Irigység a családban

Kedves Gabi! 
Huszonöt éves nő vagyok, a kedvenc unokanővérem 28. Egy kisvárosban élünk, kisgyerekkorunkban sülve-főve együtt lógtunk, a mai napig ő a legjobb barátnőm. Ezért is szégyellem, hogy egyre irigyebb vagyok rá. 

Ő mindig is könnyebben vette az akadályokat, mint én, például nem görcsölt rá soha a tanulásra vagy a pályaválasztásra, lazán talált magának testhezálló munkát, és még a fiúk terén is szerencsésebben választott. Két éve rátalált a nagy szerelem, tavaly nyáron házasodtak össze, és Valentin-napkor (mikor máskor?!) az unokanővérem túlcsorduló boldogságában az interneten is világgá kürtölte, hogy babát vár. 

Az egész családunk örül, természetesen én is, de azt is észrevettem magamon az elmúlt napokban, hogy ez az örömhír már túl sok nekem. Kiskorunktól azzal a kisebbségi érzéssel küzdök, hogy mindenben ő a jobb és a szerencsésebb, mindenben fölöttem jár. Én nem igazán vagyok oda a munkámért, a másfél éve tartó kapcsolatomat mostanában zsákutcának érzem, nem vagyok biztos abban, hogy a megfelelő ember mellett élek. 
Szóval ott bent, mélyen irigykedem, és félek, ez csak fokozódni fog, ha megszületik a baba. Én nem akarok ilyen lenni! Szeretem az unokanővéremet, a legjobbakat kívánom neki az életben, de mindaz, amit ő megkapott, miért nem adatik meg nekem is?! Mit csináljak, hogy ne hasonlítsam az életem folyton az övéhez? 

Üdvözlettel: Anonymus 

∗ 

Kedves Anonymus! 

Nem kell szégyellnie, nem olyan ritka az az emberi gyöngeség, hogy irigykedünk valakire, akinek sínen van az élete, miközben a miénk meg nincs. Itt a mérték a fő kérdés! Ezt a féltékenységet, hiányérzetet használhatná cselekvésre ösztönző hajtóerőként, például, ha nem szereti a munkáját, keressen másikat, ami inspirálóan hat önre. Vagy ha zsákutcának érzi a kapcsolatát, akkor bátran lépjen tovább. Ilyenkor az unokanővér jó példaként álljon ön előtt: nem szabad beleragadnia méltatlan helyzetekbe, hiszen akkor elveszi saját magától egy boldogabb élet esélyét. Ha viszont beleragad ebbe az „irigy” szerepbe, akkor elhatalmasodik önön a tétlenség és a keserűség, szép lassan elsüllyed az önsajnálatban, és, bizony, a mostani szeretete az unkanővére iránt tényleg sokkal rosszabb irányt vehet. 

Egyvalamit biztosan tudok: ha ennyire rágörcsöl valamire, akkor abból nem fog semmi jó kisülni. Legyen türelmes, és ne hasonlítgassa magát senkihez. Ön még csupán 25 éves, az égadta világon semmiről sem maradt le. 

Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]