Egy vakmerő pilóta története

A nemesi származású Antoine Marie Jean-Baptiste Roger de Saint-Exupéry Lyon városában született 1900. június 29-én. Miután édesapja meghalt, a kis Antoine-t már négyévesen beadta édesanyja egy jezsuiták által fenntartott bentlakásos általános- és középiskolába, ám gyenge tanulmányi eredményei miatt nem tudta megszerezni az érettségit. A francia haditengerészet előkészítőjében is megbukott a záróvizsgán, később építészetet kezdett tanulni, ám lelkesedése ezúttal sem tartott ki sokáig. 

Mindössze 21 éves volt, amikor megkezdte katonai szolgálatát. Kezdetben szerelőként dolgozott, majd Strasbourgba küldték pilótakiképzésre. Hamarosan megszerezte a pilótaengedélyt, és áthelyeztette magát a légierőhöz. Rövid ideig Észak-Afrikában szolgált, szerződése lejárta után pedig a francia Aeropostale postaszolgálat pilótája lett. A kezdetleges műszeres felszereltség időszakában a nemzetközi postajáratok egyik úttörőjének számított, repült Európa, Afrika, később Dél-Amerika tájai felett. 26 évesen már publikált, első meséje, A pilóta a Le Navire d'argent című lapban jelent meg. Nem mindennapi repülős karrierje és a marokkói Tarfayához való különös kapcsolata - ami később A kis herceg alapjául is szolgált - akkor vette kezdetét, amikor a Cape Juby repülőtér igazgatója lett a Nyugat-Szaharában. 

Állomás a Szaharában

A korábban spanyol katonai bázisként szolgáló Cape Juby a Lignes Latécoère vállalat (későbbi nevén Aéropostale) kulcsfontosságú állomása volt. Az Aéropostale arról volt híres, hogy vakmerő pilóták üzemeltették, akik rozoga, kétfedelű repülőgépekkel szelték a nyugat-afrikai partokat. Köztük volt Antoine de Saint-Exupéry is, aki 1927 és 1929 között irányította Tarfaya repülőterét. Magának az Aeropostálnak a megjelenése már csak azért is sorsfordító volt a francia postajáratok történetében, mert 1920-ig akár két és fél hónapot is igénybe vehetett, míg egy feladott levél vagy csomag Franciaországból Chilébe érkezett, ám a vállalat megalakulása után egy hét alatt célba ért a küldemény. A nem mindennapi vállalkozás azonban súlyos áldozatokat is követelt. Legalább 120 pilóta meghalt a rossz időjárási viszonyok vagy a motor meghibásodása következtében, míg másokat szaharai nomádok raboltak el, túszul ejtve őket. 

A kis herceg születése

A francia sajtót akkoriban bejárta a hír, hogy két Aéropostale pilóta fogságba esett Tarfayától délre. A túszszedőkkel való tárgyalásra a mindössze 28 éves Saint-Exupéryt kérték fel. A mórok egymillió puskát, egymillió pesetát és tevéket követeltek. A legnagyobb nyomást mégis inkább a vállalat menetrendje jelentette a pilótákra nézve. A navigátorok a természeti körülményekre való tekintet nélkül repültek, kockáztatva az életüket csak azért, hogy teljesítsék a szállítmányok célba juttatását, másként a kormányok nem kötöttek volna velük szerződést. 

Saint-Exupéry tökéletesen beleillett ebbe a vakmerő társaságba, ő maga is hajlamos volt a veszélyes manőverezésre, ami számos balesethez vezetett, köztük ahhoz a líbiai zuhanáshoz is, amikor egy homokdűnének ütközött a gépével. Az eset 1935-ben történt, amikor Saint-Exupéry és szerelő-navigátora, André Prevot fogadásból megpróbálták megdönteni a Párizs és Saigon közötti leggyorsabb repülés rekordját, ám szerencsétlenségükre lezuhantak a sivatagban. Csodával határos módon túlélték a katasztrófát, de elavult térképeik miatt fogalmuk sem volt, hol lehetnek. Eltévedtek a homokdűnékben, a készleteik fogytán voltak. A harmadik napra már annyira kiszáradtak, hogy a hőség ellenére sem izzadtak. Egy arra tevegelő beduin talált rájuk, aki megmentette az életüket. Az író kalandjai ihlették később A kis herceget, a mesét, amely egy lezuhant pilóta és egy rejtélyes földönkívüli gyermek sivatagi találkozásáról szól.

Utolérte a szerelem

Tarfaya után Saint-Exupéry Dél-Amerikába költözött, ahol az Aeroposta Argentina Company igazgatójává nevezték ki. A nemzetközi hírnevet az Éjszakai repülés című műve hozta meg neki. A regény elnyerte a neves francia irodalmi elismerést, a Femina díjat, Clark Gable filmet is készített belőle. Argentínában ismerkedett meg a salvadori írónővel, Consuelo Suncín de Sandovallal. Azonnal beleszeretett a nyughatatlan természetű, fiatal, bohém, elvált asszonyba, akinek a kezét már első találkozásukkor megkérte. Bár mindkét család tiltakozott a frigy ellen, a fiatalok egybekeltek. Saint-Exupérynek az asszony lett a múzsája és egyúttal szorongásainak forrása is. Kapcsolatuk magas hőfokon égett, s mivel a férfi gyakran repült, sokat volt távol, a szenvedélyes és romantikus lelkű Consuelónak nehezére esett elviselni az otthon hagyott nő szerepét és magányát.

Bár mindketten félreléptek, kapcsolatuknak csak Saint-Exupéry rejtélyes eltűnése vetett véget. Az asszony férjét gyászolva írta meg A rózsa története című művet. A kéziratot egy kis ládikóba tette, majd otthonukban elrejtette, és csak húsz évvel a halála után, 1979-ben fedezték fel az örökösei. A művet 2000-ben publikálták, és azóta több mint 16 nyelvre fordították le. 

Rejtélyes baleset 

Saint-Exupéry a második világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. A háború alatt először a francia felderítőknél szolgált, ám később New Yorkba szökött, itt írta meg A kis herceget. Mindössze 44 éves volt, amikor úgy döntött, hogy visszavonulása előtt még egy utolsó küldetést vállal. A Rhône-völgye felett kellett elrepülnie, hogy adatokat gyűjtsön a német alakulatokról. 1944. július 31-én éjjel indult el, ám soha nem tért vissza útjáról. 

Néhány nappal később találtak egy francia egyenruhát viselő holttestet, akit Carqueiranne-ban temettek el, de akkor még nem volt bizonyos a személyazonossága. 44 évvel később egy halász Marseille-től délre halászta ki az író ezüstkarkötőjét az óceánból, amire rá volt vésve a felesége és a kiadója neve, míg a repülőgépének roncsait egy búvár fedezte fel 2000-ben. 

A zuhanás oka a mai napig rejtély. Egyesek arra gyanakodnak, hogy a németek lőhették le a gépét, mások műszaki meghibásodást emlegetnek, de felmerült az is, hogy Saint-Exupéry öngyilkos lett vagy szívrohamot kapott a fedélzeten. Bárhogy is történt, Exupery halála csak hozzáad az életét körülvevő misztikumhoz. A kis herceg pedig, aki megmaratta magát a kígyóval, hogy visszatérhessen a rózsájához, ma is az egyik legszebb történet, amit a kezünkbe vehetünk.