Megtanultam hinni a csodákban

Pataki Nikoletta párját követve 2006 decemberében hatéves fiával költözött Írországba. Bár a bántalmazások ott sem szűntek meg, a magyar kollégákkal ellentétben a dublini rendőrség komolyan vette a családon belüli erőszakot, és Niki segítséget kapott a munkahelyi főnökétől meg a Women’s Aid nevű segélyszervezettől is. 

– Miután kiléptem ebből a mérgező kapcsolatból, munkás évek következtek. Iskolát kellett találnom a kisfiamnak, s mivel én magam is szerettem volna tovább tanulni, előfordult, hogy egyszerre két helyen dolgoztam félállásban. Gyermekgondozást tanultam, és végül Montessori-tanár lettem. 

35 évesen reumás ízületi gyulladással diagnosztizáltak. Nagyon megijedtem, először nem is értettem, mi ez. Aztán mérges lettem, hogy miért pont engem ért utol ez a betegség? Sokáig elutasítottam a gyógyszereket, de nem volt választásom, mert ágyba kerültem, mozdulni sem tudtam. Az ijedtség után sokkal erősebb volt bennem az élni akarás, és a tény, hogy gondoskodnom kell a fiamról. Végigpróbáltuk az összes gyógyszert, míg végül egy biológiai készítmény jónak bizonyult. Persze csak ideig-óráig hatott. Pont annyira lettem jól, hogy a fájdalom már tolerálható lett, és mivel sportolni mindig szerettem, folytathattam a jógát. 

Niki 2018-ban lett jógatanár, akkor fejezte be az alaptréninget. Már a tanfolyam elején tudta, hogy tanítani szeretne. Meg akarta mutatni, hogy ha a mozgás és az önmagára fordított figyelem neki segített talpra állni, másnak is segíteni fog. 

– Ha tisztában vagyok a klienseim betegségével, állapotával, már tudom, hogyan módosítsam a pózokat a jógafoglalkozás során. 

Egyikünknek sincs két egyforma napja, ami nagyon szépen visszatükröződik a szőnyegen. Ez különösen igaz egy krónikus betegséggel küzdő embernél. Ezért nagyon fontos, hogy figyelembe vegyem a napi állapotot a pózok sorrendjének megtervezésénél. Tapasztalatom szerint sokan azért nem jógáznak vagy űznek valamilyen egyéb sportot, mert fájdalmat éreznek közben. A mozgás azonban azért is fájhat, mert évekig elhanyagolták. Elengedhetetlen megtalálni azt a finom határt, amikor még elviselhető a sajgás, így az később átalakul diszkomforttá, majd később az is elmúlik. 

Nikit sokan, sokféle problémával felkeresték már: kemoterápia alatt álló, teljes vagy részleges masz­tektómia (emlőeltávolítás) után lévő nők, volt kliense, aki méheltávolítás után ment el jógázni. Dolgozott irritábilisbél-szindrómától, krónikus fájdalomtól, ízületi kopástól, csontritkulástól szenvedő kliensekkel is. Tanított fiatal felnőtteket, tinédzsereket egy étkezési rendellenességeket kezelő centrumban, a helyi középiskolában és a focicsapatban, de idősek otthonában is oktatott székjógát. Szerettek, és a mai napig szeretnek járni hozzá az emberek. 

– Hat éve nyitottam stúdiót itt, Dublinban. Tanítok peri- és poszt­natális jógát, medencefenék-tornát is beleértve; hatha és gyerekjógát. Elvégeztem egy traumaérzékeny­jóga-tanári képzést is, amit napi szinten használok. A test ugyanis már akkor beszél, amikor a vendégem az ajtómon belép. 

Ahhoz, hogy a közös munkának érezhető hatása legyen, Niki heti két estét szokott kérni a klienseitől. A célja megmutatni és elmagyarázni a hozzá érkezőknek, hogy a testet mozgatni és tisztelni kell. Őszinte a tanítványaival, elmondja, hogy amikor valaki 35-40 évig nem sportolt és foglalkozott magával, azzal ő sem fog tudni mit kezdeni három rövid hónap alatt. Csodákkal nem szolgálhat, de ha elindulnak az úton, és kitartanak, érezni fogják a változást. 

A következő mérföldkő az életében, hogy lediplomázzon fito­te­rápiából, ugyanis – mivel szeretett volna többet tudni és még átfogóbban segíteni a klienseit – beiratkozott az egyetemre. Ami Niki egészségét illeti, az utolsó kezelést 2021-ben kapta meg, azóta az ízületi gyulladás remisszióban van. A hosszú úton rengeteget tanult magáról és a különböző betegségekről.– A saját állapotom értette meg velem azt, hogy a tudás hatalom. Ha nem ismerem a betegséget, nem tudom, mit kérdezzek az orvostól. Ha nem tudom, hogy mit kérdezzek, hogyan hozzak döntést? Megtanultam kiállni magamért bármiféle helyzetben, megtanultam hinni magamban és a csodákban, de persze teszek is értük. Elmentem te­rápiára is. Egy jó pszichológus felbecsülhetetlen. Nem szégyen segítséget kérni, igenis vannak dolgok, amikkel egyedül nem vagyunk képesek megbirkózni.