Érdemes időben lépni
Az özvegyi nyugdíj eléréséhez nem feltétlenül szükséges házasságot kötni, az élettárs is jogosult lehet rá. Ennek a feltételeit azonban szigorúan szabályozzák, jövő nyártól pedig egy fontos változás is életbe lép.
Kép: Az özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei 2026-tól szigorodhatnak, különösen az élettársak esetében
A közelgő nyugdíjszigorítás komoly aggodalmat kelthet azok körében, akik élettársi kapcsolatban élnek. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen feltételek mellett jogosultak özvegyi nyugdíjra partnerük halála esetén. A jelenlegi szabályozás szerint akkor járhat özvegyinyugdíj-ellátás, ha az élettársak legalább egy éve megszakítás nélkül együtt éltek, és gyermekük is született, vagy ha gyermek nélkül, de tíz éve folyamatosan közös háztartásban élnek. Aki az együttélés időszakában már részesült özvegyi nyugdíjban, az nem jogosult újra ilyen ellátásra – idézi Farkas András nyugdíjszakértő hírlevelét a Pénzcentrum.
A szabályozás 2026. július 1-jétől szigorúbbá válik, ekkortól ugyanis az is kizárja az élettársi özvegyi nyugdíj megállapítását, ha az élettársnak vagy az elhunytnak a halál időpontjában más személlyel fennálló házassága volt. Ez a feltétel csak a 2026. július 1-jén vagy azután elhunyt élettársak esetén érvényes, a korábban bekövetkező haláleseteknél még nem.
Gondoskodás a hozzátartozóról
Az özvegyi nyugdíj – az elhunyt házastárs nyugdíjjogosultságai alapján járó ellátás – nem új keletű intézmény, hanem a társadalombiztosítás fejlődésével párhuzamosan alakult ki Magyarországon. Már a XIX. század végén, az első állami nyugdíjrendszerek (pl. 1891-ben a bányatársláda-szabályozás, majd 1928-ban az Országos Társadalombiztosító Intézet létrejötte) érintették a hozzátartozói ellátásokat. Az 1928. évi társadalombiztosítási törvény már tartalmazta az „özvegyi járadék” intézményét. A második világháború után, a teljes társadalombiztosítási rendszer kiépítésével (1950-es évektől) vált általánossá az özvegyi nyugdíj. A jelenlegi kereteket az 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugdíjról határozza meg. A nyugdíjrendszer egyik alapelve, hogy ne csak az aktív dolgozót, hanem a családját is védje. A XX. század közepéig a nők döntő része ugyanis nem vagy csak kevésbé volt biztosítási jogviszonyban, így özvegyi ellátás nélkül különösen nehéz helyzetbe kerültek volna. A rendszer csökkenti a szegénység és kiszolgáltatottság kockázatát az elhunyt hozzátartozói körében.
A jogosultság igazolásához elengedhetetlen a hivatalos dokumentumok beszerzése, különben a túlélő fél könnyen eleshet ettől a fontos anyagi segítségtől. Az élettársi kapcsolat bizonyítása kiemelt jelentőséggel bír az özvegyi nyugdíj elbírálása során. A legkézenfekvőbb bizonyíték az azonos lakcím igazolása lakcímkártyával vagy hatósági bizonyítvánnyal. Ha ez nem áll rendelkezésre, közjegyző előtt tett nyilatkozattal is igazolható az együttélés ténye és kezdete. A közjegyzői okirat nagy előnye, hogy a felek akár egy korábbi időpontot is rögzíthetnek kapcsolatuk kezdeteként. Lehetőség van továbbá az Élettársi Nyilatkozatok Elektronikus Nyilvántartásába (ENYER) történő regisztrációra is, ám ebben az esetben nincs mód visszamenőleges dátum megjelölésére. Emiatt az özvegyi nyugdíj szempontjából továbbra is a közjegyzői nyilatkozat a legbiztosabb megoldás.
Ha egyik hivatalos dokumentum sem áll rendelkezésre, tanúk nyilatkozatai, vagyonjogi szerződések vagy más közokiratok is felhasználhatók bizonyítékként. Az eljáró hatóság minden rendelkezésre álló dokumentumot mérlegel, ezért célszerű minél több, a kapcsolatot alátámasztó iratot és tanúvallomást bemutatni.
A szigorodó szabályozás arra hívja fel a figyelmet, hogy az élettársi kapcsolatban élőknek időben érdemes jogi formába önteniük együttélésük tényét. Ezzel biztosíthatják, hogy egy esetleges tragédia esetén a túlélő fél ne essen el az özvegyi nyugdíjtól, amely sok család számára létfontosságú anyagi segítséget jelenthet.
Tudta?
Már 1496-ban megtaláljuk a baleset és halál esetére szóló biztosítás egy korai formáját hazánkban. Thurzó János bányájában ugyanis ebben az évben jött létre az első úgynevezett bányatársláda, mely a különösen veszélyes tevékenységet végző bányászokat volt hivatott segíteni baj esetén. Az önkéntes szerveződés alapgondolata, hogy az összegyűjtött összegből segítik azt a befizető bányászt, akit munkavégzés közben baleset ér, melynek következtében megbetegszik, meghal, vagy családja eltartására képtelenné válik.
