Kedves Gabi!
Több mint húsz éve tanítok egy alföldi kisváros iskolájában felső tagozaton magyart és történelmet, de azt érzem, az utóbbi időben sokkal nehezebb dolgom van, mint korábban, pedig akkor sem volt már könnyű! A gyerekek többsége reggel fáradtan ül be az órára, és félig lehunyt szemmel, unottan mered rám. És a nap során ez a fáradt bambulás csak fokozódik!
Nehezen emésztem meg azt az információt is, hogy a diákok reggeli nélkül, éhesen indulnak el otthonról, de a padon látom előttük a dobozos kávét meg az energiaitalt. Ez utóbbi ráadásul felveti a kérdést: ha egy új szabályozás szerint júniustól 18 év alatti személy nem vásárolhat energiaitalt, akkor mégis ki veszi meg nekik?! A szülők ártanak a saját gyermeküknek?!
A diákok azzal magyarázzák a dekoncentráltságukat, hogy későn feküdtek le, mert sorozatot néztek, játszottak, a telefonjukat görgették vagy chateltek a többiekkel. Ilyenkor, tanévkezdéskor ez akut probléma, egyszerűen még mindig a nyári, gyakran szabályok nélküli menetrendjük szerint élnek. A tanórákon és a szünetekben zömében elmúltak a korábban tapasztalt „kütyüs balhék”, mert már második éve a portán le kell adniuk reggel a telefont.
Egyre nehezebb elérnem, hogy a diákok az órákon igazán figyeljenek, lelkesedjenek, otthon elkészítsék a házi feladatot. Hiába szajkózom nekik, hogy az alvásmegvonás bizonyítottan rontja a memóriát, a koncentrációt és a teljesítményt, lepereg róluk. Miközben küzdök a gyerekek kialvatlanságával és az érdektelenségével egyszerre, lassan elvész a tanítás öröme. Mit tehet egy tanár ilyen helyzetben? Félek, hogy ki fogok égni.
Üdvözlettel: Katalin
∗
Kedves Katalin!
A kialvatlanság, a kütyüzés, valamint a reggeli kontra energiaitalok problémája elsődlegesen otthon kezdődik. Mindenképpen be kell vonni a megoldáskeresésbe a szülőket, akár szülői értekezleten, akár egy rövid hírlevélben felhívni a figyelmüket arra, hogy a gyerekeknek életkoruktól függően 8-10 óra alvásra van szükségük. Ahogy az is nagyon fontos, hogy legyen lefekvési rutin, és a telefon ne a párna mellett „aludjon”, hanem egy másik helyiségben! Ha a szülők következetesen szabályozzák a képernyőidőt, sokat könnyítenek a pedagógus munkáján.
Ha úgy érzi, fárad, keressen olyan szakmai közösségeket, továbbképzéseket, ahol inspirációt kaphat. Néha egy-egy új módszer vagy kollégákkal való beszélgetés visszaadja a lendületet. Ne feledje: az ön lelkesedése legalább olyan fontos, mint a diákoké.
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
