Kamasz a családban

Kedves Gabi! 
Az utóbbi időben azt érezzük a férjemmel, hogy gyakorla­tilag megszűnt a családi életünk. Ha a gyerekeink – egy 13 éves fiú és egy 16 és fél éves lány – nem tanulnak vagy alszanak, akkor a telefonjukat nyomkodják. Hiába vannak itthon képernyőidő-korlátok, trükköznek vele, vagy egyszerűen arrogánsak, flegmák lesznek, ha korlátozzuk őket. A családi vacsorák alatt is nyugtalanok, alig tudunk beszélgetni, és ha mégis, akkor is úgy beszélnek, mintha egy másik nyelvet használnának: tele TikTok-szlenggel, félmondatokkal, amit mi nem is értünk. 

Mit tegyünk? Hogyan lehetne visszahozni a valódi, személyes kapcsolatot a családba? 
Üdvözlettel: Judit 

∗

Kedves Judit! 
Ez nem vigasz, de tudniuk kell: nincsenek egyedül, a kamaszt nevelő családok jelentős része megéli azt, hogy az okostelefonok elszigetelik a gyerekeket az élő családi kapcsolatoktól. Már ha hagyjuk! Nem azonnal, nem varázsütésre, de tudatosan, következetesen, szeretettel igenis lehet változtatni. 

Fontos, hogy ne csak korlátozzák a telefonhasználatot, hanem próbálják értelmezni is azt a világot, amiben a gyerekek élnek. Bátran kérdezzenek rá: mi olyan vicces ezen a TikTok-videón; mit jelent ez a kifejezés, amit használtál? Ha a szülők érdeklődést mutatnak a gyerekeket lekötő témák iránt, valószínűleg nyitnak egy kommunikációs kiskaput. Sokszor ugyanis a kamaszok nem zárják ki a szüleiket, csak más csatornákon kommunikálnak. A szülő dolga megtalálni a közös frekvenciát. Ehhez pedig türelem, kíváncsiság, és néha egy kis humor is szükséges. 

Nem kell tűzön-vízen „menő” szülőnek tűnni, nem kell beszélni felnőttként a szlengjüket vagy ismerni minden influenszerüket. Sokszor az is elég, ha kérdezünk és türelmesen figyelünk rájuk. Az aktív hallgatás, egy tízperces valódi odafigyelés sokkal többet jelenthet számukra, mint bármilyen jó tanács. Adjanak időt és figyelmet, de nem prédikációt; a kamaszok különösen érzékenyek az ítélkezésre. Ha szülőként elvesznek valamit (jelesül képernyőidőt), valamit adjanak helyette: közös programot, mondjuk, társasjátékkal, filmnézéssel, kerti sütögetéssel, kirándulós kimozdulással. Akár ki is jelölhetik, hogy minden vasárnap délelőtt tíztől délután hatig nincs okostelefon, de akkor senkinek a családban! Nem baj, ha a kamaszoknak kezdetben nem mindig van kedvük ehhez, lesz ellenállás meg visszaesés, de minden beszélgetéskezdemény, minden közös aktív program, minden „offline” perc közelebb visz egymáshoz. 

Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]