Miért éppen kék szalag?

A név eredete a XVI. századi Franciaországig vezethető vissza. 1578-ban III. Henrik király megalapította a L’Ordre du Saint-Esprit-t, magyarul a Szentlélek rendjét, amely az egyik legmagasabb lovagrend volt az egész francia történelem során. Tagjai, az arra érdemes hercegek és nemes urak egy kék szalagon függő keresztet hordtak. A fáma szerint a lovagok híresek voltak fényűző ünnepségeikről, és bár a lakomák a nagy francia forradalom után a renddel egyetemben megszűntek, a „kék szalag” továbbra is egyet jelentett a kiváló ételekkel. A kitüntetést később képletesen adományozták a kor legjobb szakácsainak. 

Egy népszerű anekdota másképp mondja el ennek a kedvelt fogásnak a történetét: e szerint XV. Lajos francia király hírhedt volt könnyelmű, léha életviteléről. Szerette a hasát, és fennen hangoztatta, hogy jól főzni csak a férfiak tudnak. Egy alkalommal, amikor szeretőjénél, Madame Dubarrynál vendégeskedett, a különlegesen ízletes vacsora után magához rendelte a grófnő főszakácsát. Legnagyobb meglepetésére egy fiatal lány jelent meg az ebédlőben, akit a főzőtudománya elismeréseképpen az uralkodó a legmagasabb kitüntetéssel, kék szalaggal jutalmazott meg. Arról nem szól a fáma, hogy az ifjú hölgy milyen ételkülönlegességgel bűvölte el őfelségét – lehet, hogy éppen a szóban forgó sajttal és sonkával töltött rántott hússal? 

Bárhogy is volt, a cordon bleu azóta a gasztronómia legjelesebb képviselőinek és legpompásabb ételeinek kitüntetésévé vált. Sok szakács elnyerte már, azt azonban máig nem tudjuk, hogy miért ez a nem túl bonyolult fogás sajátította ki magának a cordon bleu nevet. Az eredeti recept borjúhúsból készül, ma már cordon bleu-nek nevezik a sertés- vagy szárnyashúsból készült rántott húst is, ha van benne sonka és sajt.

Cordon Blue

Hozzávalók: 
∗ 60 dkg borjúcomb

∗ 10 dkg szeletelt trappista vagy ementáli sajt

∗ 10 dkg gépsonka

∗ 2 tojás 

∗ liszt

∗ zsemlemorzsa

∗ só 

∗ olaj a sütéshez

A húst szeletekre vágjuk, kiklopfoljuk és megsózzuk. Mindegyikre ráhelyezünk egy-egy szelet sajtot, erre pedig egy-egy sonkaszelet kerül. Az egészet feltekerjük, és hústűvel megtűzzük. A roládokat lisztben, felvert tojásban és zsemlemorzsában megforgatjuk, azután közepesen forró olajban szép világosbarnára sütjük. Papírtörlőre szedjük, lecsepegtetjük a felesleges zsiradékot. Tálaláskor ferdén kettévágjuk, és zöldség- vagy burgonyakörettel tálaljuk.