Mesék szárnyán repülnek

Csíki Lóránt a mesével szülőfaluja, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Kurityán település könyvtárában kötött barátságot. A fiatal fiút mágnesként vonzották a könyvek, a titkokkal és izgalmas felfedeznivalókkal teli világ. Benedek Elek valamennyi mesekönyvét rongyosra forgatta. A kézművesség úgyszintén korán kedvessé vált szívének: a bányásztelepülés erdeiben, a vízparton, a réten játszva rengeteg kincset talált, amelyekből aztán mindig készült valami új dolog. 
Kézműveskedni feleségével, Sári Adéllal közösen kezdett, akivel 1990-ben kötötték egybe az életüket. A Salgótarjánból származó lányt is fiatalon elvarázsolta a sokszínű népi kultúra. Hozzájutottak egy szövőszékhez, amely arra ösztönözte őket, hogy elsajátítsák a mesterséget. Évek múltán Lóránt maga készítette szőtteseit bevitte a Pomázi Faluházba, ahol befogadást, támogatást, biztatást kapott. Gyakorolta a régmúlt idők játékainak (például papírsárkány, csuhébaba) készítési technikáját, a feledésbe merült mesterségek (fonás, kosárkészítés) fogásait. 1995-től játszóházi foglalkozásvezető-képzéseken a fajáték és népi játék című kurzusokat tartja. Többek között a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban rendezett programokon az évek során sok felnőttet és gyermeket örvendeztetett meg kézművességgel, később mesemondással is. Tevékenységéért 1996-ban elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. 
Gyermekeik, Virág (31) és Boróka (33) valósággal belenevelkedtek a népművészet szeretetébe. Náluk hagyománnyá vált, hogy a születésnapok vagy karácsony alkalmával maguk készítette játékokat, tárgyakat ajándékoznak egymásnak. Azóta a szülők kisebbik lányukkal – aki legfőképp a nemezelésben, a bútorfestésben mélyült el – rendszeresen vezetnek foglako­zásokat, tartanak mesterségbemutatókat szövésből, hálókötésből, népi hangszer- és já­ték­készítésből. 

Lóránt feleségével együtt 2007-ben elvégezte a Wesley János Lelkészképző Főiskola szociá­lis munka szakát. Szakmai konferenciákon való részvétellel is folyamatosan bővítik tudásukat, rendezvények alkalmával adják tovább ismereteiket a hajdani vidéki tradíciókról. Továbbá kézművességből óraadók az ELTE Tanító- és Óvónőképző Karán, valamint a Wesley János Lelkészképző Főiskolán. A tevékenységük tematikáját a régi falusi élet szokásaihoz, az évi ünnepkörökhöz kapcsolódóan alakítják ki. Hagyományos technikákkal, eszközökkel, természetes anyagokkal: többek között fával, gyékénnyel, bőrrel dolgoznak. A foglalkozások közben felszabadult időt főként a témához kapcsolódó meséléssel töltötte ki Lóránt. Időközben elvégezte a Hagyományok Háza népmesemondó tanfolyamát. Elnyert szakmai elismerései sora bőséges. 2018-ban és a rá következő évben két meséje Páva minősítést kapott. 2021-ben pedig Nagypávás minősítést, mely után 2022 márciu­sában elnyerte a Nagypávás Minősítésű Mesemondó címet. A szakmai elismeréseken túl a legnagyobb dicséret számára mégis az, amikor hallgató-néző közönségét elvarázsolhatja meséivel. Őszinte beleéléssel regéli a történetet, a kicsik és a nagyobbacskák valósággal csüngenek a szavain, s lelkükben kitárul egy kapu a csodák birodalmába, ahol a legkisebb királyfi nyitott szívvel járja be a maga útját, és a rossz mindig elnyeri méltó büntetését. 
Sokat mesélünk hátrányos helyzetű gyerekeknek is. S amikor elmondjuk, hogy a hozzájuk hasonló legény vagy leány a történetben legyőzi a sárkányt, megküzd az ördöggel, azt üzenjük neki: „te is mindenre képes vagy”. A mese hitet ad a jóban, továbbá reményt, hogy szárnyakat növesszenek, és berepülhessék a világmindenséget. Amellett az őseink hagyományai, a lelki útravaló is ott rejlik a történetekben – fogalmazza meg Lóránt a mese erejét, amelyre egyre nagyobb igény mutatkozik a felnőttek körében is. 
A Meseszó Egyesület, Világszárnya Népmesemondó Szövetség, Csűrdöngölő Kulturális Egyesület berkeiben szövik tovább a nép ajkán terjedő történeteiket, s az ő sajátjuk a vanyarci kézműves-kultúrpajta. Ott szerveznek népzenei koncerteket, táncházakat, kézműves foglalkozásokat, mesekocsmákat. Azt vallják, az élet túl rövid ahhoz, hogy csak egyféle dolgot csináljanak. Az alkotó ember képes mindent a két kezével megcsinálni az otthonában, a környezetében. Akár egy igazi mesehős.