Csendben tűrnek

Mértéktelenül költötte a pénzt, kimerítette a közös kasszát, de inkább nem kérdeztem, hogy mire. Ágyba bújtam vele. Nem azért, mert jólesett, hanem, hogy elkerüljem az újabb vitát és a szitkozódással töltött estét – mesélte egy férfi olvasónk korábbi beszélgetésünk alkalmával. Azóta sem hagy nyugodni az elszomorító történet. Az eset sajnos nem egyedi: számadatok szerint 2024-ben a kapcsolati erőszak áldozatainak kilenc százaléka férfi. Az arány, bár csekély, mégsem elhanyagolható. A média és a közbeszéd a női sértettekre helyezi a hangsúlyt – hiszen a statisztikák szerint erre billen a mérleg –, miközben a jelen problémát többnyire tabuként kezeli. 

Nem ritka, hogy az iskolában az erőteljesebb személyiségű lányok a visszahúzódóbb, szerényebb fiúkat megalázzák, bántalmazzák. Az is előfordul, hogy anya a fiát szigorú korlátok között neveli, verbálisan vagy fizikailag bántja őt. Később a férfi – hordozva magában ezt a rossz mintát – nagyobb valószínűséggel kerül bele egy olyan párkapcsolatba, ahol a nő dominánsan lép fel, míg ő úgy érzi, hogy megérdemli, amit kap – ad közelítő szempontokat dr. Szabó Zsuzsanna pszichoterapeuta. 

Bizonyos kapcsolati dinamikák könnyebben utat nyithatnak a felek közötti egyenlőtlen erőviszonyoknak. A bántalmazóvá váló nő hordozhat nárcisztikus személyiségjegyeket, amely miatt nyíltan vagy rejtetten dominanciára törekszik. Míg a férfi általában a kötődési mintázata, szocializációja okán, illetve a szélsőséges konfliktuskerülő, alacsony önértékelése miatt háttérbe helyezi a saját érzéseit, igényeit. Csendben tűr. 

A férfiakkal szemben sok elvárást állítunk a mai világban: irányítsa a családot, legyen kenyérkereső, gyöngéd, védelmező és támaszt jelentő. Amennyiben a párja folyamatosan gúnyos, bántó üzeneteket közvetít felé (például „nem vagy jó semmire”), érzelmileg legyengülhet, az önbizalma, magabiztossága erősen sérülhet. A női erőszakosság általában nem a fizikai agresszió eszközével él, hanem a szó erejével hagy lelki nyomot. 

A bántalmazás az élet szinte minden színterére kiterjedhet: lehet pszichés vagy verbális, gyakori az érzelmi megalázás, becsmérlés, nevetségessé tétel, zsarolás, egyéb agresszív fellépés. Az egyenlőtlen párkapcsolati erőviszonyok megmutatkozhatnak a szociális kontrollban. A nő gyakran él azzal az eszközzel, hogy a férfit távol tartja, elszigeteli a barátaitól, a családjától. Szexuálisan tud a kényszerítéssel vagy az elvonással befolyást gyakorolni, illetve a közös gyermekeik ellene fordításával, távolságtartással, az ezzel való fenyegetéssel. Továbbá előfordulhat tárgydobálás, karmolás, pofon vágás – sorolja az agresszió megnyilvánulási formáit a pszichoterapeuta. 

A megalázás, kontrollálás, manipulálás rendszeres ismétlése által válik ténylegesen bántalmazóvá egy kapcsolat a férfi számára. Tartva a partnere reakcióitól, nem válaszol a túlzó megnyilvánulásokra, inkább elfojtja a saját érzelmeit, és választja azt a megoldást, hogy munkába temetkezik, szélsőséges esetben alkoholizmusba menekülve teszi magát tehetetlenné, megközelíthetetlenné. Holott kikérheti magának, megálljt mondhat, határt szabhat. 

Míg a nő a gyengeség álcája mögé bújva kihúzza magát a felelősség alól, a férfiak javarésze – szégyenérzetből is – tagadja az áldozati szerepet, mert úgy érzi, hogy az esendősége kimutatásával sérül a férfiassága. Attól való aggodalma miatt, hogy a válással elveszíti a lakhatását, inkább benne marad egy olyan kapcsolatban, ami az ajtók mögött pokol. Motoszkál benne az a bűntudat is, hogyha elhagyja a bántalmazó párját, akkor védtelenül hagyja a gyermekeit. Az áldozati szerepben lévő általában traumás kötődésben él, vagyis a fájó érzései ellenére is a családjától remél szeretetet, törődést. Reménykedik a változásban, de a helyzet általában csak súlyosabbá válik. Ezért érdemes mielőbb szembenézni a problémával és segítséget kérni. 

Egyre több férfi vállalja fel, hogy dolgozik önmagán és felkeres egy pszichológust. Ritkán esik meg, hogy közvetlenül a nevezett problémával érkezik valaki. Jellemzően szorongással, depresszióval, kiégéssel kerül szakemberhez, esetleg abban kér segítséget, hogy kapcsolatot tarthasson a gyermekével. Bizalomra épülő terápiás közegben, vagy baráti, családi légkörben meg tud nyílni, támogatással elindulni a változás útján – zárja a beszélgetést dr. Szabó Zsuzsanna.