Pávától a bodobácsig

Erdélyben, Székelyudvarhelyen születtem, de a szüleim farkas­laki származásúak – meséli Boróka. – Egészen 16 éves koromig én is itt éltem, majd idősebb testvéreim unszolására – akik addigra Magyarországra költöztek – úgy döntöttek a szüleim, hogy mi is idejövünk. Eleinte örültem a változásnak, de tiniként nehezen éltem meg a költözést. Küzdöttem a honvággyal, a barátok, ismerősök hiányával. Szerencsére sikerült hamar beilleszkednem a közösségbe, és máig is fennálló barátságokat kötni. 

A kézművesség és a növények szeretete Boróka egész gyermekkorát meghatározta, sokat látta a nagymamáját fonalat gombolyítani, horgolni, édesanyját varrni. Már kicsiként nagyon szeretett rajzolni, virágokat bámulni, kertben bogarászni, vagy épp édesapjával felfedezni a világot. 

– Székelyudvarhelyen ugyan képzőművészeti iskolába jártam, de ahogy Magyarországra költöztünk, szüleim unszolására érettségi után szakmát kellett választanom, fodrásznak tanultam. Sokáig szerettem is frizurákkal foglalkozni, de idővel egyre inkább éreztem, hogy valami másra vágyom, így elkezdtem virágkötőnek tanulni. A gyakorlati időmet egy kiváló mester mellett töltöttem, ekkor már tudtam, a helyemen vagyok. Utána dekorációkat készítettem, varrtam, szappant öntöttem, végül megfogalmazódott bennem egy önálló, saját kis kézműves vállalkozás gondolata. Így született meg a párom segítségével a BorokaGoods, vagyis­ a Boróka portékák. Újabbnál újabb termékek fejlesztésén agyalok. Most, farsang idején a jelmezekkel bíbelődöm a legtöbbet: ötvözöm a varrást és a virágkötészetet, a selyemvirágok és különböző dekorációs kiegészítők használatával. 

– Alapanyagok terén elég kritikus vagyok, nem tudok olyan anyaggal, illetve mintával dolgozni, ami nekem nem tetszik – magyarázza. – Nehéz megtalálni azt a középutat, amit nem tartok túlzónak, és amit a vásárlók is szépnek találnak. Igyekszem úgy megtervezni a jelmezeket, hogy azok gyerekszemmel is „varázslatosak” legyenek. A másik szempont persze a szülőé, aki a praktikusságot, a minél egyszerűbben ráadható megoldásokat kedveli, így jel­me­zeim­ anyaga többnyire könnyen tisztítható pamutvászon, vastagabb, tartósabb tüll. Először megtervezem az öltözéket, aztán jön a szabás, formálgatás, varrás. Sokszor a szülők is segítenek az egyedi kéréseikkel, így született meg a pávajelmezem, és mivel már elsőre jól sikerült, termékként is megtartottam. 

Ahogy Boróka meséli, minden évben akad egy-két olyan ügyfél, aki emlékezetes marad számára. Egyszer egy kétségbeesett apuka kereste meg kislánya farsangi jelmezével kapcsolatban. Apa kicsi hercegnője ugyanis farsangkor bodobács bogár akart lenni. Az édesapa hiába próbált egy tündérruhát rábeszélni a kicsire, a kislány rendíthetetlen volt. Így kompromisszumként arra kérte Borókát, hogy a bodobácsjelmezt – bár fogalma sincs, hogyan, de – készítse kislányosra. Így jött az ötlet, hogy a fejdísz virágos, habos-babos legyen fekete csápokkal, a bodobács köpenye pedig a legélénkebb piros anyagból, fekete mintázattal készült. 

Boróka azonban nemcsak alkot, hanem tanít is. Nagyon hamar megtalálja a közös hangot a gyerekekkel, a szülőkkel. 

– A workshopjaimon a virágkötészetből szerzett tudás egy részét és a kreatív alkotás örömét szeretném átadni a kicsiknek. Tündérkéket, angyalkákat, kisebb dekoráció­kat készítünk. Szeretem és vágyom is arra, hogy megmutassam nekik, miként lehet türelemmel, kitartóan és örömmel létrehozni valamit. Bár megterhelő ez az egy-két óra, hiszen minden gyerkőc más és más, mégis lenyűgöz, hogy menyire tiszta lélekkel tudnak munkálkodni egy-egy számukra kihívást jelentő témán. Jó lenne felnőttként is így élni, dolgozni.