Kedves Gabi!
Hetvenhárom éves vagyok, több mint öt éve özvegy. A férjemmel hosszú, szép házasságban éltünk, ma is hálával és szeretettel gondolok rá. Halála után úgy éreztem, nincs többé szükségem társra, elég a gyerekeim és az unokáim társasága. Most azonban váratlan dolog történt: a férjem régi jó barátja, akit évtizedek óta ismerek, és aki már régóta elvált, udvarolni kezdett nekem. Eleinte csak apró figyelmességeket vettem észre: bevásárolt helyettem, meghívott egy kávéra, kocsival elvitt az orvoshoz. Mostanra viszont világossá vált, hogy többet érez irántam, mint barátság.
Őszinte leszek: zavarban vagyok. Egyrészt jólesik a törődése, és egy ideje azt vettem észre magamon, hogy már nekem is megdobban a szívem, amikor megjelenik. Másrészt bonyolultnak tűnik ez a helyzet: nem tudom, mit szólnának hozzá a gyerekeim, és legbelül ott motoszkál bennem a kérdés, hogy vajon nem árulom-e el a férjem emlékét, ha elfogadom a barátja közeledését?
Azt hittem, hogy megbékéltem az özvegyi sorsommal, de nem. Hiányzik egy társ közelsége, támasza. A barátnőim azt mondják, merjek boldog lenni. Én mégis vívódom: szabad-e belekezdeni egy ilyen bonyolult kapcsolatba?!
Üdvözlettel: Éva
Kedves Éva!
Szeretném megnyugtatni, hogy a férje emlékét nem árulja el azzal, ha újra megengedi magának a boldogságot. A halállal egy életszakasz sajnos lezárult, de egyáltalán nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egy másik fejezet elkezdődjön. Ha egy új kapcsolata alakulna ki, az nem törölné ki a szeretetteli múltat, hanem a jelenhez és a jövőhöz adna hozzá.
Az, hogy a „jelölt” néhai férjének a jó barátja, elsőre zavarba ejtőnek tűnik önnek (és nyilván az lesz a családtagoknak is), de jobban belegondolva ez egyben óriási erőforrás is. Ő olyan ember, akivel évtizedek óta jól ismerik egymást, aki tiszteli az ön családját és a férje emlékét – szóval megvan a bizalom és a megértés, kevesebb a kockázat.
Egy hosszú házasság után joggal tart attól, hogyan állnak majd a gyerekei egy új férfihoz ön mellett – legyen szó akár egy régi jó barátról, akár egy vadidegenről, ebben szerintem nincs különbség. Számítson rá, hogy lehetnek kétkedők, talán még fájdalmas szavakat is mondanak. Ám idővel, ha látják, hogy ön kiegyensúlyozottabb, derűsebb, ők is elfogadják majd az új helyzetet.
Nem kell mindjárt nagy döntéseket hoznia. Bőven elég most, ha hallgat a szívére, és nyitott a lelke.
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
