Rokokó rózsák a tojáson

A különleges hímzés a műselyemszál feltalálásával jött létre, ez volt az első olyan mesterséges fonal, amely az 1800-as évek közepén került forgalomba Bra­zí­liá­ban. Bár magát a szálat gépek készítették, mégsem volt szintetikus anyag, mert fapépből állították elő. Az 1960-as években a magas­fényű műselyem szálat már élénk színekre festették úgy, hogy a gombolyagban az adott árnyalat különböző tónusai futottak. A felhasználásával született háromdimenziós technika végül a nevét is a fonal születési helyéről kapta.

A brazil hímzés, a látványos árnyalatok és a selymes ragyogás miatt a nagy virágmotívumok kialakításában lett igazán népszerű, amelyet háztartási cikkeken, például párnákon, kötényeken és konyharuhákon alkalmaztak a legszívesebben. 
Magához a varráshoz jórészt kalap- vagy gobelintűket használnak, melynek a tűszárral azonos szélességű szeme van. A mintákat szorosan szőtt, karikára kifeszített alapanyagra hímzik az öltések egyenletességének megőrzése és az anyag ráncosodásának elkerülése érdekében. 

A pamutfonállal való munkával ellentétben itt a szövet hátoldalán gyakori a csomók és elvarrások készítése, egyrészt, mert a fonal selymes tulajdonsága miatt ezek nélkül az öltések könnyen megszakadhatnak, másrészt pedig, ha az anyag hátulján csomózott és vágott szálak nélkül ugrál a készítő, akkor ezzel árnyékot vet a mintára az anyag elején is. 

Nem csoda, hogy a brazil hímzésben – bár a pamut- vagy gyapjúszálakkal használt különféle öltések is megmaradtak –, a háromdimenziós minták megszületése és a selyemszál különleges tulajdonságai újabb és újabb csavarási technikákat eredményeztek. Ma a hagyományos formatervezés továbbra is az élénk színű virágokra összpontosít, a rokokó rózsa ugyanúgy népszerű, mint előtte, a vintage stílus is az egyik alapelem, de néhány új növény is megjelent, a szőlő például­ a legtöbb mintában szerepel. 

A kétgyermekes hímzőművész, Vigh-Bakodi Zsuzsanna Komáromban született, ott nőtt fel a Duna-part közelében. Gyönyörű gyermekkora volt, amiért örökké hálás lesz a szüleinek, nekik köszönheti azt is, hogy már nagyon korán érdekelni kezdték a művészetek. Édesapja és édesanyja is igazi műkedvelők, mindketten szépen rajzolnak és festenek. 

– Már egészen pici koromban jártunk múzeumokba, galériákba, kiállításokra. Mindig vonzódtam a széphez, bármi is legyen az – mondja Zsuzska. – A hímzést azonban csak négy évvel ezelőtt kezdtem el igazán. A Covid-járvány kezdetekor egy iskolában dolgoztam, így otthon kellett maradnom, amikor az intézményeket bezárták. Egy otthonszépítő csoportot böngésztem épp az interneten, amikor megláttam egy csodálatos, hímzett szívecskét. Szerelem volt első látásra, azonnal elhatároztam, kipróbálom én is. Auto­didakta módon kezdtem el megtanulni az elkészítés módját You­Tube- és Pinterest-videókból, majd az első hímzett szívecskét nagy örömömben feltettem a csoportba. Annyira tetszett mindenkinek, hogy azt kérdezték, lehet-e rendelni belőle. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a járvány ekkora változást hoz majd az életemben. 

Zsuzska ezután mindent megtanult a hímzéssel kapcsolatban, amit csak lehetett. Ahogy mosolyogva megjegyzi, ma is úgy gondolja, nem ő választotta az öltéseket, hanem azok szemelték ki őt. Mostanra nagyon sokféle öltésmódszert alkalmaz, egy-egy nagyobb munkáján akár 20-25-féle variáció is megtalálható, de talán a brazil hímzés áll hozzá a legközelebb. 

– Amióta megismerkedtem vele, szinte minden alkotásomban ez a dombornyomott technika köszön vissza. Az ehhez felhasznált műselyem szálak azonban teljesen másképp alkalmazandók, mint a pamut. Itt a szálak az óramutató járásával ellentétes irányba sodródnak, ezt Z alakú csavarásnak nevezik. Ezt a technikát kombinálom laposhím­zéssel, ettől olyan különleges a végeredmény. Egyaránt dolgozom osztott hímzőfonallal és egyszálas gyöngyhímzővel is. Az osztott hímzőt 6, 4, 3, 2 szállal használom, így érve el a különböző hatásokat. A húsvéti tojások esetében például gyönyörű darabokat lehet készíteni velük. Ilyenkor, az ünnep közeledtével én is sokat dolgozom. 

Maga az alap hungarocell, kiválasztom a színeket, anyagokat, felvázolom papírra a díszítést, ilyenkor szabad kézzel rajzolok. Kiszabom az anyagot megfelelő méretűre, majd nekiállok a hímzésnek. Ezután patchwork technikával bevonom a tojást. Talán a legnagyobb nehézsége a tojáskészítésnek, hogy nincs hibalehetőség, a meghímzett anyagot nagyon precízen kell a helyére tenni, mert ha megsérül, akkor 3-4 óra munkája is kárba veszhet. 

Zsuzska mindegyik alkotása a szívéhez nőtt, legyen az vászonboríték, levendulazsák, neszesszer, hisz mind egy-egy egyedi történet. Mindig az a kedvence, ami épp elkészült, büszke rá, hogy maradandót alkot, hogy örömet tud szerezni másoknak. 

– Évek óta mondogatom a családnak, hogy induljunk útnak, próbáljuk ki magunkat külföldön is. Világéletemben vonzottak más országok, más kultúrák, más tájak. Mindig érdekesnek tartottam, szívesen hallgattam, olvastam külföldön élők beszámolóit, ahogy a férjem is. Spanyolországhoz kislánykorom óta vonzódom, így hosszas gondolkodás után nyakunkba vettük a világot, és idén januárban odaköltöztünk. Jelenleg Benidorm­ban vagyunk, Alicante tartományban, Costa Blancán. A férjem az építőiparban dolgozik, én épp otthont keresek a családunknak. Bár még nem régóta élünk itt, de nagyon jól érezzük magunkat, izgatottan lépünk az előttünk álló hosszú útra.