Családi dilemma

Kedves Gabi! 
Ősz óta tudjuk, hogy a férjem legjobb barátjának május 31-én lesz az esküvője, ugyanis már akkor lekötötték a lagzi helyét. Az általános iskola első osztálya óta, lassan harminc éve kikezdhetetlen ez a barátság. Sokáig nem találta a párját, de két éve végre rátalált a szerelem, a menyasszonyát is megkedveltük, szóval tényleg nagyon várjuk ezt a házasságkötést. 

Csakhogy a napokban kaptunk egy családi meghívást is ugyanerre a napra! A nagybátyám 70. születésnapjára nagy összejövetelt szervez a felesége egy étteremben, szinte az egész rokonság összegyűlik, még külföldről is jönnek haza unokatestvéreim családostul. 

Ugye, már érti a dilemmámat: két helyen szeretnénk lenni egyszerre, ami lehetetlen! A családi díszebédre 12.00–12.30 között kérik az érkezést, az esküvőre 180 kilométerrel odébb 15 órára. Annak nem látjuk értelmét, hogy megmutatjuk magunkat a családunknak, majd 10-20 perc múlva fájó szívvel futunk tovább a másik helyre. 
Mi a férjemmel az esküvőre hajlunk, ezt az alkalmat nem lehet bepótolni semmilyen módon. Ugyanakkor nagyon szeretjük a nagybátyámékat, ők is minket, ezért nem szeretnénk megbántani őket a távollétünkkel, na és a ritkán látott családtagokra is vágyunk. Megkérdeztük a kiskamasz gyerekeinket: ők a családi buliba mennének, ott lesznek az unokatestvéreik, akikkel mindig jókat bandáznak. Az én szigorú édesanyám szerint (akinek a bátyja az ünnepelt) a család az első, ez nem lehet kérdés. 

Valakiket biztosan megbántunk majd a döntésünkkel, akárhogy is határozunk. Segítsen, kérem! 
Üdvözlettel: Orsi 

∗ 

Kedves Orsi! 
Ön világosan leírta a levelében, hogy a férje és ön hová vágyik: a legeslegjobb barát esküvőjére. Hagyja a gyerekeket is, hogy maguk döntsenek. Azután pedig tessék ezeket a döntéseket mielőbb vállalni mindenki előtt. Meglátja, nem is fog annyira fájni! 
Mert – egy ilyen szerető család kötelékében – az ünnepelt és a felesége egészen biztosan meg fogja érteni az önök döntését ennek a barátságnak az ismeretében. Bár a szülinapi bulin nem vesznek majd részt, de előtte mindenképpen keressenek alkalmat az ünnepelt személyes felköszöntésére, ezenkívül a távolról érkező rokonokkal való találkozásra is. Az édesanyja is megenyhül majd (ez most nem róla szól!), pláne, ha kedvesen megkéri az unokák gardírozására a családi bulin – és így mégiscsak képviseltetve lesz az ön családja is. 

Legyen túl a „vallomáson”, és utána lelkiismeret-furdalás nélkül várhatják majd a nagy napot. 

Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]