Kütyüfüggők a nagyszülőknél

Kedves Gabi! 
Hevesi kisvárosban élő, özvegy nagymama vagyok, és szerencsés, mert mindhárom gyer­mekem itt alapított családot, így gyakran láthatom az unokáimat: öt fiú és két lány, 4–17 év közöttiek. Sokat vigyáztam anno a nagyobbakra, a kisebbekre a mai napig. Szeptembertől újra hetente többször én gyűjtöm be délután a négy kicsi valamelyikét az oviból és az alsós napköziből, hétvégenként az elfoglaltabb nagyok is beugranak, ilyenkor jókat beszélgetünk. És hát egy ekkora családban egymást érik a név- meg a szülinapok, ezeket is gyakran nálam tartjuk, de hozzáteszem: minden egyes alkalommal besegít a sütés-főzésbe a lányom és a két menyem. 
Szóval hálás vagyok a Jóistennek azért, hogy szeretet vesz körül, és részese lehetek a gyerekeim és az unokáim életének. Ami viszont nyugtalanít az elmúlt hetekben: a mobiltelefonok elzárása az iskolákban. Én még soha semmit nem láttam, ami így kikészítette volna a nagyobb unokáimat, mint ez a rendelet. Bevallom, nem is értem! Nyár óta mindenféle tulajdonjogról papolnak, és szitkokat szórnak a törvényalkotókra meg a pedagógusokra azért, mert a tanítás idejére(!) „elvették” a játékszerüket, a telefonokat a lakattal őrzött iskolai szekrényben kell tartaniuk az órák alatt. 
A legutóbbi vasárnapi nagy közös ebédnél leállítottam ezt a témát. Tisztára úgy viselkedtek, mint az alkohol- vagy drogfüggők, egymást is hergelték, ezenkívül nagyon zavart az a tiszteletlen hang, amit sorozatosan megengednek maguknak, amikor a tanáraikról beszélnek. Láthatóan nem tetszett nekik ez a rendre utasítás, és az, hogy nem álltam melléjük egy számukra fontos ügyben. 
Félek, hogy elmartam magamtól őket, ugyanakkor nem tudok mást mondani nekik, csakis a meggyőződéses véleményemet. Jól tettem? 
Üdvözlettel: Éva 
 
Kedves Éva! 
Igen, jól tette, és legyen is mindenkor őszinte velük. Higgye el, ők ezt tudják és respektálják is, máskülönben nem járnának önhöz. 
Sajnos sok gyermek valóban „kütyüfüggőségben” él, talán az unokái is – számukra valóban trau­matikus ez az új iskolai rendelet. Javaslom, hogy ne száműzze teljesen ezt a témát, hiszen ez most nagyon foglalkoztatja őket, húsbavágó a hatása, akár megvonási tüneteket okozhat a telefonhiány – de azt jó útnak tartom, hogy a stílust és a hangnemet igenis válogassák meg. Ettől még nem csorbulnak a jogaik, ám a jó modoruk előnyére válik. Türelmet kívánok! 
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]