A homok atyja

Mozgalmas ifjúkor 

Almásy László Ede a ma Ausztriához tartozó Boroskánykőn látta meg a napvilágot 130 éve, 1895 augusztusában. Bár grófként emlegetjük, nem járt neki ez a titulus, mert nemesi családban született ugyan, de nem rendelkeztek grófi címmel. 

Édesapja a kor jeles tudósa, Almásy Gyula volt, akit Belső-Ázsia felfedező utazójaként tartunk számon. Nagyapja Almásy Ede, a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja, akinek több ezer kötetes könyvtárában utazásokról, földrajzról, meteorológiáról, csillagászatról szóló kötetektől és térképektől roskadoztak a polcok. Főhősünk sokat időzött a könyveknek e szentélyében, az iskola azonban kevéssé érdekelte. Magántanulóként kezdte pályafutását, a gimnáziumot Kőszegen, majd Grazban végezte, és előfordult, hogy egyszerre három tantárgyból is bukásra állt, mert a tankönyvek helyett inkább a történelmi regényeket meg az útirajzokat bújta. 

Ma úgy jellemeznénk, hogy égedelem rossz kölyök volt, a grazi gimnáziumból például azért rúgták ki, mert nagy igyekezetében, nehogy elkéssen, biciklijével elütötte az igazgatót. Angliában folytatta a tanulmányait, az ott töltött három év alatt elsajátította az angol nyelvet. A technika meg a sebesség már kamaszkorában is izgatta: vitorlázó-repülőgépet épített, amit persze ki is próbált. Közel tíz métert zuhanva csapódott a földnek, szerencsére három bordatöréssel megúszta a kalandot. Tízéves kora óta dohányzott, aminek a tüdeje látta kárát, ezért már fiatalon sokat betegeskedett. 

Járatlan utakon 

Az első világháború idején a Vas vármegyei 11-es huszárokhoz vonult be. Először az orosz fronton, majd pilótaként teljesített szolgálatot. 1921-ben részt vett IV. Károly visszatérési kísérletében, az úgynevezett királypuccsban, mint az uralkodó szárnysegédjének sofőrje. 1922-től Mikes János püspök magántitkáraként Szombathelyen és Répceszentgyörgyön élt, e mellett a főúri vadászatokat és a hazai cserkészmozgalmat szervezte – írja róla a nyugat.hu. 

A húszas években a szombathelyi Steyr autógyár munkatársa és autóversenyzője lett. 1926-ban Eszterházy Antal herceg társaságában indult első nagy kalandjára, egy Steyr autóval keltek át a Núbiai- és Berber-sivatagokon. Az utazás nagy visszhangot keltett, hiszen az addig járatlan vidéken mintegy 3 ezer kilométert tettek meg négy keréken. A sikeres utat követően a Steyr rábízta a cég kairói képviseletének vezetését. Almásy ez idő tájt szeretett bele a sivatagba, expedíciókat szervezett, hazatérése után több Szudánban elejtett vadállat trófeáját ajándékozta a szombathelyi Savaria Múzeumnak. Ezután Kairóban maradt, ahol sorra szervezte autós expedícióit a Nílus menti országokba, repülős iskolát létesített. Autóversenyzőként is jelentős sikereket ért el, 1928-ban például rekordidő, 49 óra 20 perc alatt tette meg a Koppenhága és Madrid közötti utat. Elismerésként a harmincas években a szombathelyi Steyr autógyár vezérképviseletének igazgatója lett. Jövedelméből a városban, a Székely Ferenc utca 6-os szám alatt villát vásárolt. 

Földrajzi felfedezések 

Ellenállhatatlanul vonzották a sivatag homokdűnéi, folytatta expedícióit, amelyeknek a célja a Szahara, azon belül is a Líbiai-sivatag feltérképezése volt. A tudományos közvéleményt abban az időben erősen foglalkoztatta a titokzatos Zarzura-oázisok legendája. Almásy 1933-ban indult felfedező útra repülővel, ez az expedíció volt élete legsikeresebb vállalkozása. Útitársai az általuk felfedezett, 637 méter magas tanúhegyet vezetőjük tiszteletére Almásy-hegynek nevezték el – olvasható a múlt-kor történelmi magazin oldalán. 
Az útjairól részletes földrajzi dokumentációkat készítő Almásy a Líbiai-sivatag Uveinat-hegység barlangjaiban festmények ezreit fedezte föl, megtalálta a híres „Úszók barlangját". Feltérképezte a Szahara közép-nyugati részén lévő Nagy Homoktenger nevű homoksivatagot, minek köszönhetően óriási fehér folt tűnt el Afrika térképéről. Egyiptom déli határvidékén pedig egy magyar vonatkozású felfedezést is tett, ugyanis a Nílus egyik szigetén rábukkant a magukat magyaraboknak nevező törzsre, akiknek őseit a legendák szerint a XVI. században az oszmánok hurcolták el Magyarországról. 

Egy interjúban Almásy, arra a kérdésre, hogy mire jó a Szahara-kutatás, így válaszolt: „A sivatagkutatás éppen úgy mánia, akárcsak az automobil-versenyzés vagy a sarkkutatás. Automobil-versenyek nélkül ma nem lennének olyan autók, amelyekkel már a sivatagnak is neki lehet vágni. A sarkkutatás és a sivatagkutatás pedig az emberiségnek abból a legősibb vágyából és egyben kötelességéből sarjad, hogy megismerje az egész földet, hogy kincseit feltárja, és az emberiség túlnépesedésének elhelyezését biztosítsa." 

1941-ben a német hadsereghez vezényelték, így került újra Afrikába. Rommel hadseregével a második világháború egyik legizgalmasabb manőverét hajtotta végre: a Szaharán keresztül két hírszerzőt juttatott át az angol vonalak mögé, amiért Vaskereszttel tüntették ki. A háború után a Népbíróság vádat emelt ellene. A Rommel seregénél Líbiában című könyvében a fasiszta propaganda bizonyítékát látták, ezért háborús bűnösként kellett bíróság elé állnia. Az igazság azonban az, hogy Almásy a háború utolsó éveiben Budapesten zsidó menekülteket bújtatott a lakásán, élelmiszerrel segítette a deportáltak hozzátartozóit. A vádakat ugyan ejtették, de ő jobbnak látta, ha távozik az országból. 

1947-ben visszatért Egyiptomba, ahol egy sivatagkutató intézet felállításán dolgozott, emellett sportrepülés-oktatásból tartotta el magát, gazdag amerikaiak számára szervezett sivatagi kirándulásokat. 1951-ben súlyos beteg lett, egy salzburgi kórházban kezelték, ott is hunyt el. Halálos ágyán értesült arról, hogy Kairóban kinevezték az Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává. 
Almásy László különleges alakja a tudománytörténetnek, aki hazánkfiaként járult hozzá a Föld megismeréséhez. Az általa alapított repülőtér ma Al Maza Almasy néven nemzetközi légiforgalmi kikötőként üzemel. 
„Abu Ramla”, azaz a „homok atyja”. Ez áll a sírkövén.