Fából készült csodalámpák

Zelenai Eszter két nővér mellett nőtt fel, hármójuk közül ő volt a legvadócabb. Gyerekként igen meghatározó élményt jelentettek számára a nyári cserkésztáborok. Ilyenkor tíz napon keresztül az erdőben éltek, ahol a latrinától kezdve a bögrefán keresztül a mosogatóállványig mindent nekik kellett deszkákból vagy ágakból megépíteni. Itt alakulhatott ki benne az a kreatív gondolkodásmód, amelynek során a leleményesség és a kézügyesség mindig meghozta a gyümölcsét. 

– Talán ezek a táborok erősítették meg bennem a fák iránti rajongást – meséli Eszter. – A gimnázium után ugyan elvégeztem egy gazdasági szakot, majd rendezvényszervezőként kezdtem dolgozni. Eközben azért beiratkoztam egy kétéves asztalos-felnőttképzésre is, ahol a tanteremben anyagismeretet vagy szakrajzot tanultunk, de az időnk nagy részét a műhelyekben töltöttük, ahol mind a kézi, mind pedig a gépi faipari eszközökkel megismerkedtünk. Ott egy kiváló (és igen türelmes) asztalos tanáromnak köszönhetően­ fedezhettem fel a furnért, illetve annak a faipari felhasználását. Már az iskolában megtetszett, hogy a furnérok hajlításához, vágásához mindösszesen egy sniccerre és egy kis kézügyességre van szükség. 

A Búra Design egy kísérletezési folyamat eredményeként született meg. Rendezvényszervezőként a világjárvány alatt lett némi fölös ideje, és elkezdte tesztelgetni, hogyan és milyen mértékben lehet a furnérokat meghajlítani, megfúrni, elvágni úgy, hogy azok ne sérüljenek. Rengeteg módszert kipróbált, mire megtalálta a megfelelő eszközöket, műveleteket, sorrendeket. Egy asztalos például többnyire a legvégén lakkozza le az elkészült bútort, ezzel szemben ő hamarabb végzi ezt el, és csak utána hajlítja meg a furnért. Ennek az az oka, hogy a lámpák ragasztása után néha olyan kusza formák születnek, hogy azt igen nehéz lenne tökéletesen lelakkozni. Eszter hosszú utat járt be, mire kialakította az összes forma elkészítési folyamatát, és a mai napig úgy gondolja, hogy ennek az útnak még messze nincs a végén. 

– A furnérok hajlítása mellett a másik lényeges szempont a megfelelő faanyag megtalálása – magyarázza. – Most összesen hatféle fajtával dolgozom, amelyek között van világos, közepes, és kifejezetten sötét is: bükk, nyír, ezüst juhar, szatén dió, indiai alma és anigre. Egy-egy új forma megszületése igen hosszú folyamat. Fontos, hogy a fa vezet engem, nem én őt. Ha ez fordítva lenne, akkor nemes egyszerűséggel eltörik a kezemben, jelezve azt, hogy az a forma vagy ív az ő részéről nem megvalósítható. Ilyenkor új megoldást kell keresni. 

Eszternek rengeteg elképzelése van, ilyen például, hogy a meglévő formákat másmilyen faanyagból készítse el, de szerencsére a vevők is gyakran kérnek egyedi párosításokat. Formák tekintetében is vannak új ötletei, de most leginkább a nagyobb térfogatú lámpák megalkotásának irányába szeretne fejlődni, legyen akár egy méretes tárgyalóasztal fölé belógatható hosszú függőlámpa, vagy egy olyan álló, ahol a földtől a lámpa tetejéig a meghajlított furnéron keresztül szűrődhet át a fény. 

– Nagy álmom volt, hogy egy kávézóban a búráim alatt tudjanak a vendégek beszélgetni, szerencsére ez most egy pizzérián keresztül megvalósulhatott Etyeken. Szerintem minden alkotónak az a legnagyobb öröm, amikor elismerik a munkáját, bármilyen formában is. Nekem három ilyen meghatározó élményem is van. Az egyik legkedvesebb, amikor épp hogy elkezdtem lámpákat készíteni, megjelent egy hölgy a műhelyemben az épülő házuk alaprajzával, és közölte, hogy a WC-n kívül mindenhova ZeBúra-lámpákat szeretne tenni. Ez volt az első alkalom, hogy valaki igen nagy volumenben megbízott az ízlésemben és a javaslataimban. 

A második fantasztikus élményem Székesfehérvárhoz kötődik. 2021-ben négy másik alkotónővel együtt építettünk fel egy kiállítást, amelyet advent idején látogathatott a közönség. A bútorokból, lámpákból, kerámiákból és dekorfalpanelekből álló közös tárlatunk által mutathattuk meg egyedi munkáinkat. 2022 őszén pedig egy erdészeti szakember kért fel, hogy a Magyar Tudományos Akadémia egyik rendezvénysorozatán tartsak rövid előadást a ZeBúra Designról. A Magyar Tudomány Ünnepének pécsi témája a hazai lombos fafajokat járta körül, felhívva a figyelmet arra, hogy mennyi értékes faj található hazánkban. Több erdészeti szakember, egyetemi tanár és faipari vezérigazgató után velem zárták az eseményt, hogy vizuálisan is bemutathassuk a résztvevőknek, milyen gyönyörű fákkal büszkélkedhetnek a magyar erdők. 

Eszter a jövőben is kísérletezni fog az új faanyagokkal és formákkal. Szeretné, ha a ZeBúra-lámpák nemcsak otthonokat, hanem közösségi tereket is megvilágítanának, ezzel inspirálva másokat is a természetes anyagok szépségének felfedezésére.