Édesanyám nővére

Kedves Gabi! 

Fájdalmas veszteség után fordulok önhöz, sürgős tanácsra van szükségem. Édesanyám 85 éves korában nemrég örökre megpihent, a testvéremmel és az unokákkal, dédunokákkal mély gyászban készülünk a temetésére. 

Van azonban valaki, akinek a személye igazi dilemmát okoz számunkra: az édesanyám nővére. Ő sosem ment férjhez, egész életében magának való, konok ember volt. Már fiatalon is gyakran irigykedett a két húgára, és az idő múlásával ez csak fokozódott. Sokszor összevesztek, volt, hogy szó szerint egymásnak estek. Öregkorára végképp megkeseredett és még nehezebb természetű lett, olyannyira, hogy évek óta pereskedik a húgaival, azóta minden találkozásuk veszekedésbe torkollik. 

Édesanyám halála után egy levelet találtunk a szobájában. Ebben a tőle megszokott gondossággal végigvette a tennivalóinkat a halála után, a megbízható sírköves elérhetőségétől a temetést végző pap kiválasztásán át az értesítendő személyek felsorolásáig. Ezen a listán nem szerepelt a nővére. 

Bevallom, a közeli családtagjaim többsége – velem együtt – nem szeretné még értesíteni a halálhírről és a temetés idejéről a nővért. Úgy véljük, van okunk félteni ezt az utolsó búcsút a botránytól, a nagynéném képes még ott is kínos jelenetet rendezni. Ugyanakkor mégiscsak édesanyánk testvéréről van szó… Kérem, segítsen: mit tegyünk? 
Üdvözlettel: Erzsike 

∗

Kedves Erzsike! 

Teljesen érthető, hogy szeretnének méltósággal, békében búcsút venni az édesanyjától. A temetés célja ez, és nem a régi sérelmek újraélése. Ha valaki – bármilyen közeli rokon is – veszélyezteti ennek a békéjét, akkor jogos mérlegelni, hogy az ő jelenléte nem okoz-e nagyobb fájdalmat, mint az esetleges hiánya. Édesanyja listája is árulkodó: valószínűleg ő is tartott attól, hogy a nővére megmérgezheti az egész szertartást, ezért hagyta ki. Erkölcsi szempontból helyes a testvér értesítése a halálesetről. Egy távirat vagy levél formájában való ud­varias­ közlés a bekövetkezett veszteségről elegendő és méltányos lehet ebben a helyzetben. Még tisztább a képlet, ha ezt a temetés után postázzák, megírva azt is, hogy az elhunytat már végső nyugalomba helyezték. (A nővér bármikor felkeresheti a sírt, ez már az ő döntése.) 

Önök, közeli hozzátartozók lelkiismeret-furdalás nélkül dönthetnek úgy, hogy nem engedik meg még az esélyét sem annak, hogy a múltbeli küzdelmek beárnyékolják ezt az utolsó búcsút. A család lelki békéje a legfontosabb. 

Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]