Erdő nélkül nincs élet

A természetvédők és a szakértők ezzel a világszerte megrendezett ünneppel szeretnék felhívni a figyelmet a vadon törékenységére és jelentőségére, hiszen az erdők nem csak pótolhatatlan energiaforrások, de a földfelszín harmadát beborítva, a szárazföldi állatok és növények 80 százalékának az élőhelyét is jelentik. Emellett kulcsszerepet játszanak a mezőgazdaságban, részt vesznek a talajgazdagításban, az éghajlat szabályozásában és a biodiverzitás megőrzésében is. 

Fontos szerepük van a városi környezet fenntarthatóságában, akár 8 °C-kal is csökkenthetik a levegő hőmérsékletét, sőt, a gyógyszereink hatóanyagainak 25 százaléka esőerdei növényekből származik. Sajnos annak ellenére, hogy mindezeket a tényeket ismerjük, az összetett ökoszisztémát állandó veszély fenyegeti, évente 10 millió hektár erdőt veszítünk el irtás ­miatt, és körülbelül 70 millió hektárt a tüzek következtében. Erdeink védelme és helyreállítása sürgető és szükséges kérdés, hiszen ezen múlik bolygónk és a jövő generá­cióinak jólléte. 

A jeles napon ismerjük meg bolygónk nem mindennapi erdőit! 

Minden része kincs 

A Baobab sugárút elnevezés egy csoport több mint 30 méter magasra nőtt majomkenyérfát takar, melyek Madagaszkár nyugati részén, egy földút mentén nőnek. Az itt őshonos fák között 800 éves is akad. Eredetileg nem elszigetelten álltak, hanem egy buja, trópusi erdő részeit alkották. Azonban, ahogy az ország népessége az évtizedek során egyre nőtt, az erdő átadta helyét a megművelt földeknek, csupán a híres baobabok maradtak meg belőle. 

A lenyűgöző táj a világ minden részéről vonzza az utazókat, a régió egyik leglátogatottabb helyszíne lett. Szerencsére a helyi kormány is hamar felismerte természetvé­delmi fontosságát, így 2007 júliusában a Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztérium védetté nyilvánította a a fafolyosó területét. 

Az élet szimbólumaként ismert baobab nem csak a kinézete miatt különleges, de a tropikus Afrika leghasznosabb fája is egyben, melynek szinte minden része kincs. Míg erős, vastag, parafaszerű törzsében, melynek kerülete elérheti a 47 métert is, akár 120 ezer liter vizet képes tárolni a szárazság hónapjaira, addig a dinnyéhez hasonló gyümölcse üdítő, szomjoltó táplálék. Héja hamuvá égve és pálmaolajjal keverve szappannak is kiváló, kérgéből ruhát és kötelet készítenek, leveleiből pedig fűszert és gyógyszereket állítanak elő. 

Elsüllyedt hajók árbócai? 

A kazahsztáni Kaindy-tó egyedülálló látványosságot ígér az ideérkezőknek. A déli határvidéken, Almati városától 129 kilométerre fekvő vízfelület kétezer méteres tengerszint feletti magasságban alakult ki. Geológiai szempontból nagyon fiatal, ugyanis az 1911-es kebini földrengés során, egy hatalmas mészkőföldcsuszamlás eredményeként keletkezett. 

Az így megszületett erdős medencét aztán víz öntötte el, a tó közepén kialakult természetes sziklás töltésnek köszönhetően pedig egy természetes gát is keletkezett. A csak vízbe fúlt fákként emlegetett különös erdőt ebben a 400 méter hosszú tóban kell keresni, az elmerült Schrenk-lucfenyők kiszáradt törzsei ugyanis a mai napig kiemelkednek a tó fenekéről, mintha titokzatos, elsüllyedt hajók árbócai lennének. A téli hónapokban a Kaindy megfagy, a búvárok ilyenkor előszeretettel keresik fel a fagyos vizet, hogy a jégtakaróba burkolt fatörzsek mellett az alattuk megbúvó vízi világot is felfedezhessék. Nyáron azonban egy teljesen más arcát mutatja a tó és varázserdeje, a víz a zöld és a türkiz ezer árnyalatában pompázik. 

Körbejárni sem egyszerű 

A banyanfa, vagy más néven a bengáli fikusz India nemzeti jelképe. Egyik leghíresebb példánya, a Nagy Banyan az indiai Kolkata városában található, a Jagadish Chandra Bose Indiai Botanikus Kertben. Bár a méretes példány első pillanatra erdőnek látszik, valójában egyetlen növény, ami a becslések szerint 200-250 éves lehet, és közel másfél hektárnyi területet fed le. 

A fa jelenlegi koronájának kerülete körülbelül egy kilométer, a legmagasabb ága pedig 25 méterre emelkedik. Eddig 3511 földig érő léggyökeret növesztett, nem csoda, hogy különleges adottságaival bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, mint a világ legszélesebb lombkoronája. A fikusz az elmúlt évtizedekben sem volt rest, folyamatosan terjeszkedik tovább, jelenleg egy közel fél kilométer hosszú úton lehet körbejárni. 
Sajnos története során nem egy vihar megcibálta, 1884-ben és 1886-ban mindössze csak néhány fő ága tört le, ám 1925-ben nem volt ilyen szerencsés, villámcsapás érte, amely teljesen kiégette a főtörzset. Hogy a fát megmentsék a pusztulástól, az elhalt részt a szakemberek kimetszették, így a fikusz, kitartásának és lég­zőgyökereinek köszönhetően a mai napig él. 

Ritka növények élőhelye 

Az ausztrál Wet Tropics Nemzeti Park UNESCO világörökségi helyszín, mely nagyjából 8940 km² trópusi esőerdőt foglal magában, végighúzódva a Nagy-Vízválasztó-hegység északkelet-queenslandi részén. A Deintree a világ legrégebbi, folyamatosan létező trópusi esőerdeje, amelynek korát 180 millió évre becsülik. Az erdő azonban nem csak matuzsálemi kora miatt érdekes, annak flórája és faunája is egyedülálló. Több mint 390 ritka növényfaj él benne, csak az orchideafélék kilencven faját jegyezték itt fel, míg a mirtuszfélék közé ­tartozó hatalmas, ritka Stockwellia-fa csupán ezen az esőerdős felföldön nő. 

A növények mellett 370 madárfaj is fészkel, közülük tizenegy sehol máshol nem található meg a bolygón, de itt hozza világra a csemetéit Földünk egyik legritkább állata, a növényevő, leginkább éjszaka aktív Lumholtz-kúszókenguru is.