Kopogtat a szeptember

Éppen ötven esztendeje, 1975. augusztus 29-én jelent meg az a cikk Sulyán László kollégánk tollából, melyben a fenti sorok után az évről évre felvetődő kérdést boncolgatta: hogyan készültek fel iskoláink a küszöbönálló tanévnyitóra? Mint írja: „Ezen az őszön a tavalyinál is több diák kezdi meg vagy folytatja tanulmányait. Háromezerrel több kiscsemetét kísérnek el a boldog szülők az általános iskolák első osztályaiba…" 

Manapság, a demográfiai lejtmenet éveiben nosztalgiá­val tekintünk a fenti számokra: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint idén körülbelül 95 500 gyermek kezdi meg az iskolát – 1975 szeptemberében hozzávetőleg 145 ezer kisdiák iratkozhatott be az általános iskola első osztályába. A szerkesztőség munkatársai annak is utánanéztek, hogy a szeptemberi becsöngetés előtt sikerül-e biztosítani országszerte az oktató-nevelő munka tárgyi feltételeit. Lássuk, milyen körülmények között várták annak idején a diákokat. 

„Annyit már elöljáróban elmondhatunk, hogy kedvezőbb a helyzet a múlt esztendeinél. A tanterembővítések és az újonnan épült iskolák révén tovább csökken a zsúfoltság, sok helyütt korszerűbb eszközökkel cserélték fel vagy egészítették ki a meglévő felszerelést. 

Nógrád megyében nagy része volt ebben a helyi összefogásnak, az önkéntes társadalmi munkának. Veszprém megyében közel 40 millió forintot fordítottak az oktatási intézmények felújítására, új iskolák építésére. Ajkán, Nagyvázsonyban és Várpalotán vadonatúj tantermek fogadják a napokban avatott általános iskolák kisdiákjait. Szabolcs-Szatmár árvíztől sanyargatott Szamos menti járási székhelyén, Fehérgyarmaton az ország egyik legmodernebb általános iskolája tár kaput a gyerekeknek. (Feledtetvén az 1970-es drámát, amikor azon a májusi napon a pusztító áradat elől a templomtoronyba kellett mene­külniük a régi iskola diák­jainak.) 

A Cegléd melletti Nyársapát tanyavilágában is befejeződött az iskolakörzetesítés. Igaz, itt is heves vitákat váltott ki az aggódó szülők körében az elavult iskolák megszüntetése — de már senki sem sajnálja ezeket a petróleumlámpákkal világított, roskadozó bagolyvárakat. Az emeletes, modern iskolaközpont városi kényelmet, kultúrát biztosít — kárpótlásként — a messzebb lakó, ám a napközit is igénybe vehető tanyai gyerekeknek.

Ceglédbercelen két általános iskola működik, de már bizonyosra vehető, hogy csak a Petőfi utcaiban kezdődhet meg határidőre a tanítás. Az »alsó« iskolában még vagy huszonhat ablakot kellene kicserélni tokosra. Igen ám, de ahogy a felújítási munkálatokat vezető Túri József is újságolta: nem érkeztek meg Győrből a nyílászáró szerkezetek, meg azért a karbantartók se nagyon törték magukat. A tanácselnök szerint persze mindenképpen megkezdődik a tanítás, ha nem megy másképpen, hát a művelődési házban rendezik be ideiglenesen a szükségtantermet. 

A kisbugaci általános iskolában, ahol szintén befejezték a tatarozást és a felújítási munkálatokat, most már csak két nyitott kérdés foglalkoztatja a környék 26 kisdiákjáért felelős pedagógus-házaspárt, Berczeli Istvánnét és férjét. Mi lesz velük, az alsó és felső tagozatos két osztállyal, ha beköszöntenek a hideg, téli napok? A kályhák ugyanis évek óta csaknem használhatatlanok, ráadásul a frissen tatarozott alsó tagozatos terem sem ereszti ki a füstöt. Tavaly még csak megúszták, enyhe volt a tél, nyitott ablakok mellett is elvoltak a gyerekek. 

Sajnos nem egyedülálló a kis­­bugaci vagy a ceglédberceli példa. Jó néhány tanácselnök, iskolaigazgató utalt a hivatásos javító-karbantartó brigádok hanyag munkájára, felületességére. Sok helyütt csak tengtek-lengtek a kőművesek, a söröspalackokat bontogatták. Mikor aztán kicsúsztak az időből, hűbelebalázs módjára összecsapták a munkát. 

Villámkörutunk során sok iskolát meglátogattunk. Csak a tárgyi feltételeket vizsgáltuk, bár a pedagógusokat is megkérdeztük. Nagy várakozással tekintenek az új tanév elé. Sokan most kezdik a pályát, mint például a kissé még lámpalázas Gubacsi Erzsike a Duna melletti Tasson. A frissen diplomázott matematika–rajz szakos tanárnő abban az általános iskolában kezd tanítani, ahol nem is olyan régen ő maga is kisdiák volt. Hétfőn tehát kezdődik a tanév, és minden iskolában megszólal a csengő…" 

Kék köpeny fehér gallérral Tiszafüreden és Mezőkövesden az iskolaköpenyeket vásárlókkal beszélgettünk. Véleményük szerint nejlonköpenyekből nagyobb a kínálat, jóllehet, ezt nem tekintik olyan praktikusnak, mint a Szófia vagy a San Remo nevű műszálas köpenyeket. Mégis az utóbbiakból találnak kevesebbet. Többen megjegyezték, nem áll arányban a méret- és az árkülönbség. 12-es nagyságig 110 forintért kapható a népszerű Velton nevű iskolaköpeny, az ettől egy-két számmal nagyobb viszont már 170—176 forint. Hasonlóan vélekedtek a fiús anyukák is, akik hasonló árban kapják meg az alig háromnegyedesnek nevezhető köpenyeket. Az is érthetetlen, hogy a boltokban miért kevés a kék és a fehér különgallér – írtuk 1975 júliusában.  Tapasztalatunk szerint, az előző évekhez viszonyítva jelentősen javult az iskolások ruházati ellátása. Ugyanekkor arról is meggyőződhettünk, hogy az ipar nem kíséri kellő figyelemmel az igényeket. A többi között a jelenleginél több kevert szövetből készült bakfisszoknyára, szólópantallóra és gazdagabb számválasztékra lenne szükség.