Egy tanyaovi hétköznapja

A tornácos parasztház rusztikus kertudvarát derékig érő kőkerítés és zöld fák takarják. Ide érkeznek reggel a gyerekek. Bodzát szednek, bújócskáznak a földalagútban, áhítattal hallgatják a mesét a széthasadt birskörtefán ücsörögve, amely a vele történtek ellenére gazdagon terem. Az óvodások másik csoportja a fedett terasz alatt kifúrt fa- és termésdarabokból nyakláncot fűz. Csupán a leghidegebb hónapokban tartózkodnak a csoportszobákban, a tanév java részét a friss levegőn töltik. 

Hétfőnként és péntekenként a közeli erdőben, a mezőn, a patakparton időz a húszfős, vegyes életkorú óvodáscsoport. – Megfigyelhetik a vízi világot, sétáink során rendszerint elhaladunk művelt szántóföldek mellett. Nyomon követjük, hogyan sarjad egy kukoricaszemből növény, miként növekszik és hoz termést. A csuhét felszedhetjük, és gyűjtünk az erdőben is termést, amelyekből kreatív alkotásokat készítünk – enged betekintést a mindennapjaikba Szörényi Imola Virág óvodavezető. Napi kapcsolatban állnak a gyerekek az állatokkal is. A fenntar­tóink gondoznak baromfit: nyulat, csirkét, bárányt – mutatja a kertudvar hátsó részében. Kékesi Ágota, az egyik óvodaalapító a fejőállás mellett kisszéken ül, éppen kecskét fej. Megnézzük a szülői közösség készítette fűzfa kupolát, ahol az ünnepségeket tartják. Mutatja a kertműhely üvegházát, ahol paradicsom-, paprikapalánták, borsó, sarkantyúka nyújtóznak magasra, mellette magaságyások és a komposztáló. Elhaladunk a gyógynövénykert, valamint a mezítlábas ösvény mellett. 
– Hamarosan szedhetjük a meggyet is – tekint a vezető óvónő a mező közepén álldogáló gyümölcsfára. 
Majd mesél az intézmény működéséről: – A tanyaóvoda egyik alappillére az ökológiai szemlélet, amely a fenntarthatóságot, a természettel való szoros kapcsolatot jelenti. Nem termelünk hulladékot, és nem pazarolunk. Ami a tányérunkra kerül, itt helyben megterem, vagy egy közeli biogazdaságból rendeljük. Arra érzékenyítjük a gyerekeket, hogy igyekezzünk csökkenteni a karbonlábnyomunkat. A szakácsunk remek reggeliket készít nekünk házi padlizsán- vagy lencsekrémből, változatosan eszünk marha-, csirke-, disznóhúst. Ma épp céklaleves rotyog a fazékban, ami a kicsik nagy kedvence. 

Keresztény értékrend szerint neveljük a gyerekeket. Szelíd hozzáállással, rugalmassággal, türelemmel fordulunk feléjük. Ahogy a természetben a növények, úgy ők is mindannyian másfajta törődést igényelnek. Hagyjuk, hogy a saját ritmusukban szerezzenek tapasztalatot a világról – magyarázza az óvodavezető, aki 2021-ben, egy évvel a tanyaóvoda létrejöttét követően csatlakozott. 
A négy alapító család olyan intézményről álmodott, ahol a természetközeliség biztonságérzetet, lelki stabilitást nyújt a gyermekeknek. Továbbá, hogy az otthon megszokott élet folytatásaként működjék az óvoda. Kékesi Ágota tájépítészként korábban külföldön természetes játszótereket tervezett, épített iskoláknak. Akkor találkozott a számára is szimpatikus nevelési szemlélettel. 2016-ban, miután férjével hazaköltöztek, három másik családban partnerre találtak a vágyuk megvalósításában. 
Létrehozták a kertműhelyt, az önellátó biogazdaságot a Budapesthez közeli Mányban, amely biztos alapul szolgált a Szent Ferenc nevét viselő tanyaóvoda létrejöttéhez. A megvásárolt parasztház udvarán csaknem egy évig irtották a gazt, élhetővé tették az egyébként remek adottságokkal rendelkező helyet. A szülők máig aktív részt vállalnak az intézmény fenntartásában: kalákában dolgoznak, füvet vágnak, fát gallyaznak, takarítanak. 
Ottjártunkkor nyílt nap zajlik éppen, vagyis a gyerekek családja eltölthet egy délelőttöt az óvodában. Veronika ötgyermekes édesanya, alapító, körmöcskével (hurkolásra szolgáló ötágú eszközzel) ügyeskedik. Kislánya, Csenge (6) a tanyaoviba jár, a másfél éves Annácska szintén ide fog. Míg az egyik óvónő, Zsuzsi mesét mond a birskörtefánál, Ancsa dalolva hívja a kicsiket tízóraizni. 
A kinti konyhapulton fermentált zöldségek sorakoznak, valamivel arrébb ballagásra szánt tarisznyák, amelyeket a gyermekek szőttek maguknak. – Sokat kézimunkázunk – jegyzi meg az óvodavezető. – A természetes alapanyagokból készült képeket idővel szétbontjuk, és a magokat, a terméseket odaadjuk az állatoknak. Anyák napjára perecet sütünk, amelyet elfogyasztanak a családok, apák napján hagyományosan túrázni megyünk az édesapákkal. 
Bekukkantunk a házba, ahová csak a délutáni alvás idejére térnek be. Gumicsizmákat, esőkabátokat látunk az öltöző madárjelekkel megjelölt polcocskáin. A csoportszobában könyvek, fajátékok, babzsákok sorakoznak, amelyek készítéséből a szülők szintén kiveszik a részüket. Az amőba például keresztbe összekötözött fa­ágacskákból áll, és kockás konyharuhán játsszák. 
Imola furulyát és egy Benedek Elek-mesekönyvet felkapva ismét az udvarra visz bennünket. A gyerekek az óvónőkkel az állatokhoz tartanak: összeszedni a tojást, megetetni a baromfit. 
El tudnak mélyülni abban, hogy az erdei ösvényen átszalad egy bogár, vagy ahogyan napról napra megérik a gyümölcs – fűzik hozzá vendéglátóink. – Velük együtt mi, felnőttek is újból és újból rácsodálkozunk a természet eredendő rendjére. A tanyaóvodában a kicsik fára mászhatnak, pocsolyában ugrálhatnak, egész nap szabadon játszhatnak, boldog gyermekkort élhetnek…B. Pintér Dalma