Kezdjük kis lépésekkel

Döbbenetes az a tapasztalat, hogy egy átlagos óvodáscsoportban alig akad egy-két gyermek, aki nem „telefonozik” rendszeresen. Ez a mérték nélküli digitális bőség ugyanakkor idővel egyre súlyosabb problémákhoz vezethet: a kiskorú csak a képernyős eszközök iránt érdeklődik, annak megvonása esetén ingerültté válik, az okoskütyük akadályozzák a közös családi programot, és még folytathatnánk a sort. Mozdulj rá a valóságra! – Segítsen gyermekének visszatalálni az offline gyermekkorhoz! címmel indított programot a Bethesda Gyermekkórház azért, hogy visszaadja a szülők kezébe a gyermek képernyő előtt töltött idejének szabályozását, továbbá, hogy felhívja a figyelmet ennek a feladatnak a fontosságára. 

Amennyiben a gyermek már csak akkor nyugszik meg, ha elindítunk egy mesét az okoseszközön, az már a túl sok képernyőidő egyik jele. Valóban ismert a mobiltelefonnak, a táblagépnek, a számítógépnek, a televíziónak ez a hatása, ugyanakkor a módszer nem hatékony feszültségmegoldó stratégia, hanem csak eltereli a figyelmet a belső történésekről. Azok a gyerekek, akik a szülővel való kapcsolódásban nem sajátítják el az önmegnyugtatás képességét, a későbbiekben kevésbé lesznek képesek kezelni, kordában tartani az érzéseiket és az indulataikat – erősíti meg a probléma valós létét dr. Nagy Péter, a Bethesda Gyermekkórház Neu­rodevelopmentális Ambulancia főorvosa. Szakmai iránymutatások alapján kétéves korig ­egyáltalán nem javasolt semmilyen digitáliseszköz-használat.

Kisgyermekkorban a napi két óránál több képernyőidőnek szintén kimutathatók a káros hatásai. Minél korábbi életkorban helyezünk hangsúlyt a technológiai tudatosságra, annál nagyobb eséllyel kap majd létjogosultságot a mindennapjainkban. Alsós osztályosoknál még könnyebben el tudunk érni változást, serdülőkorúaknál azonban már szinte lehetetlen változtatni a fogyasztási szokásokon. Éppen ezért a fő célcsoportjaink elsősorban az óvodás és kisiskolás korú gyerekek, és általuk szeretnénk bevonni a szülőket, családokat is az ötalkalmas programba – ismerteti a szakember a részleteket.

Az Aktív Magyarország Program támogatásával megvalósuló kezdeményezés a budapesti intézmény mellett elérhető a Pécsi Tudományegyetemen, valamint a Szegedi Tudományegyetemen is. A szakemberek külön-külön vagy hét-nyolc fős csoportokban, maximum négy családdal dolgoznak egyszerre együtt. Bő egy hónapon át hetente találkoznak a résztvevőkkel a képernyőidő-tudatossághoz szükséges információk átadásának céljával. A közvetlen és hasznos beszélgetések után a gyermekek és szüleik kisebb feladatokat kapnak otthonra, hiszen valódi változás csak így indulhat el. A kezdeményezés ereje a tudatosságon nyugszik. A technikákat odafigyeléssel és kellő következetességgel bármely család eredményesen alkalmazhatja a mindennapokban. 

– Lényegében szabálykialakítással segítünk csökkenteni az otthoni képernyőidő-használatot. Fontos leszögezni, hogy csak akkor tudunk pozitív irányba mozdulni, ha az együtt meghozott döntések a család minden tagjára érvényesek. Vagyis a szülőknek példamutatóknak kell lenniük. Fontos az is, hogy tartós változás csak kis lépésekkel érhető el: konkrét, hosszabb távú célok érdekében tűzzünk magunk elé rövidebbeket is – sorolja a követendő legfontosabb intelmeket dr. Nagy Péter. 

Kezdjük kis lépésekkel! Ütemezzünk be heti egyszer egy képernyőmentes napot. Szintén jó gyakorlat lehet, ha hét napból háromszor fél órát közösen eltöltünk digitális eszközök nélkül – ad javaslatokat a szakember. Majd konkrét módszerek ismertetésével folytatja. 

– Alakítsunk ki képernyőmentes zónákat az otthonunkban. Így például az étkezőasztalnál vagy a hálószobában vezessük be azt a szabályt, hogy ott telefont vagy egyéb okoseszközt egyáltalán nem használunk. Másik hasznos technika, hogy egyszerre csak egy képernyőt nézzünk, ahelyett, hogy tévézés közben még a telefont is bámuljuk. A gyerekkel folytatott beszélgetésidőre a készülékeket tegyük félre. Vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy a mobiltelefonoknak a puszta jelenléte csökkenti a másik felé való bizalmat, továbbá szignifikánsan rontja az együtt töltött idő minőségét. 

A változások egy hónap elteltével már érezhetőek. S bár kezdetben úgy tűnhet, hogy a közös társalgások kevésbé izgalmasak, mint a képernyőhasználat, hosszabb távon az együtt töltött idő értékesebbé válik, ezek a valós élmények megőrződnek emlékezetünkben. Az unatkozás, bár nem túl kellemes foglalatosságnak tűnhet, annál hasznosabb, hiszen ilyenkor tudja a szervezet csökkenteni a digitális világ okozta állandóan magas inger- és dopaminszintet, illetve ekkor képes az elme feltöltődni. 

Mikor és hogyan?

Arra vonatkozóan, hogy mikor adjunk okoseszközt a gyermekünk kezébe, nincs általánosan érvényes jó tanács. Kétéves kor alatt csak a legszükségesebb helyzetben üljünk a gyerekekkel képernyő elé – de mindig legyünk ott velük. Oktató-fejlesztő mesék, videók, játékok ebben a korban nem léteznek, a kicsik megfelelő fejlődését a szülővel való interakciók és közös tevékenységek segítik. Ha (általában alsó osztályos korban) felmerül a saját mobiltelefon igénye, a szülő legyen határozott és tudatos abban, hogy mit enged meg rajta, s tartsa fokozott kontroll alatt a gyermek tartalom-hozzáférését – tanácsolja dr. Nagy Péter. 
A digitális képernyőhasználat egyik negatív jellemvonása az, hogy a rendkívül könnyű hozzáférhetőség miatt nem marad idő átgondolni azt, szeretném-e és szükséges-e egyáltalán most a képernyőt használni. Saját magunkra vonatkozóan is érdemes megfontolni, hogy nehezítsük a digitális tartalmakhoz való hozzáférést. A gyerekek esetében pedig elengedhetetlen, hogy a szülők tudatos döntést hozzanak a kérdést illetően. Ebben sokat segíthetnek az okos­eszközökön beállítható szülői felügyelet funkciók.