Sulyomból lett sikertörténet

A vízi gesztenyeként is emlegetett növény rombusz alakú magrésze ehető, hosszú ideje része a magyar konyhának. Régen az itt élők a tetemes mennyiségű termést begyűjtötték, állataik etetésére vagy saját táplálékuk gyanánt. A gazdag szénhidráttartalmú, magas tápértékű, jóízű magból, azt kiszárítva és megőrölve, burgonyakeményítőhöz hasonlító lisztet készítettek. A szegény emberek gabonájának is nevezett sulyom feldolgozásának tudása azonban az évtizedek során megkopott, mígnem Szabó István felélesztette, más oldalról megközelítve újra népszerűvé tette a növény fogyasztásának tradícióját. 

Amikor gyermekként szülei elküldték libát legeltetni a Holt-Tiszához, két megszívlelendő tanáccsal engedték el: „terem a sulyom, ki lehet enni a magját”, továbbá azzal, hogy „véletlenül se lépj bele a szúrós növénybe”. Kisfiúként háborúsdit játszva parittyában lövedékként használták a termést, és próbáltak különféle dolgokat, például nyakláncot készíteni belőle, sikertelenül. Idővel a helyiek úgy vélték, nincs egyetlen jó oldala sem a növénynek. 
Szabó István 1975-ben szakács szakmát, majd két évre rá a Gundel Károly Vendéglátó és Turisztikai Technikumban idegenforgalmi végzettséget szerzett. 1976-tól bekapcsolódott a szülőhelye, Abádszalók vendéglátói tevékenységébe. Akkoriban helyben egyetlen melegkonyhás étterem működött, ahol először szakácsként, később vezető beosztásban dolgozott. Mindig a turisztikai vérkeringés sűrűjében mozgott, tizenkét évig vezette a településen működő turisztikai irodát. 

A '80-as években sokat küzdöttek a tavat „felfaló” növénnyel, mumusként tekintettek a sulyomra. Folyton sérülést okozott, beleakadt a horgászbotokba, a vendégek szüntelen panaszkodtak rá. 2014-ben történt, hogy egy távozó turista, akiről kiderült, hogy rajzszakos művésztanár, elővett a táskájából egy sulyomtermést. Hosszan ecsetelte a növény formagazdagságát, majd rákérdezett, hogy miért nem használják logóként, hiszen ennél Tisza-tavibb nincs. Ez a mondat ösztönözte arra Istvánt, hogy éljen a természet adta lehetőséggel.

Megszületett a logó, egy jól hangzó márkanév: „Egy csepp Tisza-tó”, de termék nem állt mögötte. A szakács a tipikus ajándéktárgyak helyett egyedi megoldásban gondolkodott. Gyűjtési engedéllyel száz kilogramm termést leszüretelt. A vízi gesztenye íze nagyon hasonlít a zöld dióéra, amiből a helyiek hagyományosan zölddió befőttet készítenek. István a sulyomfeldolgozáshoz is hasonlóképpen fogott hozzá. Igen ám, csakhogy az előbbivel ellentétben a a sulyom a cukorszirupban állva kiengedte a benne lévő nedvességet mindenféle csersavval és a keserű zöld ízzel együtt. István a 70 kilogramm elkészült, ehetetlen sulyomkompótot megpróbálta pürésíteni, dzsemet készített belőle. Jobb lett, de továbbra sem az igazi. Megfogalmazódott benne a kérdés, hogy milyen, már meglévő alapanyaghoz kellene társítani? Így jött a csokoládé-  bonbon ötlete. Több kísérlet után rálelt egy kézműves csokoládéra, amivel a sulyomganache-krém tökéletesen harmonizál. Idővel, hogy az édességet különböző ételérzékenységgel küzdők is fogyaszthassák, a növényből natúr ízanyagot, kivonatot kreált. 2017-re állandósult a recept, ami nagy sikert aratott. Az ízlésesen csomagolt csokoládét elsősorban a Vitorlás vendégházban árusítják, de viszi az édességet helyi és környékbeli piacokra, rendezvényekre is. S mára a Tisza-tó környékén aligha akad olyan vendéglátóhely, ahol ne találkoznánk vele. Az elmúlt évben 2500 kilogramm csokoládét dolgozott fel a házi üzemében. Nem halmoz készletet, mindig frissen készíti a termékeket. Megkereste a csokoládékészítőt Szarvaskő polgármestere, hogy a településen jellemző csipkebogyóból is készítsen édességet. Rövidesen megszülettek a csipkebogyókrémmel töltött bonbonok. Ezzel egy lavina indult el, ma már húszféle „Egy csepp” csokoládét kóstolhatunk: Tiszaderzsen levendulakrémeset, Turkevén szilvásat, Mezőkövesden az Egy csepp Matyóföld nevű rózsás ízűt.

S itt még nem állt meg a sulyom-sikertörténet. István ugyanis rádöbbent, hogy a növény íze jól érvényesül kesernyés ízvilágokkal párosítva. Együttműködik egy sörfőző társasággal, akikkel 2022 karácsonyára megalkották a Fekete Kincs nevű, sulyommal karakteresebbé tett habzó italt. Egy cukrásszal közösen pedig tortát kreált a vízi növényből, az „Egy csepp Tisza-tó” sulyomtortával megyei versenyen elnyerték a mentes torta kategória első helyezését. Továbbá készült belőle pálinka, ami igazi kuriózum, és csak a Tisza-tónál kapható. 

A tavaly nyugdíjas éveibe lépett Istvánnak rengeteg ötlete van még a sulyom felhasználására, lelkesedése sokakra motiválóan hat. Szeretné, ha a fiatalok átvennék és tovább vinnék ezt a kezdeményezést. A sulyomcsokoládé már bekerült a helyi értéktárba, de nagy álma, hogy hungarikummá is váljon. Továbbá az, hogy a makói Hagymaház mintájára épüljön egy Sulyomház, amely egyben bemutatóterem és jelentős vendégvonzó attrakció is lehetne a Tisza-tónál.