Gyógyerő a varázsdobozban

Találkoztam egy szívbeteg kisfiú­val, aki nem akart együttműködni a gyógytornásszal és a fizioterápiás szakemberrel, mert az elvégzendő rehabilitációs gyakorlatok fájdalommal jártak. Kezeibe adtam egy fekete bűvészdobozt. Ebben el kellett rejtenie egy kockát, nekem pedig kitalálni, hogy az milyen színű. A trükkbe belecsempésztünk olyan mozdulatokat, amikor a bűvészkelléket a háta mögé, a feje fölé kellett emelnie. S ő vidáman csinálta, mert nem a kötelező tornát végezte, hanem egy trükköt adott elő – mesél egy történetet a módszer működésének bizonyítékául Kelle Botond bűvész, a magyarországi program szakmai mentora. 

– A súlyosan beteg gyerekek a kórház falai között töltenek hosszú hónapokat. Aki bemegy hozzájuk a kórterembe, az többnyire injekciót, gyógyszert visz, vagyis kellemetlen érzéseket okoz nekik. Az őket rendszeresen látogató bűvész trükkökre tanítja őket, amelyek elterelik a figyelmüket a fájdalomról, és derűt varázsol az arcukra. A bűvészet ereje a szórakoztatás mellett abban áll, hogy leköti az idejüket, mozgásra ösztönzi őket, fejleszti a kognitív és a finom­mo­torikai képességeiket is. A hosszabb ideig kórházban tartózkodó gyerekek kimaradnak az óvodai, iskolai közösségi életből. A trükkök megtanulása lelkierőt és önbizalmat ad nekik, amely segíti a visszailleszkedésüket. A bűvészettel olyan tudásra, képességekre tesznek szert, amellyel a kortársaik vagy a felnőttek közül csak kevesen rendelkeznek – sorolja a pozitív hatásokat az ismert illuzionista. 

A GyógyBűvészet David Cop­per­field Project Magic programjának hazai adaptációja, amely meghonosítását Kelle Botond szakmai támogatásával indította el Magyarországon a Csodalámpa Alapítvány. A jótékonysági szervezet 2019-ig egyetlen missziójának a súlyosan beteg gyermekek kívánságának teljesítését tekintette. A bűvészprogram más színt hozott a segítő szándékú tevékenységükbe. Először a Bethesda Gyermekkórházban vezették be a kezdeményezést, amely napjainkban már országszerte 19 egészségügyi intézményben elérhető.  – Szeretem kipróbálni a szakmámnak azokat a határterületeit, amelyekben túlléphetünk annak a szórakoztató funkcióján, és általa még többet adhatunk – beszél a személyes indíttatásairól Botond. 

Kezdetben ő is látogatta a beteg gyerekeket, ezt sajnos ideje ma már kevésbé engedi, de a mai napig ő tartja a képzéseket az önkéntes bűvészek számára, akik hetente járnak a kórházakba. Mellettük az orvosok, a nővérek, a kórházpedagógusok is mutatják, tanítják a trükköket a gyerekeknek.

A bűvésztarsolyban található rehabilitációt támogató mutatványok mindegyike egy adott testrészt, izomcsoportot mozgat meg. A szívműtött gyermekhez például az operáció során átvágott szövetek regenerálódását elősegítő játékos módszert visznek be. Az egy kézzel végezhető egyszerűbb trükkök mellett olykor szükségesek a nagymozgásos gyakorlatok. A bűvészkötél használatakor fel kell állni, és mindkét kézzel dolgozni a siker érdekében. 

A Csodalámpa minden gyermek számára térítésmentesen biztosít egy bűvészdobozt, amellyel gyakorolhatnak, azt hazavihetik magukkal. Klasszikus kellékeket találni benne: kendőt, kötelet, karikát, kártyacsomagot, gondolatolvasó kockát. Az önmagában is érdekes apró eszközök mellett belerejtettek egy füzetet is, amely a mutatványok leírását tartalmazza, ábrákkal illusztrálva. Sőt internetes videókon is megnézhetők a trükkök. Elkélne a szponzori segítség, illetve folyamatosan várják amatőr bűvészek jelentkezését, hogy a varázslat gyógyulást támogató ereje minden gyermekhez eljuthasson. 

– Nem mindenki tudja vállalni ezt az önkéntes feladatot, hiszen lelkileg nagy megpróbáltatás látni a beteg gyerekeket. Amikor találkozom velük, mély szomorúság fog el, de szívet melengető látni a boldogságot az arcukon, amikor elsajátítanak egy trükköt. Nem utolsósorban a szülőknek is örömöt okozunk azzal, hogy felvidítjuk a gyermeküket a sok megpróbáltatás közepette – osztja meg velünk személyes megéléseit Szilvágyi Erzsébet, a Csodalámpa Alapítvány kommunikációs és marketingvezetője. 

Hajdu László önkéntes bűvésznek, aki négy éve aktív részese a segítő programnak, hasonlóak a kórházban megélt élményei: – Akadnak pillanatok, amikor erősnek kell maradni. Folyamatosan látogatom a gyerekeket, és jó érzés, amikor megismernek, örömmel megmutatják az együtt tanult trükköt, amit begyakoroltak. Hobbiból bűvészkedem, és szeretek segíteni. A befektetett idő és munka megtérül. Minden egyes alkalommal hatalmas mosollyal lépek ki a kórházból, azzal az érzéssel, hogy jönni akarok a következő héten is.