Aki legyőzte a sárkányt

Sárkányölő Szent György története kanonizált formájában csak a XII. század folyamán vált közismertté. Valamikor 270 körül születhetett előkelő kis-ázsiai, kappadókiai családban, később Diocletianus császár katonájaként szolgálta a birodalmat. A római hadsereg magas rangú tisztje, aki anyja hatására lett keresztény, és amikor az uralkodó választás elé állította, hogy pogány-e vagy keresztény, György ez utóbbinak vallotta magát. Börtönbe vetették, és miután a legkegyetlenebb kínzásokkal sem tudták hitétől eltéríteni, 303-ban kivégezték. Valódi sorsáról nagyon keveset tudunk, életének történetét kiszíneztek a századok. A középkori hét lovagi erény megtestesítőjévé tették, akinek ellentmondásos legendáit hallva Geladius pápa híresen csak úgy fogalmazott: „György egyike azoknak a szenteknek, akiknek tetteit csak Isten ismeri.” 

Krisztus hű katonája 

Szent György történetét a XIII. századból származó, Jacobus de Voragine által jegyzett Legenda aurea, vagyis az Arany legenda adja vissza legszebben. 
E szerint György vitéz elvetődött egyszer Líbia provincia Silena nevű városába, amelynek tavában egy kegyetlen sárkány élt. Hogy rémisztő haragját csillapítsák, a polgárok mindennap két juhot adtak neki, majd amikor az állatok már fogytán voltak, sorsot vetve fiaikat és leányaikat áldozták a törékeny békesség érdekében. Mikor már majdnem minden ifjút és hajadont fölfalt a szörnyeteg, a király egyetlen leá­nyára esett a sor. Szent Györgyöt éppen arra vitte az útja, meglátta a síró leányt, s mikor megtudta, mi vár rá, azt ígérte: ne félj, leány, Krisztus nevében megsegítelek! 

Ezután lóra pattant, keresztet vetett, és vakmerőn a közelgő sárkányra rontott. Nagy erővel megforgatta lándzsáját, Istennek ajánlotta magát, és olyan súlyos csapást mért a fenevadra, hogy az a földre zuhant. Akkor felszólította a leányt, hogy kösse az övét a sárkány nyakára, és vezesse be a városba. A sárkány úgy ment utána, mint egy szelíd kutya. A város népe megrémült láttukra, de György így szólt hozzájuk: „Ne rettegjetek, mert az Úristen küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak benneteket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt.” Így hát a király és a nép megkeresztelkedett, György pedig megölte a sárkányt. Azon a helyen templomot építettek, és az oltárnál forrás fakadt, amely meggyógyított minden beteget, aki csak ivott belőle. Ezután György négy dolgot kötött a király lelkére: gondoskodjék Isten templomairól, tisztelje a papokat, hallgasson misét, és ne feledkezzék meg a szegényekről. 

Szent György fokozatosan kialakuló legendájának végső formáját nagyjából a VI. századra érte el, ünnepét 683 óta ülik. Számos lovagi rend, ország, város, valamint a cserkészek, parasztok, lovak és háziállatok védőszentje. 

Ki ezért, ki azért hálás 

Az olaszokon, spanyolokon, angolokon át számos nemzet emlékezik meg róla. A valenciai Alcoi város lakói például azt tartják, hogy Szent György segítette győzelemre a muszlimok ellen harcoló keresztény csapatokat a reconquista idején. (A reconquista, azaz visszahódítás az a folyamat volt, amelynek során az Ibériai-félsziget felszabadult a muszlim megszállás alól.) A hálaadó ünnepen helyiek ezrei vonulnak fel középkori jelmezekben, a két „hadsereg” mórokból és keresztényekből áll, akik a bámészkodók nagy örömére újrajátsszák az ostromot, este pedig megülik a világosság győzelmét a sötétség felett. 

A hagyományokban gazdag Buttenheimben és Bajorország számos más városában az ún. Geor­giritt zajlik Szent György napján. A mártírnak szentelt templomok udvarán szépen feldíszített lovak és kocsik várják a híveket. Az istentiszteletet követően a pap a lovasokat és a lovakat is megáldja, ezután pedig kezdődhetnek a különféle futamok és versenyek. 
A đurđevdan a szerb ortodox egyház Szent György-ünnepe, amelyet a Juliánusz-naptár szerint április 23-án, a Gergely-naptár szerint május 6-án tartanak meg, és elsősorban Szerbia és Montenegró területén népszerű. György az ortodox egyházak egyik legfontosabb szentje, ünnepe a tavasz köszöntéséhez is kapcsolódik. Bulgáriában is ünnepnap a május 6-a, a családok ilyenkor gyakran egy egész bárányt megsütnek. A gyakorlat valószínűleg összefügg a szláv pogány áldozati hagyományokkal és azzal, hogy Szent György a pásztorok védőszentje. A tradíció szerint az évnek ez a napja azért is különleges, mert a szent segítségével megtörhetők a gonosz varázslatok. György gondozza a termést, megáldja a hajnali harmatot, ezért alakult ki az a szokás, hogy a falusiak kora reggel a legelőkön és a réteken sétálnak, összegyűjtik a harmatot, megmossák benne az arcukat, a kezüket és a lábukat, sőt Bulgária egyes vidékein szokás volt meztelenül hemperegni a fűben. 

Történelmi párviadal 

A Belgiumban tartott megemlékezés olyan különleges, hogy Szent György harca a sárkánnyal az UNESCO szellemi kulturális öröksége listájára is felkerült. A francia nyelvű Vallónia gazdag történelmi és gasztronómiai hagyományokkal büszkélkedhet. Mons városának a XIV. századból eredő színes ünnepét, a „Ducasse de Mons”-t, azaz a Doudou-t a pestis legyőzése alkalmából tartották meg először a város védőszentjének tiszteletére. Az eseményt minden évben pünkösdvasárnap rendezik meg, a főtéren ilyenkor több ezer ember gyűlik össze, hogy szemtanúja legyen a sárkány és Szent György szimbolikus harcának. A szalmából fonott, méretes sárkányt is behúznák a térre, ám a tömeg útját állja. Legtöbben megpróbálnak közel férkőzni hozzá, mert a fáma szerint szerencsét hoz, ha egy maroknyit kitépünk a farkából. A jó győzelme után kezdetét veszi az igazi vallon szórakozás, egész éjszaka folyik a sör, sül a krumpli, a mulatozók hajnalig ropják a táncukat.