Függőségek csapdájában

Kedves Gabi! 
Ötvenkét éves, régóta elvált nő vagyok. A gyerekeim már rég kiröpültek, szépen állnak a saját lábukon. Több mint öt éve élek Z.-vel, úgy ismertem meg, hogy a vendéglátásban dolgozott, éjszakába nyúlóan és nyaranta nem ritkán 12-14 órákat. Hogy ébren tudjon maradni, napi szinten használt speedet. Hiába kértem, ebből nem engedett, szerinte drog nélkül nem bírta volna a munkát. 
Hosszas könyörgésre fél éve munkahelyet váltott, csak hétköznapokon és nappal dolgozik, héttől délután ötig, targoncás egy multicég raktárában. Pár hétre abbahagyta a speedet (legalábbis nekem ezt mondta), de aztán rajtakaptam, hogy megint él a szerrel. A fáradtság ellen, azt mondja, a drogtól több ereje van mindenhez. Most már a hétvégi strandoláshoz meg a családi összejövetelekhez is… 
Mindez már napi veszekedéssel jár, mert ellenzem ezt az egészet. De az is igaz, hogy a speed és az öt-hat erős kávé ellenére is folyton iszonyatosan fáradt, nem sok kedve van semmihez, a hétvégi napokat gyakran átalussza, vagy ha nem alszik egész nap, akkor is csak pihen, semmiben nem segít, hiába kérem. 
Az öt év alatt kisebb-nagyobb kompromisszumokat mindketten kötöttünk a párkapcsolatunk érdekében, de azt már nem tudom lenyelni tovább, hogy belecsúszott a rendszeres kábítószer-fogyasztásba. Tagadja, hogy függő lenne, hallani sem akar orvosról vagy elvonóról. A gye­­rekeimnek sokáig nem beszéltem minderről, de nemrég kibukott belőlem – azóta azt szajkózzák, hogy azonnal szakítsak vele, nincs szükségünk egy olyan drogosra a családban, aki nem hajlandó tenni ellene. Tartok tőle, hogy igazuk van, de hagyjam magára a függőségével?! 
Üdvözlettel: Ilcsi 
 
Kedves Ilcsi! 
Rengeteg ember végez megterhelő fizikai vagy szellemi munkát, sokan húznak le a nyolc óránál többet, és sokan dolgoznak éjszakai műszakban – képzelje el, ha ők mind erre hivatkozva drogokkal élnének! 
Leveléből úgy tűnik, Z. esetében komoly a helyzet: függőségről van szó. Sajnos a tagadás is ezt erősíti meg: gyakori jelenség a függők körében, hogy azt hiszik, ők bizony még urai a helyzetnek (vagyis az akaratuknak), miközben a valóságban szakember segítsége nélkül egyre mélyebbre süllyednek. 
Ha a párja nem hajlandó elismerni a függőségét és leszoktató te­rápián­ részt venni, akkor önnek nincs más választása, döntenie kell: elhagyja vagy vele marad. Aki nem igyekszik segíteni saját magán, azt ön nem tudja megmenteni. 
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]