrációt, pszichés-szo­ciális állapotot, amely végül fizikai agresszióba torkollik. Persze előfordulhat, hogy egy ilyen támadás egy állandó bántalmazás fokozása, megfélemlítő magatartás része elkövetői oldalról, de jelen eset kapcsán felmerül egy harmadik ok-okozati lehetőség: állhat a háttérben veszekedés, nézeteltérés, konfliktushelyzet is – részletezi a Hol A Helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központ alapítója és szakmai vezetője. 
Tinédzserkorban a gátlások, az önkontroll, az érzelmek és az indulatok szabályozása alacsonyabb fokú, a tizenévesek gyakran meggondolatlanul cselekednek. Az elkövető lány felhevült érzelmi helyzetben és beszűkült tudatállapotban feltehetőleg nem mérlegelte, hogy a tette milyen hatással lesz a saját, illetve a környezetében lévők életére. Emellett egy mélyre menő családi válság, a szülők közötti konfliktushelyzet, durva viselkedés, esetleges bántalmazás, amelyeket a gyermek magára nézve is fenyegetően élhet meg, negatív irányba billentheti az adott életkorban jellemző instabil érzelmi helyzetet. 
A fiatalok sokszor nem sejtik, hogy az osztálytársuk, barátjuk milyen terhet cipel a vállán. A lelket őrlő félelmeket, bizonytalanságot, rossz érzéseket egy iskolai zaklatás, piszkálódás csak tovább tetézheti. Meglehet, ez az utolsó csepp a pohárban – összegzi a bullyingszakértő. 
Elmondja, hogy a végzetes tettet minden esetben megelőzik negatív irányú, egyre súlyosabb viselkedésváltozásra utaló jelek. A gyermek közvetlen környezete (szülők, pedagógusok, az illetővel baráti kapcsolatban lévők) észre tudja venni az apróbb figyelmeztetéseket, ha valóban értő, törődő figyelemmel fordulnak felé. 
Az agressziót mutató videójátékok és filmek megerősíthetik az ártó szándékú fiatalt abban, hogy a sérelmeket keményen meg kell torolni. Sőt, az interneten találhatók olyan közösségek, amelyek bátoríthatják az instabil érzelmi helyzetbe, kontrollvesztett állapotba kerülő tinédzsert a kigondolt bántás tettlegességbe fordítására. 
Amellett, hogy a tizenkettedik életévét betöltő lány a társa életét veszélyeztető cselekvéséért komolyabb büntetésre (javítóintézeti nevelésre) is számíthat, lelkileg sem jelent könnyű feladatot szembenéznie a tette következményeivel. Megrendítő lehet látnia, hogy micsoda megrázkódtatást okozott az áldozat és annak családja életében, illetve a saját szeretteinek. Ezen túl a történések traumatizálhatják az esetnél jelen lévő osztálytársakat, a pedagógust is – az elkövető feldúlt érzelmi állapotban nem is gondol arra, hány embert, életet érint az agresszív viselkedése. Ugyanakkor az úgynevezett reintegratív szégyenérzet megélése ébresztheti fel benne azt az elhatározást, hogy még egyszer ne kövessen el hasonló bűntettet. 
Az érintett kortársaknak segíthet feldolgozni a történteket, ha nyíltan beszélhetnek a saját megélésükről, az esetleges félelmeikről. Továbbá, ha megfogalmazhatják, mi szükséges számukra ahhoz, hogy újra biztonságban érezzék magukat az adott intézményben. Az illetékes iskolapszichológusok közösségi és egyéni megélés szintjén is dolgoznak a pszichés egyensúly helyreállításán – foglalja össze dr. Jármi Éva. 
Hangsúlyozza, hogy a tragikus történés mindannyiunk számára fontos üzenetet hordoz. Egyrészt, hogy szülőként valódi odafordulással, lelki ráhangolódással kell a gyermekünk felé fordulnunk, megadni számára az érzelmi biztonságot, amelyet igényel. Továbbá egymás iránti empátiára, felelősségre szólít fel bennünket. Ha észrevesszük, hogy a gyermekünk baráti körében, osztályközösségében valaki segítségre szorul, ne csak legyintsünk rá, mondván, „nem a mi dolgunk”. Akkor idejében közbeléphetünk, mi­előtt az utolsó cseppel végleg betelik a pohár.