Csak úgy repül az idő!

Számosan panaszkodnak arra, hogy a pandémia évei olybá tűnnek, mintha nem is lettek volna. Mindannyian be voltunk zárva, nem mentünk sehova, csak éltük a négy fal közé és a képernyők elé szorult életünket. Ennek következében eltűntek azok a hónapok, hiszen a napi rutint semmi sem szakította meg, emlékezni nem nagyon volt mire. Neurológusok szerint a rövid távú memória valóban nagyon rövid, így az automatikus cselekvések nem épülnek be egyesével a hosszú távú emlékezetbe. Az egyes napok automatizmusai csak akkor maradnak meg különféleképp, ha az ember megpróbál minden mozzanatra tudatosan emlékezni a megélés pillanatától kezdve. 
Az évek múltával egyre több ilyen automatizmus épül be az életünkbe, így a pandémiához hasonló, különféle élményektől mentes időszakokat az egyre idősebbek egyre gyorsabbnak érzékelik. Egy gyerek körülbelül ötéves korban kezdi el megérteni az idő fogalmát. Ahogy fejlődik az időérzékelésért való agyterület, mind inkább tisztába kerül az idő múlásával, körülbelül 8-12 éves korára már a felnőtteknek megfelelő kapacitásokkal rendelkezik. Azonban időérzékelése mégis más. Egy tízéves gyereknek ugyanis egy év az életéből, annak mindössze tíz százalékát jelenti, ugyanez hatvanévesen már csak két százalék. Ráadásul a gyerekeket folyamatosan érik új impulzusok, amelyek mindegyike különleges emlékként marad meg bennük, így téve lassabbá az időérzékelést. Ez az elmélet a XIX. században élt francia filozófushoz, Paul Janet-hoz köthető, aki szerint a sok fiatalkori meghatározó élmény fokozatosan adja át a helyét a monotonitásnak, ami egyenlő az idő múlásának gyorsabb érzékelésével. 
Joseph Mazurnak, a Marlborough College professzorának kutatása egy másik okra is rávilágít: a modern kor összekötöttségére. Néhány évtizede nem volt mindenki kezében okostelefon, amelyen keresztül bárki, bármikor elérhető, bármi elintézhető, hanem jóval lassabban folytak az események. A vonalas telefont vagy még korábbról a postai levelezést nem lehet egy napon említeni az azonnali online ügyintézéssel. A világ történései sem voltak élőben követhetők, az újságok és a tévéadók később, szerkesztetten tárták az eseményeket a világ elé. 
Adrian Bejan, a Duke Egyetem kutatója azzal magyarázza a jelenséget, hogy a szemmozgás, illetve annak gyorsasága sem mindegy az idő érzékelésében. A szemből érkező információt az agy feldolgozza, egy speciális területe, a hipotalamusz melatonin hormont termel, amely az alvási ciklusnak és szokásoknak megfelelően a pulzusszámot és a testhőmérsékletet is szabályozza. Az így kialakuló belső órához igazodva működnek testünk sejtjei. Az idősek esetén a legtöbb szerv, így a szemek sem olyan gyorsak, mint korábban, ez pedig végső soron meghatározza az időérzékelést is. 
Ha valaki idősebb korában is szeretné lassabban megélni az időt, akkor törekednie kell az új élményekre. Az utazás mindig segít, de akár a különféle apróságok megtanulása is friss impulzusokat kínál. Az új emberekkel való találkozás, illetve a minél nagyobb spontaneitás szintén hasznos. És végül érdemes esténként fél órát azzal tölteni, hogy a lehető legszínesebben és legszagosabban gondoljuk végig a napot, mert ez annak egyedi bevésődéséhez vezet, így kisebb eséllyel kerül az egész nap a rutinidőszakok közé.Jancsó Orsolya