El kell sírni a könnyeket!

Kedves Gabi! 
Nyár elején a bátyámmal egy gyors lefolyású, súlyos betegség miatt elvesztettük a 73 éves édesanyánkat. Előtte korát meghazudtolóan jó karban volt, emiatt is ért váratlanul minket a veszteség. Az 53 éves bátyám azóta – bár tagadja – képtelen elfogadni a hiányt. Látom rajta, hogy teljesen kizökkent a megszokott magabiztosságából, de nem engedi meg magának a gyászt, a sírást, igyekszik eltitkolni a megrázkódtatását. Haragszik az orvosokra, a sorsra, néha úgy érzem, hogy édesanyánkra is, amiért „ezt tette velünk”. 
Ha beszélgetni szeretnék vele erről, rögtön dühbe gurul. Eszébe sem jut, hogy ezzel nagyon megbánt, hiszen én magam is vigaszt remélek a testvéremben, akivel szerencsére egymáshoz közel, egy kisvárosban élünk. 
A legújabb húzása az, hogy halottak napján egyáltalán nem szeretne ellátogatni az édesanyánk sírjához, azt mondja, ő ezt még nem bírná ki. Na és én?! Nekem vagy másoknak talán könnyű a fejfa előtt állni?! Hiába kértem, könyörögtem, hogy menjünk együtt és csimpaszkodjunk egymásba, hajthatatlan maradt. Na, ez már kiverte nálam a biztosítékot, életemben először rácsaptam az ajtót. Mondja, rosszul tettem? 
Üdvözlettel: Judit 
 
Kedves Judit! 
Véleményem szerint igen, rosszul tette. Mondom ezt annak dacára, hogy megértem az aggódását és egyetértek önnel abban, hogy a fájó érzéseket meg kell élni, a könnyeket el kell sírni a maga idejében. Nem ajánlott elfojtani a fájdalmat, mert később váratlan helyzetekben, érthetetlen módon megnyilvánulva törhet elő, és nehezebben kezelhető, mivel a gyászoló maga sem tudja, épp mi történik vele. 
Ugyanakkor önnek meg azt kell megértenie, hogy a gyászmunka mindenkinél különböző, a veszteségeinket nem érdemes a másokéhoz hasonlítani. Ahogy a gyászfeldolgozás sem teljesítményben mérhető (ki mennyit bír el, hogyan, meddig), hanem az elnyert békességben és nyugalomban. 
A gyász öt fázisa – elutasítás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás – közül a bátyja nyilvánvalóan még az első két stádiumot éli most. Ezek a szakaszok rövidebb-hosszabb ideig tarthatnak, váltakoznak, és nem egyforma intenzitásúak az egyes embernél. Álljon változatlanul támaszként a testvére mellett „vészhelyzet esetére”, de hagyja a maga módján gyászolni. Csupán néhány hónap telt el, még kemény érzelmi munkafolyamatok várnak a bátyjára. 
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]