Egy egércsalád élete

Szőts Kamillát tinédzserként gyakran ugratták azzal, hogy ugyan már, milyen dolog nagylányként még mindig babázni, amikor hamarosan sorban állnak majd a fiúk az ajtaja előtt – Kamilla ugyanis öreg macikat gyűjtött akkoriban. Ma pedig háromgyermekes anyaként nemcsak hogy babázik, macikat gyűjt, hanem ő maga készíti őket! 

— Igazán gyereknek való gyerekkorom volt, hálás vagyok, hogy a szüleink mindig színesen tartották a képzeletünket, nem húztak le minket a földre. Hatéves koromig, a kistestvéreim születéséig többnyire felnőttek vettek körül, a nagy öregek, akiktől számos készséget megtanultam, ellestem, például varrni, szőni, kukoricát morzsolni, megjavítani azt, ami elromlott. Ők nem játszottak velem, nem szórakoztattak. Vagy dolgoztam velük, vagy játszottam mellettük azzal, ami éppen a kezem ügyébe került. Gondolom, innen indult a kreativitás, ehhez társult szüleim képzelőereje, a sok barangolás a közeli erdőkben, mezőkön, amikor csendben figyeltük az állatok mozgását, a madarakat, és elképzeltük, hogy milyen csodás lények lapulhatnak a gyökerek között, az odúk mélyén. 

Kamilla és családja a Völgység szívében, Bonyhádon lakott, de a nyarat falun, a nagyszüleinél, illetve a tanyájukon töltötte. Reggeltől estig csavarogtak a tanya körüli erdőben a testvéreivel, unokatestvéreivel, barátokkal. Mindig nagy társaság vette körül őket, hol a népzenészek, művészek, hol az irodalmi kör, amit a szülei szerveztek, hol a környékbeli családok apraja-nagyja. Igazi nyüzsgő élet volt, tele ingerekkel, munkával, játékkal és szeretettel. 

– Angol nyelv és irodalom szakon végeztem a Veszprémi Egyetemen – meséli Kamilla. – Tanítani soha nem akartam, mégis évekig nyelvtanárként dolgoztam felnőttoktatásban, és mint kiderült, szeretek tanítani, emberekkel dolgozni. A felnőttoktatás annyiban más, mint a gyerekeké, hogy nem kell motiválnom a tanulókat, lelkesek, én csak hozzásegítem őket a céljuk eléréséhez. Ugyanígy működnek a kézműveses foglalkozásaim, szakköreim is: a gyerekek, a felnőttek nem azért jönnek hozzám, mert kötelező, hanem mert érdekli őket, amit csinálok. 

Férjével 2012-ben úgy döntöttek, hogy szerencsét próbálnak a nagyvilágban. Mivel az anyukája a párjával éppen Angliában lakott, nem volt kérdés, hogy merre induljanak. Hármasban, kislányukkal vágtak neki az új életnek, majd itt születtek a fiaik.

 – A tűnemezelés akkor kezdődött, amikor az egyik barátnőm megajándékozott egy kezdő tűnemezelő készlettel. Az első kísérlet egy bagoly volt, aztán jöttek a medvék. Majd rájöttem, hogy az egerek mennyivel praktikusabbak egy babaházba, diorámába, hiszen a lábaik mellett a farkukra támaszkodva pózolni is tudnak. Innen már csak egy ugrás volt beöltöztetni, emberi tulajdonságokkal ellátni és életre kelteni őket. Gyapjúból készítem őket, pipatisztító vázra, így mozgathatóak. Tudnak ülni, állni, jógázni akár, fogni valamit a kezükben, ölelni. Tökéletes szereplői kis animációknak, videóknak. 
Kamillát elsősorban a természet ihleti meg, minden üregben, odúban manókat lát, illetve egereket. Elképzeli, hogy a kis állatok is úgy élnek, mint mi, emberek. Így szerette meg Beatrix Potter, az ismert angol író, illusztrátor, természettudós mesevilágát, aki saját kezűleg rajzolt állatos gyermekkönyvei révén vált híressé. 

– Amikor megrendelésre dolgozom, előveszem a Beatrix Potter-mesekönyveket, hogy a lehető legpontosabban adjam vissza a figurát – magyarázza Kamilla. – Máskor csak úgy, a magam kedvére kezdek egerezni, és ahogy alakul az arcuk, úgy látom egyre tisztábban a karakterüket, hogy ki mi szeretne lenni: pocakos nagypapa, századeleji kisasszony vagy egy komisz kis rosszcsont kantáros nadrágban, gumicsizmával. Minden egyes egérke külön személyiség. A diorámáim viszont általában egy gondolatból indulnak. Megihlet egy jelenet, például az esti meseolvasás. Vagy találok egy hétköznapi tárgyat, mondjuk egy órát, amibe belelátom az egérkuckót. 

Sokszor éreztem, hogy megosztanék az interneten egy-egy vicces vagy szívet melengető történetet az életünkből a követőimmel, de nem szívesen teszek fel fotót sem a gyerekeimről, sem magamról. Így magunk helyett az egércsaládot mutogatom. Amikor autóval szeltük át Európát, az egerek mutatták be a kalandjainkat; például azt, amikor 8 órát töltöttünk a föld és víz alatt, mert lerobbant a vonat a Csalagútban. 

– Mindig újabb és újabb egerek jelennek meg a fejemben, amik csak a kezemre várnak, ugyanígy diorámák, jelenetek, animációk, könyvek, workshopok. Építem a legókockáimat, hol vertikálisan a terveim szerint, feladatról feladatra haladva, hol horizontálisan, ha szembejön egy új lehetőség. Egyik nagy álmom volt, hogy a londoni Kensington Babaház Show-ra bekerülhessek. Még most is nehezen hiszem el, hogy tavaly novemberben ott állíthattam ki, és hogy mekkora sikerrel debütáltak az egereim. Idén tavasszal megint ott leszünk, ahogy az ország legnagyobb miniatűr show-ján, a The Miniatura Show-n is.