Virág, amely nem hervad

Eredetileg az európai kontinensről származik a dok mai jark dinh, a keményre száradó tésztából kezdetben babákat és művészi virágfestményeket készítettek. Egy idő után a japánok felfigyeltek arra, az európai babamodellek attól olyan meseszerűek, hogy a masszába só és az olaszoktól származó liszt került. A japánok ez utóbbit helyettesítették aztán agyaggal, és idővel kikísérletezték a legjobb receptet is. Kezdetben még vágóeszköz és formák nélkül alkották meg a virágokat, egyedül a levél erezetéhez használtak segítséget, egy milliméterenként felcímkézett virágnyomó akrillapot. Mivel az egész alkotás agyagból készült, a végeredményt olajfestékkel színezték élethűre. Az idő előrehaladtával tovább fejlődött a technika, végül meghódította Thaiföldet is. A thai művészek jó ideig a japán hagyományokat követték, később azonban áttértek saját alapanyagukra, és megszületett a dok mai jark dinh. Nyugodtan kijelenthetjük, a thaiok innovációjának és élénk érdeklődésének köszönhette, hogy a világon végül mindenütt bemutatkozott. A távol-keletiek nem csupán magukévá tették ennek az egyedülálló virágkompozíciónak a művészetét, de túl is léptek azon: új módszerek bevezetésével egy teljesen más utat nyitottak meg a közönség és az alkotók előtt. 

Ők voltak az elsők, akik a munkához kiegészítőt, például vágót és erezetet gyártottak, és az első életnagyságú virágmodellt elkészítették. Alapnövényük lett az orchidea, a szerelem és a szépség virága, mely formája és színe miatt több tájon a termékenység jelképe is. A sárgák, fehérek, kékek a békességet, nyugalmat szimbolizálják, míg a vágyat, a szenvedélyt, az aktivitást és a kreativitást az erőteljes lilák és vérnarancsszínű egyedekkel lehet bevonzani a hiedelem szerint. 

A világszerte ismert thai agyagvirágok mára olyan országokban is elterjedtek, mint Kína, az Egyesült Államok, Malajzia, Szingapúr vagy épp Magyarország. Megannyi kézműves érkezik a világ összes tájáról Thaiföldre, hogy ott tanuljon, vagy maga is megossza a tudását, aztán amit a kurzusokon látott, hazavigye, és saját országának tradícióival kiegészítve otthon adja tovább. 

Katona Móni egy hazai te­le­ví­ziós­ műsorban látta meg először ezeket virágokat, melyekbe azonnal beleszeretett. Az első kisfiával volt éppen otthon, amikor a képernyőn felfigyelt egy hölgyre, aki a fehér agyaggal való technikát oktatta. Annyira lenyűgözte, amit látott, hogy még aznap megkereste az Érden élő Polgár Ágnest, és beiratkozott a tanfolyamára. 
– Csupán a saját szórakoztatásomra szerettem volna megtanulni az agyagvirágok készítését, de ez hamar megváltozott. Éreztem, hogy ebben a munkában tudnék leginkább kiteljesedni. Közben megszületett a második kisfiam is, így csak kevés időm jutott az alkotásra. Főállásként sokáig nem is mertem belevágni, de a férjem és a családom biztatásával 2019-ben úgy döntöttem, megpróbálom, így született meg a Lakásékszer vállalkozásom. Ekkor lepték el úgy igazán az otthonunkat a tésztanyomók, az ecsetek, festékek, ragasztók, sziromkezdemények. Nem bántam meg, nagyon hálás vagyok, hogy ezzel foglalkozhatok! 

– A Thaiföldről rendelt alapanyag nagyon hasonlít a hideg porcelánhoz, de ez kissé rugalmas marad száradás után. Eredeti formájában fehér és puha, szobahőmérsékleten azonban pillanatok alatt megkeményedik, így nagyon fontos a munka ütemezése. Minden kézzel készül, a szirmok, a bibék, a szárak, a levelek. A virágkészítés technikája teljesen megegyezik a cukorvirágéval, formázás után levegőn szilárdul és utána kell majd olaj- és porfestékekkel színezni. Minden egyes részt drótokra rögzítek, így a virágok tartósak lesznek, és nem törékenyek – magyarázza Móni. 

Móni munkáival kiállításokon és különböző vásárokon találkozhatunk, főleg fedett helyeken vagy plázákban, mert a virágokat víz nem érheti, ezért a szabadtéri rendezvények, bármennyire csábítók is, eléggé kockázatosak. 

Katona Móni minden vágya, hogy később legyen egy bemutató- és alkotóműhelye, egy olyan kis üzlet, ahova betérve az elkészült és megvásárolható alkotások között az érdeklődők bepillantást nyerhetnének a virágkészítés aprólékos, ám annál csodálatosabb folyamatába is.