Bögrék bűvkörében

Körülbelül kilencszázötven bögre sorakozik polcain az Erdőkertesen élő Balogh Istvánné Évának. Egy gyermekkori élmény indította el a több évtizede tartó gyűjtőszenvedélyt. Szívének kedves másik elfoglaltság a kert, ami szépségével megörvendezteti a nyugdíjas asszonyt, mellette elfoglaltságot ad, lelki feltöltődést jelent számára.

Családi körB. Pintér Dalma2025. 01. 26. vasárnap2025. 01. 26.

Kép: Balogh Istvánné Éva csaknem ezer darabos bögre gyűjteménnyel rendelkezik. , Fotó: Kállai Márton, Forrás: Szabad Föld

Balogh Istvánné Éva csaknem ezer darabos bögre gyűjteménnyel rendelkezik.
Fotó: Kállai Márton Forrás: Szabad Föld

Pihennek a fák, alusznak a bokrok, a virágok. De nyugalmában is csodálatos a szürkére csendesült kert. A ház mögül magas fenyők tűnnek ki. A fagyos földből már bújik a hóvirág, és félve bontja szirmát a hunyor. A ribizlibokor egészen a ház ereszcsatornájáig felér. Az év minden szakában nyílik itt valami: gyűszűvirág, rózsák, tulipánok, begóniák, jácintok és még sorolhatnánk. A helyi Szép Kertek versenyen több ízben díjazták a háziasszony igyekezetét. 

Budapesten született és nevelkedett. Férjével, akivel tavaly de­cemberben ünnepelték ötvenedik házassági évfordulójukat, több évig Ürömön éltek. Miután három gyermekük kirepült a családi fészekből, 2001-ben Erdőkertesre költöztek. Egykor a ház helyén bozóttal benőtt gyümölcsös húzódott, a bő termést adó fákra szőlőtőkék kapaszkodtak. Az utolsó közülük tavaly dőlt ki. De helyette rengeteg új fácskát ültetett a házaspár, telepített szőlőt, a telket beültették virágokkal, elkezdtek konyhakertet művelni. Éva gyermekkorában mindig ezt látta felmenőitől. 

Kislányként a nyarakat a nagyszüleinél, a Heves vármegyei Boconádon töltötte. A szomszéd, miután megfejte tehenét, friss tejet adott át a családnak. Éva az esti kakaót mindig egy régi bögréből itta, ami Piroska és a farkas-mesejelenetet ábrázolt. Amikor a nagymamája meghalt, eltűnt a szívének kedves tárgy. Elhatározta, felkutat egy hasonlót, ami szeretett nagyszülőjére emlékezteti. 

Ezen a ponton érdemes kitérnünk a történet egy sorsszerűen kapcsolódó szálára. Éva férjének, Istvánnak a jómódú földbirtokos családja a második világháború után is megőrzött néhány régi ereklyét. Egyik közülük egy 1800-as évekből való, egyedi megrendelésre készült míves bögre volt, amit a házaspár megörökölt. A mintájára aligha emlékeznek, de a tetszetős, kerekded, hasas formájára igen. Mellé több fiatalabb darabot is elkezdtek gyűjteni. Sajnos időközben a legrégebbi és vele együtt még csaknem harminc bögre egy szerencsétlen eset miatt összetört. Ám ez nem állta útját Éva eltökélt, szenvedéllyé vált kutatómunkájának. 

Szemei szüntelen keresik a szép bögréket. A már kilencszázötven darabosra duzzadt gyűjtemény java részét egy hatalmas, hófehér üveges vitrinben tárolja. A sok polcon hat darab fér el egymás mögött, és a sorokban duplán vannak pakolva. A tároló teteje is kezd betelni, de integetnek bögrék a konyhaszekrényről és a különleges, kék színű, festett polcokról is. 

Beszélgetőtársam óvatosan vesz ki párat megmutatni. Főleg porcelánt gyűjt, ugyanakkor gránitból készült is található nála, sőt: finn fabögre is. Látni nagyobb teázósat, kisebb kávésat, de tejkiöntők, díszes tányérok, kancsók is színesítik a sort. Kézbe fog egy pávásat, majd olyat, amin egy rózsaszín ruhás hölgynek udvarol egy előkelő férfi. Kék virágos, piros pöttyös, arannyal szegélyezett, nyári tájképtől a karácsonyi hangulatúig mindenféle mintájú, alakú és méretű bögrét összegyűjtött, köztük nem akad két egyforma. 

Kutat boltokban, bolhapiacokon, s gyakran régiségeket árusító kofák poros tárgyai között bukkan rá egy-egy különlegességre. Csereberél és kap a barátoktól, ismerősöktől ajándékba. Akadnak bögréi Hollandiából, Párizsból, Angliából, s ő maga hozta például az Erzsébet magyar királynét és Ferenc Józsefet ábrázolót egy bécsi kirándulása alkalmával. 

A tavalyi évben végre kerekké vált a bögrés történet. A helyi lapban megjelent egy írás Éva gyűjtőszenvedélyéről, amelyet olvasva egyik kedves ismerőse meglepte őt a birtokában lévő Piroska és a farkas-bögrével. Azóta vendéglátónk féltve őrzi a sokára meglelt kincset. Örömmel veszi elő, és idézi fel gyermekkori szép emlékeit. De nemcsak csodálja a gyűjtemény szép darabjait, használják is valamennyit a hétköznapokban. 

Végzettsége szerint egyébként bútor- és lakberendezési eladó. Mindig a szakmájában dolgozott, István pedig sofőrként. Nyugdíjas éveikben sem unatkoznak. Öt unokájuk és három gyermekük gyakran látogatja a nagyszülőket. Szomszédjaikkal jó a kapcsolatuk, bármikor átugorhatnak egymáshoz, ha épp elfogyott a cukor vagy nem akad otthon kávé. Büszkén újságolja, hogy minden évben több száz üveg lekvárt, csalamádét, befőttet rak el. A tavalyi év­­ben például egy mázsa uborka termett nála, amit gondosan elspájzolt. Ajándékot mindig a saját kamrájából visz a családnak, barátoknak. 

Nemsokára kezdődnek a kinti munkák gereblyézéssel, metszéssel, a háziasszony már alig várja. Az üvegezett előszobában telelnek a muskátlik, s még rengeteg más palántát nevel. Egy részüket piacra viszi eladni, hogy a bevételből ismét valami szép virággal, termő fával gazdagítsa a gondosan művelt, gyönyörű kertjét. 
 


 

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek