Szirmokba rejtett érzések

Pálinkás Mónika Budapest mellett nőtt fel. Tipikus vidéki család volt az övék, nagy udvarral, veteményessel, sok növénnyel, állatokkal. A természet közelsége és szeretete már akkor belé ivódott.

– A bátyámmal sokat játszottunk az udvaron. Egyik évben volt saját kis virágoskertünk is, ahova mi ültettük el a növényeket, gondoztuk, locsoltuk őket – meséli. – Szerettem köztük lenni. Pályaválasztás környékén átfutott az agyamon az is, hogy kertésznek tanulok, végül azonban gimnáziumba mentem tovább. 

Móni később logisztika szakon végzett, mégis úgy hozta az élet, hogy a pénzügyi szektorban helyezkedett el. Közel 20 évig irodában dolgozott, ahol a precizitás, pontosság volt a fontos, és nem éppen a kreativitás.

– Miután a gyerekeim megszülettek és megnőttek, már el sem tudtam képzelni, hogy visszaüljek egy irodába adminisztratív jellegű munkát végezni. Akkoriban költöztünk az új otthonunkba, élveztem a dekorálást és a lakberendezést, a kertünk tervezését és építését. Közben a növények, virágok, örökzöldek iránti vonzalmam is elkezdődött. 

Móni törekedett arra, hogy a házban minél több természetes alapanyagot használjanak. Sok helyen megjelenik a fa, megannyi zöld növény került az életterükbe, beltérre-kültérre egyaránt. 

A kerek forma, a színek és növények változatossága annyira vonzotta, hogy megszületett belőle a vállalkozása. 

– Az első kopogtató innen-onnan összeszedett alapanyagokból készült, és mondanom sem kell, hogy a következő pillanatban már az iskolapadban ültem, hogy hivatalosan is virágkötő legyek. A legnagyobb áttörés mégis akkor történt, amikor először eljutottam a nagybani virágpiacra. 

 Az új nappalink nagyon gyorsan alakult át egy komplett virágos műhellyé. (Azóta már van egy saját kis műhelyem.) 

Móni időközben a közösségi médiá­ban is megjelent, elindította a Facebook- és Instagram-oldalát, amihez nevet kellett találnia. Mindenképpen olyat akart, amely az anyanyelvén van, közben frappáns, és rövid is. Mivel mindig is a zöld volt a kedvenc színe, adta magát a név: Zöldbozót. 

– A Zöldbozótban rengeteg minden megtalálható – kopogtatók, asztali díszek, esküvői dekorációk, kiegészítők és menyasszonyi csokrok – a száraz virágok és tartósított növények felhasználásával. A Zöld­bozót ízig-vérig én vagyok. Minden munkám belőlem születik, sokszor nem is gondolkodom, csak hagyom, hogy a két kezem átvegye az irányítást, és létrejön egy koszorú. Az alkotás lett a központom, az egyensúlyom, átsegített már nehezebb időszakokon is, amolyan művészetterápia jelleggel. 

De mindez nem lenne releváns, ha a munkáim nem találnának szerető közegre. 

Az ország minden szegletéből érkeznek megkeresések, de sok alkotásom jutott el külföldre is. Ezek a mindennapi sikerek adnak erőt és ihletet a folytatáshoz. 

Móni nem tagadja, jelenleg Magyarországon kézműves egyéni vállalkozóként nagyon nehéz fennmaradni. Folyamatosan próbál újabb alapanyagokat, színeket és formákat alkalmazni, mert szeretne mindig valami mást és frisset mutatni. 

– Hiszek benne, hogy nem szabad beleragadni a megszokottba, muszáj követni a trendeket. Persze fontos, hogy hűek maradjunk az egyéniségünkhöz, az esszencia ne vesszen el, hisz lényegében az a titok, hogy az állandóan változó divatban valami egyedit, ránk jellemzőt alkossunk. 

A nyár slágere: a hortenzia Szinte mindenki szereti különleges formája és változatos színei miatt. Megannyi fajtája létezik, egyik érdekessége, hogy színe a talaj kémhatásától is függhet. Kevésbé köztudott, de sok kultúrában a hála, bocsánatkérés és az őszinteség jelképe.  Megszárítva akár évekig is megmarad, ezért is alkalmas arra, hogy ajtódísz vagy egyéb dekoráció készüljön belőle.  – Arra kell figyelni, hogy nem minden fajtája alkalmas a szárításra, illetve az se mindegy, hogy mikor vágjuk le – magyarázza Móni. – Akkor szárítható, ha már nem teljesen friss, azaz már beérett a virág, és kezd száraz tapintásúvá válni. Ha túl korán levágjuk, akkor elfonnyad, így a legalkalmasabb időpont a virágszüretre a nyár vége.  Ha szeretnénk csokorba kötve kiszárítani, akkor akasszuk fel fejjel lefelé száraz, nem napos helyre és rövid időn belül elérjük a kívánt állapotot. Ha viszont az ajtónkra akarunk egy mutatós kopogtatót készíteni, akkor nem szabad várni, vágás után rövid időn belül meg kell kötni a koszorúnkat, különben törni fog a virág és azzal már nehéz dolgozni. Ügyelni kell rá, hogy dúsan, gazdagon rakjuk a fejeket, mert úgy lesz szép a végeredmény. Lehetőleg ne érje se eső se nap, mert sérülhet, fakulhat.