Ebédeljen könyvesboltban!

A hatalmas üvegajtón belépve azonnal megcsapja az embert az isteni ízek illata. A helyiségben a padlótól a mennyezetig érő polcok állnak, mindegyikükön recepteskönyvek sorakoznak. Aztán az üzlet hátsó részében felbukkan a konyha is, ahol az étvágygerjesztő fogások készülnek. A francia tulajdonos, Eric Treuille ugyanis minden reggel leemel egy könyvet, fellapozza, és onnan választja ki a háromfogásos menüjét, majd az év végén megszerkeszti a legjobb, kipróbált recepteket tartalmazó saját kiadványt. 

A Books for Cooks (Könyvek szakácsoknak) és annak koncepciója Heidi Lascelles fejéből pattant ki 1983-ban, annak ellenére, hogy a brit gasztronómia állandó vicc tárgyát képezi világszerte, arról nem is beszélve, hogy London belvárosa igencsak valószínűtlen helynek számított egy szakácskönyveket kínáló üzlet számára. Heidi nem volt sem képzett séf, sem profi kereskedő, ám az ápolónőként eltöltött idő rádöbbentette a jó ételek fontosságára. Vásárlóként pedig az volt a tapasztalata, hogy a londoni könyvesboltok receptekkel foglalkozó sorai szegényesek, unalmasak, és az üzlet hátsó részébe szorultak. Ezen szeretett volna változtatni az asszony, és eltökélte, hogy Nottingham Hill egyik utcájában megnyitja első üzletét. Kezdetben az volt a célja, hogy minél több szakácskönyvet összegyűjtsön, de ami igazán híressé tette később, az az elszántság volt, amellyel egy-egy megrendelt kötetet országokra való tekintet nélkül felkutatott, és a világ bármely pontjára postázta is a különlegességeket. 
A Books for Cooks hamarosan túlnőtte kicsiny otthonát, és hogy Heidi a szakácskönyveknek és a vásárlóknak is elegendő helyet biztosítson, az út túloldalán lévő nagyobb üzletbe költözött, ahol megépítette a konyhát is. Azt remélte, hogy vásárlóival kipróbálhatják a recepteket, életre keltve így a polcokon lévő köteteket. Az első tesztkonyhába fel is vette a séfet, Annie Bellt, aki az évtizedek alatt végül neves ételkritikus és kiváló szakácskönyvek szerzője lett. Ma Eric Treuille mellett Rosie Kindersley várja a Books for Cooksban a vendégeket. Rosie 1992-ben egyszerű vásárlóként érkezett, de Heidi annyira megkedvelte a lányt, hogy állást ajánlott neki. Így lett belőle a hely menedzsere. Egy évvel később a férfi is belépett a boltba, és ahogy nevetve mesélte, bizony, azonnal beleszeretett Rosie-ba és a helybe is. 
A francia férfi korábban szakácsként vezetett egy éttermet, később a filmezésbe is belekóstolt, mert egy receptkönyveket készítő és fotózó cég forgatásainak lett a főszervezője. Ahogy mondja, a Books for Cooks volt a legjobb hely a kutatásra, az új ötletek keresgélésére, ráadásul Rosie is mindennap ott volt. Amikor aztán az akkori szakács elhagyta a Books for Cookst, Rosie átvette az üzlet vezetését, Eric pedig a tesztkonyhát irányította, és elindította a bolt műhelyprogramját is. 
Amikor 2001 februárjában Heidi visszavonult, és Toscanába költözött, ahol egy főzőiskolát nyitott, Rosie és Eric megvették tőle az üzletet. Ahogy mondják, a bolt sikerének a titka egyértelműen a konyha és az, hogy az elméletet a gyakorlatba is átültethetik. Hiszen sokkal könnyebb eladni a köteteket, ha tudja az ember, hogy a benne rejlő receptek valóban ízletesek és elkészíthetők. Az üzletben egyébként több mint nyolcezer könyv áll a polcokon, de hetente jelennek meg új kiadványok, melyeket Eric is beszerez, aztán a régebbieket a vásárlók elviszik, így a naprakész listázás lehetetlen. Ráadásul a készlet messze meghaladja az egyszerű szakácskönyvcímeket, mert itt az ételek köré szőtt fikciós regényeket, történelmet, életrajzot, táplálkozástudományt, művészetet, sőt még olyan kémiafüzetet is találunk, amit a gasztronómiának szenteltek. 
Az utóbbi években cserélődtek a séfek, mindenféle nemzetség megfordult, ma a görög szakács, Tana főz, az ő kezét dicsérik azok a fogások, amelyekkel keddtől szombatig várják a törzsvendégeket és a kíváncsi turistákat is. 
Eric már reggel hatkor a könyvesboltban van, kiválasztja az aznapi recepteket, és a közösségi médiában is közzéteszi a napi menüt, hogy az érdeklődők elolvashassák, mire számíthatnak. Az utóbbi idők egyik legnépszerűbb ételsora a körte és kéksajtos saláta, roston sült bárány és a csokoládés, áfonyás, szilvás sütemény volt. 
Ezután elindul a közeli piacra, ahol mindig friss idényárukat vásárol, így soha nincs két egyforma menü. Kedden vegetáriánus ételt szolgálnak fel, pénteken pedig hal kerül a tányérokra, de egyébként nincs semmilyen kötöttség. 
Eric szerint sokan a szag miatt nem főznek halat otthon, vagy nem tudják, hogyan kell jól elkészíteni. Nem csoda, hogy a péntekek rendkívül zsúfoltak, mindenhová asztalokat raknak ki. Az ebédhez már 11.30-kor kialakul a sor az üzlet előtt, közel 40 embert tudnak kiszolgálni addig, amíg van mivel, de egy órára általában minden elfogy. Eric és Rosie ugyanakkor nem vesznek fel foglalásokat és külön kéréseket, egyszerűen nincs se kedvük, se idejük a vegán, a speciális diétákat kérők vagy a „nem iszom, csak sovány mandulatejet” típusú vendégekhez. 
A koronavírus-járványt a Books for Cooks dolgozói és vendégei is megsinylették, a bezártság pszichikai hatásai igencsak érezhetőek voltak egy ilyen szoros közösségben. Az üzlet különleges helyet foglal el a törzsvásárlók szí­­vében és a mindennapi életükben is. Sokan ugyanis, ha nem jönnének ide és beszélgetnének Erickel, mással nem is érintkeznének. 
A házaspár jól tudja, az a dolguk, hogy megőrizzék a varázslatot és összetartsák a környéket. Számukra ez nem üzlet csupán, hanem hivatás és öröm. Az elkövetkező harminc évet is pontosan ugyanígy kívánják leélni, ahogy eddig: közösségben és a könyvek között.