Azok a régi szeptemberi napok

De nehéz az iskolatáska, ilyen szép napos délelőtt – a Bergendy együttes száma szólt a Kossuth rádió reggeli adásában. Akik szep­tember első hétfőjén iskolába indultak, addigra már szüleikkel együtt megvásárolták az iskolaköpenyt és az iskolatáskát is. Egészen 1978-ig szombaton is jártak iskolába a diákok, majd miután ezt megszüntették, egy rövid ideig fennmaradt még a délelőtti és délutáni tanítás, váltva: a délelőtti 8–12-ig, a délutáni tanítás 12-től 16 óráig tartott. A délutánosok délelőtt napközibe mehettek, ha a szüleik ezt igényelték. 
A szocialista időszakban kötelező volt viselni a kék iskolaköpenyt. Ennek a hátterében az állt, hogy mivel a politika a társadalmi egyenlőségre törekedett, ez megmutatkozott a ruhaviseletben is. A köpenyek alatt nem látszott, hogy kinek milyen a ruhája. Az iskolaköpeny olyan szempontból praktikus viselet volt, hogy nem koszolódott alatta a ruha, ha például a gyermekek technikaórán vettek részt és fúrtak-faragtak. Az iskolaköpeny márkája 1978-ban Praktilon vagy Diolen volt, ára 120–150 Ft között mozgott. Többek között az Úttörő Áruházban is meg lehetett vásárolni, a kék különféle színárnyalataiban. Gyártottak legombolható ujjú változatot is. Aki lázadni szeretett volna, az kigombolta a köpenyét vagy jelvényt rakott rá. A Diolen Mobi márkájú iskolaköpenyre egy mókus emblémát varrtak, sok diák azt mindjárt leszedte. 

1960-ban a Magyar Értelmező Kéziszótár így definiálta az iskolatáskát: „Háton vagy kézben hordozható lapos táska, amelyben (kis)diákok tankönyveiket, tanszereiket az iskolába szokták vinni.” 1975-ben már lehetett fényvisszaverő prizmával vagy macskaszemmel ellátott iskolatáskát is kapni, így a sötétben gyalogosan közlekedő tanulók sem váltak láthatatlanná. Az 1980-as években már inkább csak az alsó tagozatosok hordtak iskolatáskát, a felsősök inkább kézi- vagy diplomatatáskával jártak. 
1981-ben új módszer szerint, szóképek segítségével tanult a gyermekek egy része olvasni a Maci olvas, Maci ír tankönyvekből. Az első osztály második félévében már a Maci mesél könyvet forgathatták. A családban, a közvetlen környezetben látott képeket olvashatták. Így ismerték meg a szavak értelmét, közvetve a betűket, a hangokat is. 
A könyveket, füzeteket hosszú éveken át egyszínű, kék csomagolópapírba kötötték. Az 1980-as évek elején már lehetett színes csomagolópapírt is kapni. Mivel akkor mutatták be a mozik a Dargay Attila rendezte Vuk mesefilmet, az számított az egyik legnépszerűbb csomagolópapírnak. Az iskolai tanuláshoz szükséges kellékeket az Ápisz boltokban lehetett beszerezni. Az üzletek minden évfolyam számára iskolai egységcsomagokat állítottak össze, mely tartalmazta a füzeteket, taneszközöket. Spirálfüzet, félfamentes rajzlap, rajztábla, vonalzó, dobókocka is szerepelt a csomagokban. 
A régi iskolakezdésekre gondolva, úgy tűnik, nem volt az különösebben stresszes időszak sem a gyermekek, sem a szülők számára. Iskolaszerekből volt megfelelő kínálat, ugyanakkor a szülőknek nem kellett a bőség zavarával megküzdeniük. Az iskolatáskák típusai és árai nem sokban tértek el egymástól. A korszak amúgy is az egyenlősítésre törekedett, így nem érezték azt a szülők, hogy bármiről is lemaradna gyermekük, ha az egyszerűbb iskolatáskát, tanszert, köpenyt választották neki.