Zöldre szabják a világot

Irhakabát lóg a folyosón halomnyi ruha társaságában, ahogyan több helyiségben is toronyként magasodnak a pulóverek, nadrágok, szoknyák, lakástextilek. A Zöld Varroda Klub története ezekkel kezdődött: a Fészek Nagycsaládosok Egyesülete egész évben befogadott (s ekképp tesz napjainkban is) adományokat, melyekhez a negyedévente megrendezett turkálókon és csereberéken lehetett hozzájutni, illetve számos más módon próbálták eljuttatni a ruhákat a rászorulókhoz. De minden igyekezetük ellenére folyton rájuk maradt 6-8 zsák kidobandó textília. Így született meg a Zöld Varroda Klub 2019 decemberében. 

A Gödöllői Civil Kerekasztal Egyesület fenntartásában álló épület régóta ad otthont civil szervezeteknek, önkéntes csoportoknak: hobbifotósoknak, kertbarátoknak, itt zajlanak a nyugdíjas- és a baba-mama kör találkozói. A tavalyi évben mintegy tizenegyezren lépték át a ház küszöbét. A benne folyó valamennyi tevékenységet Bódis Emese koordinálja, a környezettudatos varroda gondolata szintén az ő fejéből pattant ki. Majd Man­de­villené Keresztényi Gizellával közösen létrehozták a klubot. 

– A Gödöllői Civil Közösségi Ház helyet adott nekünk, cserébe felújítottuk a székeket a nagyteremben, függönyt varrtunk, és új embereket, önkénteseket vontunk be a szervezet mindennapjaiba. A barátaim, az ismerőseim révén sokan szereztek tudomást a varrókörről, indulásáról hírt adtunk a közösségimédia-felületen. Kéthetente, csütörtök délutánonként találkozunk. 11-12 állandó taggal működünk, de projektalapon sokan ragadnak még varrótűt, hogy segítsék a rászorulókért végzett munkánkat – mesél az indulásról a klub lelke, aki a vezérelvükként szolgáló szemlélet szerint éli a mindennapjait is. Évek óta nem vásárolt magának boltban ruhát. Az ötgyermekes családanya sosem dobott ki szakadt nadrágot, pólót, inkább megvarrta, újra felhasználta, s ez sokat jelentett a családi kasszában. 

– A mottónk az lett: Szabjuk át (zöldre) a világot! Mentsük a menthetőt! Tevékenységünkkel, ami egyben hobbit, kellemes kikapcsolódást is jelent számunkra, másokat akarunk megsegíteni – vezet be a nagyterembe, a varrógépek morajába. A farmeranyag huzatot viselő klasszikus kultúrházi székek mellett hosszú asztalon sorakoznak a már elkészült munkáik. Emese kiemel közülük egy gyermek- és egy felnőttkötényt, majd mutatja a foltvarrásos, azaz patchwork bevásárlótáskáikat. Sötétítőfüggöny-anyagból, gyermekágyneműből, vászonlepedőből szabták ki őket, a megkötőket, pántokat blúzokból vágták ki.

Egy szálloda nyolczsáknyi hibás fürdőköpenyét újra hordhatóvá tettük és különböző szervezeteknek, magánszemélyeknek adományoztuk – sorolják büszkén a klubtagok. – Egy budai kórház számára mosdókesztyűket, előkéket, végtagkötözőket varrtunk. Ujváry Berta fia­tal textilművész a kezdetekben csatlakozott hozzánk, tartott work­shopokat, amiken mosható betéteket, ruhapelenkákat készítettünk. Takarókat, szőnyegeket kreál­tunk időseknek, hajléktalanoknak. Bárki hozhat új ötletet, olyan projektet, amit tudunk támogatni. 

Csengetnek, a klub vezetője siet­ve ajtót nyit. Egy férfi nagy zsák ruhaanyagot hozott – hát így gyűlnek folyamatosan a varráshoz is használt alapanyagok. Köteles Judit mellett foglalok helyet, aki épp egy munka közepén jár. A helyi Erkel Ferenc Általános Iskola diákjainak kézműves foglalkozására szabja ki a tornazsáknak szánt anyagot, amit majd a gyerekek maguk ölthetnek össze némi szakmai iránymutatást követve. 

Honnan a hozzáértés? – faggatom a szorgoskodó asszonyokat. 

Egymást tanítjuk. Látunk egy jó ötletet az interneten (például, hogy farmeranyagból miként készítsünk fésűtartót), összedugjuk a fejünket és megvalósítjuk – árulja el nekünk Szabó Lajosné, Rózsa, a Neked varrtam feliratú textilszívek készítője. Azokat belecsúsztatja a kötényekbe, vagy épp örömhozó kedves gesztusként „elhagyja” őket városszerte. Világéletében szerette ezt a foglalatosságot, az otthonában is maga varrja a textíliákat. Legutóbb épp egy grillsütőhuzatot kreált a férje kérésére… 

Az adományként kapott gépeket, varrodai eszközöket, cérnákat, cipzárakat a klubfoglalkozásokon és az otthoni varráshoz is használhatjuk. A kellékhiány nem állhat útjába az alkotásnak. Hozzánk bárki bejöhet varrni, szívesen megmutatjuk, hogyan érdemes nekifogni. Mind így kezdtük – mondja Mandevillené Keresztényi Gizella. Ami a hozzáértést illeti, olybá tűnik, hogy minden történetszál Boros Józsefné, Rózsikához vezet, aki szakmailag irányítja az itt folyó munkát. 

Egy másik szobában találok rá a varrónőre, aki épp fehér cipzárt keres egy melegítőfelsőbe: – Otthon, az ipari varrógépen rengeteget alkotok, nyugdíjasként, kedvtelésből. Amióta a szeretett férjemet elszólította mellőlem a Jóisten, ez jelenti számomra a kikapcsolódást, az örömöt. Szeretem, hogy mindig akad dolgom: gépet beállítani, magyarázni, tanítani valakit a szakmai fortélyokra. Jó közösségre, barátokra leltem itt. 

A többiek hasonlóan éreznek. Mint mondják, olyan a klub, mint régen volt a falusi tollfosztó vagy kukoricamorzsoló kör. Szerintük az asszonyok mindenkor rendelkeztek ezzel a tudással, hogy a pazarlás helyett újra hasznosítsák a régit. Összefogással példát mutatnak és apró gesztusokkal sokat tesznek a fenntarthatóbb jövőért.