Varrógépek királynője
A Singer varrógép szinte minden nagymama és dédmama otthonának nélkülözhetetlen, hasznos munkaeszköze volt, ma pedig sokunk lakásában újragondolt berendezési tárgyként éli reneszánszát egy-egy megkímélt példány. A varrógépek koronázatlan királynőjének megalkotója és névadója 150 éve hunyt el.
Kép: Egy-egy jó állapotban megőrzött, régi Singer varrógép valódi kincs a gyűjtők számára
Láncöltés és pedálhajtás
Színész, feltaláló és üzletember –igazán sokoldalú, tehetséges ember volt Isaac Merritt Singer, ám életútja korántsem zakatolt olyan simán és ütemesen, mint a nevéről elhíresült varrógép.
1811. október 27-én született a New York-i Pittstownban. Szerény körülmények között cseperedett, de már fiatalon izgatta a gépek világa. Alig 12 évesen megszökött otthonról és tanonc lett egy gépműhelyben, közben vonzotta a színészi pálya is: otthagyva szerelőállását, felcsapott vándorszínésznek, de a társulata pár év múlva teljesen tönkrement és feloszlott.
A fiatalembert azonban nem sújtotta le a kudarc. Miután színészi álmai szertefoszlottak, folytatta munkáját mint gépész. Fantasztikus érzéke volt a műszaki dolgokhoz, 19 évesen szabadalmaztatta első találmányát, egy sziklafúró gépet, majd 10 évvel később egy fém- és fafaragó szerkezetet. 1850-ben, amikor egy bostoni gépboltban dolgozott, megbízták egy Lerow és Blodgett varrógép javításával: 11 nappal később megtervezte és megépítette annak egy jóval fejlettebb változatát.
Azt nem állíthatjuk, hogy a varrógépet Isaac Merritt Singer találta volna fel, hiszen az első láncöltéssel dolgozó masinát már 1790-ben működésbe helyezték. 1820-ban egy bizonyos B. Thimmonier nevű francia szabó szerkesztette meg az úttörőnek számító, varrógépnek nevezhető alkalmatosságot, az első, valóban sikeresnek mondható gépet azonban csak az 1840-es években sikerült megalkotnia az amerikai Elias Howe mérnöknek. 1846-ban szabadalmaztatta azt, azután pedig elképesztően magas licencdíjat számolt fel mindenkinek, aki hasonlót próbált gyártani és eladni.
A történethez hozzátartozik, hogy főhősünk Howe masinája alapján, saját ötleteivel kiegészítve fejlesztette ki 1850-ben a sokkal hatékonyabb, már folyamatos varrásra is alkalmas eszközét, egy lábpedállal hajható, percenként 900 öltésre képes varrógépet, melyet az I. M. Singer & Company cégén keresztül értékesített. Isaac Singer háztartási varrógépe 1853. május 30-án kapta meg a szabadalmi jogot. Ez volt az első olyan szerkezet a modern ipartörténetben, melyet tömegével tudtak előállítani, ami persze azt is jelentette, hogy óriási lett a kereslet iránta. Hamarosan szinte minden háztartásba eljuthatott a varrógép, a cég ezt azzal is segítette, hogy hitelbe is lehetett náluk vásárolni. Tovább növelték a Singer népszerűségét a sok városban megjelenő képviseletek, amelyek a javítás, pótalkatrészek és egyéb felszerelések beszerzése szempontjából jelentettek komoly előrelépést. A későbbiekben olyan vásárlási konstrukciók is megjelentek, melyek révén a vevő kedvezményesen cserélhette le elavultabb modelljét a legújabbra.
Szabadalmi pereskedés
Elias Howe azonban – aki saját oltalom alatt álló találmányait látta visszaköszönni Singer gépén – beperelte a céget szabadalmi jogsértésért. Hosszú évekig tartott a jogi hercehurca, Singer viszont ennek köszönhetően találkozott az ügyvéd Edward Clarkkal, aki az ügy vállalásának fejében a vállalat részvényeinek egyharmadát kérte. Kis idő múlva a két férfi már fele-fele részben birtokolta a Singer Manufacturing Company céget. Singer a gyártásért, Clark a pénzügyekért és az értékesítésért felelt. Clark reklámkampányainak és üzleti érzékének köszönhetően 1865-re a vállalatnak már 29 országban voltak gyárai, Singer tehetségéből pedig 20 szabadalmaztatott találmányra futotta. Időközben a Singer az első ténylegesen multinacionális vállalattá vált. 1867-ben gyárat épített Skóciában, és 1873-ban Kanadában is. A cég 1928 körül már több mint nyolcezer kirendeltséget tartott fenn szerte a világon. Amerikában még erdeje is volt, ahonnan a dobozoláshoz szükséges fát termelte ki, ugyanis a Singer gépek jellegzetessége volt, hogy a saját dobozuk alkotta a gép állványát.
A családcentrikus, becsületes Clark tökéletes ellentéte volt a bohém, csapodár Singernek, aki hamisítatlan iparmágnásként élte utolsó évtizedeit: hatlovas hintóval járt New York utcáin, a rossznyelvek szerint összesen 24 törvényes és törvénytelen gyermeket nemzett négy asszonynak, és még színészi ambícióit is kiélhette, miután hatalmas villájában saját színpadot építtetett magának. Élete utolsó éveiben Singer Angliába vonult vissza, ott is hunyt el 1875. július 23-án.
Gépek új élete
A XX. század elején az igényesen megtervezett és kivitelezett Singer varrógép több volt egyszerű mechanizmusnál – a remekbe szabott öntöttvas állványzat, a fényesre politúrozott fafelületek révén gyakorlatilag a bútorzat részévé vált a kispolgári háztartásokban, és hamarosan eljutott a falvakba is. Modern korunk „használd és dobd ki" szemlélete azonban a varrógépipart sem kerülhette el, a gyárak újabb és újabb konstrukciókkal jelentek meg, amelyek célja a varrási műveletek egyszerűsítése, tökéletesítése, automatizálása, a varrás időszükségletének minimálisra szorítása volt. A Singerek sikerét azonban egyik varrógépcsoda sem tudja túlszárnyalni.
Manapság újjáéledt a Singer varrógépek divatja, az első szériák muzeális értékké váltak, gyűjtők sokasága verseng értük. Aki kíváncsi egy-egy példány eredetére, az felkeresheti a Singer cég honlapját, ahol a gép gyártási számának beütése után megtudhatja, hol és mikor készítették szép formájú, fekete-arany festésű, intarziás burkolatú masináját.
A Singer varrógépek szecessziós, öntöttvas állványai manapság egyedi bútorok alapanyagaként is újrahasznosulnak. Kerti asztal aljaként, virágállványként, mosdópultként vagy dekoratív elemként szolgálja a szép formákra fogékony embereket.
