Kereken a perecről

A perec történetét a régészek az ókorba vezetik vissza, amikor szokás volt az elhunytak sírjába ételt, italt és különböző használati tárgyakat tenni, hogy a megboldogult lelke a túlvilágon se szenvedjen hiányt semmiben. Takarékos elődeink azonban egy idő után rájöttek, hogy az értékesebb ékszereket vétek lenne elhantolni, így előfordult, hogy agyagból vagy kenyértésztából készült másolatokkal pótolták ezeket. Lehet, hogy a perec őse is egy különleges karkötő mintáját formázta? 

A németországi Urach városka lakói a mai napig vitatják a régészek elméletét. Egy legenda szerint ugyanis a perec – vagy ahogy ott nevezik, a brezel helyi találmány. 

A XV. században élt a városkában egy híres sütőmester, név szerint Gotthelf Grieshabert, aki egyszer lisztlopáson érte a pékinast. A férfi rettentően feldühödött, s úgy rúgta le a lépcsőn a legényt, hogy annak keze-lába törött, örök életére nyomorékká vált. A hirtelen haragú embert börtönbe vetették, és kötél általi halálra ítélték. 

Teltek-múltak a napok, a városlakók megéheztek a friss kenyérre. Követelték Urach grófjától, hogy engedje szabadon a péket. A gróf is megszánta a mestert, hiszen korábban soha nem volt büntetve, ám szabadulásának volt egy feltétele: a harmadik kakaskukorékolásig olyan süteményt kellett sütnie, amelyen a felkelő nap háromszor átlátszik. Szegény Grieshabert törte a fejét, hogyan is oldhatná meg a feladatot, ugyanakkor örült is a lehetőségnek, hiszen már szinte érezte, miként szorul a hurok a nyaka körül. Nagy gonddal meggyúrta hát a tésztát, csíkokra vagdosta, a csíkokat kötélformára meghajtogatta, perecformára igazította és megsütötte. A grófnak megtetszett és ízlett is az ötletes találmány, az ügyes pék pedig megmenekült a kötéltől. 

Klasszikus perec

Hozzávalók: 

• 1 kg liszt
• 5 dkg élesztő
• 2-3 dl tej
• 2 tojás
• só
• 1-1,5 dkg cukor
• olaj a tepsi kikenéséhez

A lisztet megszitáljuk, majd a cukros, langyos tejben felfuttatott élesztővel, sóval elkeverjük, összegyúrjuk, és langyos helyen megkelesztjük. Kellően rugalmas, szép fényes tésztának kell lennie. Amikor megkelt, elnyújtjuk, felcsíkozzuk, és perec alakúra formázzuk. Ezt követően nagy lábasban vizet forralunk, és ebbe helyezzük a pereceket, hogy kényelmesen elférjenek. Amikor feljönnek a víz felszínére, kiszedjük, hagyjuk szikkadni, majd olajozott tepsin, tojással megkenve ropogósra sütjük. Sütés közben sűrű sóoldattal megspricceljük. A sóoldat a tetején szépen kifehéredik, ez lesz a dísze. 

Legényfogó sajtos perec

Hozzávalók: 

• 4 tojás
• 15 dkg parmezán sajt
• 12 dkg margarin
• 10 gramm só
• 0,25 dl tej
• 10 dkg juhtúró
• 10 dkg félkemény sajt
• 10 gramm szalalkáli
• 1 dl tejföl
• 30 dkg finomliszt
• vaj, vagy margarin a sütéshez

A lisztet átszitáljuk egy nagy edénybe, hozzáadjuk a tejfölt, a szalalkálit, a tejet, a félkemény reszelt sajtot, a juhtúrót, a sót és a margarint. Alaposan összedolgozzuk a hozzávalókat, és négy egyenlő cipóra elosztva kb. fél cm vastagságúra nyújtjuk. Mini perecformázóval kiszaggatjuk a tésztát, majd a pereckéket gyengén kivajazott sütőlapra tesszük. A felvert tojásokkal megkenjük, és reszelt parmezán sajttal meghintve forró, 220 fokos sütőben megsütjük. Légmentesen tárolva hosszú ideig eláll, 4-5 napos korában a legfinomabb.