Szabad a tánc, szabad a ránc

A projekthez készült fotón szereplő hölgyek – Szilasi Márti Anahita, Rieger Johanna, Kunerth Hajnalka, Pálfi Éva, Szabó Renáta, Szentesi Szilvia – az ötvenedik életévüket elhagyva nem hitték el, hogy a botox vagy a plasztikai sebészet lenne az üdvözítő út ah­­hoz, hogy szeretni tudják magukat és az életet. Azt üzenik: „Hagyjatok minket idősödni, hagyjatok minket ráncosodni, őszülni!” Mindezt ageizmus keltette félelmek, valamint szépészeti műtétek, szégyen és lehetetlen elvárások nélkül. 

Oscar Wilde szerint: „A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. Ez az élet komédiája. (…) A test fia­talnak születik, de megöregszik. Ez az élet tragédiája.” Kétségtelen tény, hogy életkorunk előreha­lad­tával testileg, lelkileg és szellemileg is változunk, ha tetszik, ha nem, de hogy mihez kezdünk ezzel, az csak rajtunk múlik. 

Szilasi Mártival (jógaoktató, az Anahita Misztérium Iskola megálmodója) és Rieger Johannával (jógaoktató, a Hannushka Life Method alapítója) – egyebek mellett – azt is tisztáztuk, hogy a „No botox, no plastic surgery" – azaz se botox, se plasztikai beavatkozás – nem azt jelenti, hogy egy nő nem ad magára, hanem éppen azt, hogy figyel magára. Kívül is, belül is. 

Miért kéne eltüntetni minden ráncot? „A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye” – fogalmazta meg találóan Mark Twain. 

– Életünk harmadik harmadát – amennyivel az átlagéletkor megnövekedett – nem hanyatlásként, hanem lehetőségként lenne jó megélni. Ha folyamatosan azzal szembesülünk, hogy valami probléma van velünk, nem oké, hogy őszülünk, ráncosodunk, megereszkedik a bőrünk, nem vagyunk olyan feszesek, mint korábban, akkor előbb-utóbb elhisszük, hogy ez szégyellni való. De valójában a szorongás, amit a társadalom vetít az ötvenen felüli nőkre, az az öregedéstől, vagyis a haláltól való kollektív félelmünk. Mindannyiunké. Szerintünk ez így nincs rendben, és az sem, hogy ezt szépészeti műtétekkel igyekeznek kompenzálni a nők – vázolja a problémakört Johanna. 

– A szer című testhorrorfilm inspirált minket arra, hogy hallassuk a hangunkat. Elindítottunk egy felhívást és egyben ölelést nőtár­saink felé: a „Beyond Flesh” mozgalom olyan – a reményeink szerint folyamatosan bővülő – női kör, amellyel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az idősödés nem egy szégyellni való állapot, hanem egy lehetőség, hogy kifejleszthessük önmagunk legjobb verzióját. Ehhez pedig nem kell se botox, se szilikon, se plasztikai beavatkozás – mesél mozgalmuk indíttatásáról Márti. 

– Elfogadjuk azt is, ha valaki másképp gondolja, és él ezekkel a beavatkozásokkal, hiszen mindenki úgy él, ahogy tud. Csak ne legyen kötelező elvárás. A kor – mind az öreg, mind a fiatal – nem érdem, csak állapot. Az öregség ráadásul kegyelmi állapot, hiszen nem mindenkinek adatik meg – teszi hozzá Johanna. 

– Igazából annak lesz valódi kegyelem, aki az élete során bölccsé szülte magát, akinek sikerült találkozni saját magával, aki látja saját magát, aki odaadta magát az életnek. Nem a túlélésre hajt, hanem teljes szívvel meri élni az életét. A szüleinknek, akik a túlélésért küzdöttek, egy materialista korszakban nem igazán volt lehetőségük arra, hogy az önismeret eszköztárát megismerjék, de a mi generációnk előtt nyitott az út, úgyhogy tudunk másképp öregedni, hiszen a bölcsesség és békesség a lélek útjából fakad – egészíti ki Márti. 

Az önismeret nem mai találmány, a görögök is tisztában voltak a fontosságával, nem véletlenül írták a delphi jósda falára: Gnothi seauton! (Ismerd meg önmagad!) 

– Ötven-hatvan-hetven évesen már nem kifelé, hanem befelé, az örökkévalóra figyelünk. Ez nem azt jelenti, hogy meghalt bennünk a szerelem, a szerető, és nem teszünk sokat azért, hogy vonzók és szépek maradjunk. Csak nem mindenáron! Aki a nőre csupán „húsként”, tekint, a szépséget pedig valutaként értékeli, annak van szüksége konzerválószerekre, torzító beavatkozásokra. Aki szereti és tiszteli magát, az nem húspiaci áruként, hanem emberként tekint magára. Ha azt választjuk, hogy végtelen szellemi lényként nézünk magunkra, akkor a férfiak sem „áruként” kezelnek minket, hanem bölcs, vonzó nőként. Az a nő, aki rendben van magával, önelfogadásban és szeretetben él, az ragyogóan szép, mindegy, hogy hány éves. Persze nem könnyű a nőnek megélni a szépsége mulandóságát, a me­no­pau­za időszakát. Nekem nem volt hőhullámom, különösebb tünetem, és érdekes, hogy a természeti népek nem is ismerik a klimax, a menopau­za, a hőhullám szavakat. Szerintem fontos különbség a férfi és nő között az élet közepén, hogy a nőnek ekkor van itt az ideje, hogy elengedje végleg a termékenységet, az esélyt, hogy születhet még gyermeke, és ezt meg kellene gyászolni. Nem lehet megúszni, ez kemény önmunkát, szembenézést, feldolgozást, elengedést igényel – összegzi a lényeget Márti. 

De ha ez megtörténik, akkor csillogó maradhat a nő szeme, és megtalálhatja az örömöket az életében, akárhány éves is. Szabad a tánc. Ahogy Náray Tamás írta Zarah című regényében: „Ha idős leszek, nem fiatalnak, hanem boldognak szeretném látni magam.”