Bizalom és csapatmunka

Amelyik családban már rutinszerűen, jól megszokott rendszerben kezdi a gyermek a bölcsődét, óvodát, iskolát, nem okoz különösebb fejtörést a szeptemberi időszak. Ámbár a vakáció gondtalan szabadságából, a későn ébredések, a nagy játékok időszakából a kötött napirendre, szabályokra, feladatokra való átállás nem feltétlenül megy zökkenőmentesen. Ilyenkor jó, ha szervezetten tudunk együttműködni szeretteinkkel. 
Osszuk meg a feladatokat! 
– A harmonikus működéshez elengedhetetlen, hogy a szülőpár átgondolja, megbeszélje a közös napirendet. Készítsünk teendőlistát, írjuk össze a feladatokat, illetve hogy azokból ki mit vállal. Az olyan előre nem tisztázott apróságok, mint a fürdőszobarend vagy az iskolatáska bepakolása, felesleges feszültségeket generálhatnak. Ellenben a kész tervek, az egyértelmű szabályok megkönnyíthetik a tanévkezdést, és gördülékenyebbé tehetik a hétköznapokat, nem utolsósorban érzelmi biztonságot nyújtanak mindannyiunknak – foglalja össze javaslatait dr. Szabó Zsuzsanna pár- és család­pszi­cho­terapeuta. 
Szeptember első heteit ne mérgezze meg az átállás miatti stressz. A kötelezettségeken túl (mint az iskolába érkezés) hagyjunk időt a kikapcsolódásra, a játékra is, hiszen a fegyelmezett viselkedés önmagában megterhelő a gyermek számára. Az intézményen kívüli elfoglaltságok mennyiségénél mindenkor, de különösen a szeptemberi időszakban tartsunk mértéket, s ne terheljük le ezzel a gyermeket. Továbbá beszélgessünk az újdonságokról, amelyek megváltoztak az intézményben, az osztályközösségben (például a régi tanár elment, új tantárgyak kerültek be az órarendbe). 
– Sok múlik a szülői attitűdön. A „milyen jó, hogy újra találkozol a barátaiddal” vagy a „nehéz tanév előtt állunk” szemlélet között lényeges különbség húzódik. A pozitív hozzáállás a gyermeket is ilyen irányba tereli majd, nyitottabb lelkülettel néz az újabb tanév elé – jegyzi meg jótanácsként a szakember. 
Újra munkában 
Nincs könnyű helyzetben az az édesanya, aki a gyermekével otthon töltött hosszú idő után ismét munkába áll. A szülői, háziasszonyi teendői mellé, amelyek bőséggel kitöltötték a napjait, be kell iktatnia egy újabb feladatkört, és abban helyt is kell állnia. Időzítés tekintetében hagyatkozzunk a megérzéseinkre. Az az anya, aki külső nyomás hatására dönt a munkakezdés mellett, krízisként élheti meg ezt az élethelyzet-változást. S ez fordítva is igaz: amennyiben számára kompetenciaérzést ad a feladatok megoldása, a kihívásoknak való megfelelés, úgy az élete többi területén is kiegyensúlyozottabban tud majd működni. 
– A nők, miután édesanyákká válnak, jellemzően hatékonyabban tudják elvégezni feladataikat, sorba rendezni a teendőiket. Ugyanakkor nem árt, ha lapul a tarsolyunkban egy meditációs, relaxációs technika (például jóga, sport), amely segíti a megnyugvást, az ellazulást akkor is, ha összecsapnak a fejünk fölött a hullámok. Beszélgessünk hasonló élethelyzetben lévő ismerőseinkkel, barátainkkal, és sose féljünk segítséget kérni a családunktól. Vonjunk be bátran mindenkit a házimunkába. Ha felépítünk egy jó közös működést, úgy a későbbi váratlan szituációkkal is könnyebben megküzdünk – magyarázza dr. Szabó Zsuzsanna. 

Először az iskolakapuban 
Az első osztályosok szeptemberben új intézményi környezetbe, keret- és szabályrendszerbe kerülnek, javarészt még ismeretlen felnőttek, kortársak veszik körül őket. A felkészült pedagógusok meg tudják könnyíteni az óvodából iskolába való átmenetet, hogy a gyermek a változást ne traumának, hanem örömnek élje meg. 
– Csoportos játékokkal kezdünk, ami jó élményként szolgál a hat-hét éveseknek. Ismerkednek a könyvekkel, de nem kötelező eszközként, hanem úgy, mintha a mese világába vezetnék be őket a tanítók. Kezdetben nem ragaszkodunk ahhoz, hogy az elsősök a csengetési rend szerint éljék az iskolás mindennapjaikat. A tanóra hosszát a gyermek érdeklődéséhez igazítjuk. Fokozatos hozzászoktatással a harmadik hónapra eljutnak oda, hogy negyvenöt percet képesek tanulással tölteni, közbeiktatva kisebb mondókákat, nótákat, apróbb mozgásokat – oszt meg velünk egy jó pedagógiai gyakorlatot Szabó Zoltánné Kudomrák Zsuzsanna, a Kaposvári Kodály Zoltán Központi Általános Iskola főigazgatója, mesterpedagógus. 
Elmeséli, hogy a tanévkezdést megelő­zően rendszerint szerveznek az elsősöknek és a családjuknak úgynevezett osztályismerkedőt az iskolában. A program célja, hogy a gyerekek szeptemberben ne idegenként érkezzenek meg az intézménybe, előzetesen már találkozzanak, játsszanak társaikkal, továbbá a szülők is beszélgethessenek egymással és a tanítókkal. 
– Ha az édesanya, édesapa megismeri a pedagógust, akkor bátrabban engedi a gyermekét az iskolába, tudván, hogy jó helyre kerül. Higgyük el, hogy a tanárok jót akarnak a diákjaiknak. A szülői elfogultsággal ellentétben objektíven szemlélik a tanítványaikat, okító, támogató szándékkal fordulnak feléjük. Tehát érdemes megszívlelni, amit tanácsolnak. Ha együttműködésre épül a közös nevelés, az segíti legjobban a gyermek beilleszkedését, későbbi iskolai előmenetelét – hívja fel a figyelmet a főigazgató. 
Hangsúlyozza: ne feledjük el, hogy a gyermekünk kezdi meg a tanulmányait, nem mi. A szülőnek tudnia kell tartani a távolságot a feladatoktól, s engedni, hogy az első osztályos a saját habitusának megfelelően, maga oldja meg a problémákat. Bízzunk meg benne, s higgyük el, hogy – támogató jelenlétünk mellett – képes jól boldogulni az új élethelyzetben.